Felébredni és megtanulni a művelést

(minghui.org)
A Mester azt mondta:
„Mivel mindannyian azért jöttünk, hogy a Dáfá-t tanuljuk, igaz művelőnek kell tekintened magad, és le kell mondanod a ragaszkodásaidról. Ha különböző más szándékkal jöttél csigongot és a Dáfá-t tanulni, semmihez sem fogsz hozzájutni. Elmondok neked egy igazságot. Az ember egész művelése egy olyan folyamat, amelyben az ember fokozatosan megszabadul függőségeitől.”
(Zhuan Fálun 1. fejezet)

Ez az egyik legelső tanítás, hogyha valaki a Zhuán Fálun-t tanulja. Mégis sok évbe tellett nekem, hogy felfogjam mit is jelent ez a számomra a saját művelésemben, és mit jelent ezt igazán megvalósítani a művelésemben.

Az üldözés Kínában 1999-ben kezdődött, csak egy pár hónappal azután, hogy elkezdtem magam művelni. Azonnal belezuhantunk a Fá-helyreigazításba. Nagyon el voltunk foglalva, annyi dolgot tettünk minden nap, mint információs anyagok készítése, a médiával való kapcsolatfelvétel, kormányzati hivatalnokok látogatása és nyilvános rendezvények szervezése. Ez a különböző aktivitások éjjel-nappali körforgásává vált.

Ahogy a hónapokból évek lettek, észrevettem sok mindent magammal kapcsolatban, ami nem igazán tűnt rendben lévőnek.

Először is, annak ellenére, hogy itt New York-ban nagyon sok gyakorló van egy csoportban, és folyamatosan együtt csináltunk dolgokat, mégis mélyen belül úgy éreztem magamat, mint egy kívülálló… Mintha, valami elválasztott volna engem a gyakorlók testétől. Hogyha valami történt és összejöttünk, hogy megbeszéljük, láttam a gyakorlókat magam körül, hogy szenvedélyesen tisztázták az igaz tényeket és tették a dolgukat. Láttam, hogy ez a szívükből jött, ugyanakkor bizonyos mértékig úgy éreztem, mintha én magam csak megjátszanám ezt. Leginkább azért osztottam meg a véleményemet és az ötleteimet, hogy azt mutassam, hogy vannak ötleteim és hogy én is „hozzájárulok” mindehhez. Belül, mélyen ugyanakkor ez nem abból a kiinduló pontból jött, hogy megakarom menteni az élőlényeket és felakarom oszlatni a gonoszt.

Másodszor: Dáfá-tanítványként a világban aktívan megmenteni az embereket számomra egy olyan dolog volt, amit be- és kikapcsoltam. Mintha egy munka lett volna. Például elmentem a Dáfá-rendezvényekre és azokban a pillanatokban dolgoztam rajta, hogy azokat a dolgokat tegyem, amit egy gyakorlónak kell, de utána leeresztettem, a metrón hazafelé leültem és az internetet böngésztem. Amikor ezt tettem, nem voltam már többé egy gyakorló a világban, aki megmenti az embereket, csak úgy viselkedtem, mint egy hétköznapi ember. Más szavakkal, Dáfá-tanítványnak lenni nem volt számomra egy belülről jövő kiindulópont minden időben és minden helyen, hanem inkább egy „módozat” volt, amelyet ki- és bekapcsoltam, attól függően, hogy éppen mit csináltam.

Harmadjára: sok évig folyamatosan küzdöttem azzal, hogy álmos voltam miközben a Fát tanultam, gyakran fel kellett állnom a csoportos Fá-tanuláson, hogy ne aludjak el és sokszor járkáltam a szobában olvasás közben.

Végül az évek multával feltűnt, hogy nem úgy tűnik, mintha egy művelő helyes mezőjével rendelkeznék. Részletesen beszéltem az üldözésről, és ezt és azt a magyarázatot használtam, de úgy tűnt, hogy nagyon nehéz igazán megérinteni az emberek szívét és megszüntetni a gonoszt az elméjükben a szavaimmal.

Miért voltak ilyen problémáim? Bizonyos mértékig felismertem, hogy a művelés egy folyamat, és az ember fokozatosan emelkedik. A Mester is tanított arról, hogy a készre művelt részünk hogyan lesz leválasztva.

A Mester azt mondta:
„A jó oldal nem látható többé. Már le van választva. Amit láthattok, mindig az az oldal, amelyik még nincs készre művelve.”
(Mi egy Dáfá-tanítvány, 2011. augusztus 29.)

Éreztem, hogy van valami még alapvetőbb a problémáimban. Olyan volt, mintha alapvető ragaszkodásokat hurcolnék magammal, és elutasítanám azt, hogy elengedjem őket vagy egyáltalán felismerjem őket. Sőt, nem voltam folyamatosan figyelemmel erre az elmémben, és nem néztem ezt komolynak és nem ástam ki a gyökerüket magamból. Visszatekintve látom, hogy a legalapvetőbb valóban az volt, hogy nem értettem meg, hogyan kellene valóban művelni magam és nem is volt meg az akaratom, hogy igazán megtanuljam ezt. Próbálkoztam, elakadtam, és gyakran elhibáztam a magamba nézés folyamatát, és nem igazán és hatékonyan tettem azt.

Majd körülbelül négy évvel ezelőtt történt valami, ami egy hosszas és küzdelmes nehézségbe vitt. Egy éjszaka hirtelen mindenféle tünetek jelentkeztek nálam, mint légzészavar, fejfájás, szívdobogás és émelygés. Néha nem tudtam jól enni, máskor nem tudtam jól aludni. Ez a nehézség egyre tovább ment, a napok hetekké váltak, a hetek hónapokká és a hónapok évekké. Egyes napok jobbak voltak a többinél, de úgy tűnt, hogy minden nap valamilyen fizikai nehézséggel küzdök, és gyakran nagyon rossz gondolataim voltak, aggodalmaim az elmémben, olyan volt, mintha a fizikai testem és a gondolataim egy hullámvasutat alkottak volna, melyen föl-le haladtam és mellettem voltak a régi erők.

Bizonyos alkalmakkor úgy gondoltam, hogy lehet, hogy meghalok. Más alkalmakkor azt gondoltam, hogy elvesztem a képességemet, hogy egyáltalán helyes gondolataim legyenek.

Az első pár hónapban ebben a nehézségben nagyon sok időt töltöttem azzal, hogy a gyakorlótársakkal tapasztalatot cseréltem, akik közel álltak hozzám. De ahogy az idő előrehaladt, egyre kevésbé beszéltem velük erről, mert éreztem, hogy a helyzetem nem fejlődött, és, hogy ha folyamatosan erről beszélnék velük újra és újra, akkor az zavarná a csoportot, vagy legalábbis azokat, akik körülöttem vannak.

Ugyanakkor, volt egy pár dolog, amit soha nem adtam fel és amelyben szorgalmas maradtam. Minden éjszaka olvastam a cikkeket a Minghui weboldalon és megvizsgáltam a művelésemet abban a tekintetben, amiket azokban a cikkekben olvastam és függetlenül attól, hogy milyen nehéz is volt, folyamatosan részt vettem a csoportos Fá-tanulásokon. Néha a gyakorlókkal való tapasztalatcsere során, a Fá-tanuláson könnyekig meghatódtam a gyakorlótársaim tapasztalatain, a szívükön, amely az élőlények megmentésén dolgozott, és hogy hogyan művelték magukat. Ez igazán inspirált engem, és jobb betekintést adott, hogy hogyan is műveli magát valaki. Igazán megbecsültem ezeket a Fá-tanuló csoportokat, és sokat tanultam belőle. Végül részt vettem azokon a találkozókon is, ahol a Fá-igazolással kapcsolatos munkákat terveztük és csináltam a Fá-igazolással kapcsolatos dolgokat, attól függetlenül, hogy hogyan éreztem magam.

Hosszú ideig úgy tűnt, hogy elakadtam abban, hogy találjak egy megoldást erre a nehézségre. De lassan, ahogy múlt az idő, és ahogy szorgalmasabb lettem a Fá-tanulásban és a helyes gondolatok küldésében és folytattam a Fá-helyreigazítási munkát a gyakorlók csoportjaiban, elkezdtem egyre tisztábban látni magam, és világossá vált, hogy nagyon alapvető hiányosságok voltak abban, hogy hogyan gyakorlok, és hogy hogyan értem meg a Dáfát és a Mestert.

Az egyik legelső és legszégyenteljesebb probléma, amit felismertem magamban az, hogy a Dáfát használtam a saját jólétemre. Vagy, hogy még konkrétabban fogalmazzak, úgy használtam a Dáfát mint egy drogot. Amikor tanultam a Fát, arra törekedtem, hogy tiszta legyen az elmém és békés legyek, amit az ember a Fá-tanulás után érez. Amikor gyakoroltam arra törekedtem, hogy egészséges legyek, könnyednek érezzem magam és energikus legyek, olyan érzésekre vágytam, amiket az ember a gyakorlatok után szerez. Fáradt voltam és féltem ettől a világtól. Szerettem volna, hogy a Dáfá kiemeljen belőle.

Ez az életem minden aspektusát átszőtte, beleértve a Fá-igazolási munkámat is. Későn keltem fel, és későn feküdtem le éveken át, és nem igazán a könyörületesség vezette a szívemet az élőlényekért és az, hogy megmentsem őket, hanem egy pár hibás koncepció (amelyeket az idők során kialakítottam), mint: ha időt fordítok erre, akkor a Dáfá azt majd visszafizeti nekem. Ez demonstrálja azt a gondolatot, hogy ha én részt vettem benne akkor majd megérdemlem a viszonzást. Mintha üzletelni lehetne a Fával. Mindezt magamért tettem, és amit felismertem, az a megértésem szerint az, hogy pontosan ez volt a kritikus hiba, amelyet a régi erők maguk is elkövettek. Ők részt vesznek a Fá-helyreigazításban, azzal a reménnyel, hogy megmenthetik saját magukat, és a dolgokat a saját elfajult nézeteik szerint teszik, és nem összhangban azzal, amit a Mester akar. Igazából valami nagyon hasonló dolgot tettem.

A Mester azt mondta:
„Ezen üldözés közben sok Dáfá-tanítvány leesett és nem tudott lépést tartani, csak mert nem értették meg azokat a dolgokat, amiket a Mester csinál, és emberi érzületekkel ítélték meg a Mestert.”
(Mit jelent „segíteni a Mesternek a Fá-helyreigazításnál”, 2011. június 10.)

Természetesen mindannyian hallottuk a Mestert beszélni az elvekről, hogy hogyan értsük meg a Fá-helyreigazítást. De a valódi jele annak, hogy az embernek mi a megértése, azok az igaz gondolatok, amelyek az ember cselekedeteit vezetik és maguk a cselekedetek. És, ha én a cselekedeteim alapján ítélem meg magam, akkor bizony az a helyzet, hogy nem értettem meg. Egy elnyújtott fizikai és mentális nehézségben akadtam el, és felismertem, hogy számtalan dolgot, amit a Fá-helyreigazításban tettem, azt saját magamért tettem és nem a Fával összhangban. Mit is kellene akkor tennem?

Felismertem már régen a választ. Meg kell változtatnom magam, alapvetően meg kell változtatnom magam. Szembesülnöm kell az önzőségemmel, amelyet olyan hosszú ideje hordozok magammal, és fel kell ismernem, hogy ez nem én vagyok. És le kell tennem. Továbbá el kell dobnom mindazokat a nézeteket és ragaszkodásokat, amelyek betakarták az igaz énemet, és megakadályoztak abban, hogy vezető szerepet játsszak a saját életemben. Ez is egy nagyon hosszú és bonyolult folyamat volt. Csak egy pár történetet szeretnék erről az utazásról megosztani.

Egyetlen igaz gondolat ereje
Egyik éjszaka éberen feküdtem, mert, ahogy sok más éjszakán is abban az évben, a fizikai rosszullétem nem engedte, hogy elaludjak. De hirtelen egy pár helyes gondolat jött felszínre az elmémben: „Én egy Fá-helyreigazítás ideje beli Dáfá-tanítvány vagyok. Azért vagyok itt, hogy segítsek a Mesternek. Talán nem cselekedtem jól sok tekintetben, de ez a nehézség nem megengedett. Az, hogy ebben a nehézségben elmerüljek, az nem az amit a Mester akar.” Ezekkel a helyes gondolatokkal hirtelen, jól éreztem magam… Minden tünetem elmúlt és hamarosan el tudtam aludni.

Az elkövetkező pár hétben ez a dolog egy párszor megtörtént velem és ennek következtében felismertem egy vonulatot a megértésemben. Belevittem a művelésembe azt a nézetet, hogy a változás csak akkor lehetséges, miközben az ember éppen tanulja a Fát vagy gyakorol. Mintha akkor, amikor csak mászkáltam vagy hétköznapi dolgokat tettem nem volna lehetséges egy igazi változást elérni.

Amit megtanultam ezekből az esetekből, hogy a Mester mindig mellettünk van, és egyetlen gondolat… Nem szavak formájában jelentek meg a fejemben, hanem egy igaz gondolat jött fel a szívemből és ez minden, ami kell ahhoz, hogy egy hatalmas változást létrehozzon, amely mindössze egyetlen pillanat alatt megtörténhet. Amikor megváltoztattam magam, hogy összhangban legyek a Fával, hatalmas változások történtek velem és körülöttem. Természetesen a Fá-tanulás és a gyakorlatok mindennek az alapjai, ami lehetővé teszi a művelést, de nem használtam többé a Fá tanulását és a gyakorlatokat úgy, mint egy eszközt ahhoz, hogy jobban érezzem magam… Igazán változtattam a szívemben, pillanatról pillanatra, minden egyes nap.

A Fát tanulni, a Fát tanulni, a Fát tanulni
Ahogy egyre tisztábbá váltam, felismertem, hogy a Fá tanulásom eddig extrém alacsony szintű volt, és ez már évek óta így volt, leginkább mert a Dáfát drogként használtam. Nagyon sok zavarás ért, és egy nagyon nehéz időszak volt ez, erőlködtem, hogy összpontosítsak és folyamatosan álmos voltam. Még tovább menve egy kicsit minden alkalommal megkönnyebbültem, amikor véget ért a Fá-tanulás, „Ah, kibírtam ezt a kemény feladatot, hogy ébren maradjak, és hogy teljesítsem ezt a feladatot a Dáfában és végre egy kicsit megpihenhetek.”

A Mester azt mondta:
„Amikor elméd olvasás közben ide-oda barangol, a könyvbeli számtalan buddha, tao és isten látja nevetséges és szánalmas gondolataid, azt, hogy a karma utálatosan gondolataid révén irányít. Ennek ellenére, te mégis ragaszkodsz a káprázathoz, és nem ismered fel. Néhány gyakorló, aki a Dáfáért dolgozik, hosszú időn keresztül nem olvas, vagy nem tanulja a Fát. Hogyan láthatnák el ők jól a Dáfá feladatát? Akaratlanul sok, nehezen visszaszerezhető veszteségnek lettél kitéve. A múltbeli leckéknek érettebbé kellett, hogy tegyen titeket. Az ősi gonosz erőket csak úgy lehet megakadályozni abban, hogy elméd résein keresztül előnyt szerezzenek, hogy gyakrabban és szorgalmasabban tanuljátok a Fát.”
(„A beteljesülés felé”, az Esszenciák a továbbhaladáshoz c. könyv 2. részéből, 2000. június 16.)

Miután ezt a problémát felismertem, igazán beletettem a szívemet a Fá tanulásba. Több Fá-tanuló csoporthoz csatlakoztam, amely nagyon sokat segített engem abban, hogy energizáljon, inspiráljon, és hogy éber maradjak. Hamarosan csalódottnak éreztem magam, amikor a Fá-tanulásnak vége volt és reméltem, hogy még egy kicsit tovább tanulhatunk. Még tovább menve, miután helyreállítottam a Fá-tanulásomat, azt éreztem, hogy igazán döntő fordulatot vettem. Éreztem, hogy az önzőségem eltávolodik rólam és úgy tűnt, hogy természetesen leszek egyre figyelmesebb és könnyedebb másokkal. Végül képes voltam szemtől szembe tisztázni az igaz tényeket, úgy, hogy nyugodtan felismertem az ő perspektívájukat és a szükségleteiket, anélkül hogy problémáim lettek volna attól hogy „az énem” saját magam útjába állt volna.

A helyes gondolatok küldése
Egy másik nagy változás a helyes gondolatok küldésében történt nálam. Hosszú ideje egy munkának tekintettem ezt, és mindig megkönnyebbültem, amikor letelt a 15 perc és nem igazán zavart, ha egy alkalmat elmulasztottam a meghatározott időpontokból.

Elkezdtem felismerni, hogy a helyes gondolatok küldése igazán egy mágikus ajándék, messzemenő hatással.

A Mester azt mondta:
„Én mondom nektek: Mindezekben az években én újra és újra mondtam, hogy a Dafa-tanítványok nagyon nagy képességek fölött rendelkeznek. Sokan egyszerűen nem hisznek benne, mert nálatok nincs engedélyezve, hogy lássátok ezeket a képességeket. Az őszinte gondolataitok hatása alatt minden meg lesz változtatva körülöttetek és a saját testetek körül. Egész idő alatt ezt még csak ki sem akarjátok próbálni.”
(„Fá-tanítás a 20. évforduló alkalmából”, 2012. május 13.)

Ez a bekezdés igazán megrázott engem, különösen az utolsó mondat:
„Egész idő alatt ezt még csak ki sem akarjátok próbálni.”

Amikor először olvastam ezt, arra gondoltam: „Mit jelent ez? Több mint 10 éve küldünk helyes gondolatokat, hogyhogy sohasem gondoltunk arra, hogy megpróbáljuk ezt?”

Amikor többet gondoltam erre és közelebbről megvizsgáltam, hogyan küldtem helyes gondolatokat a múltban, arra jöttem rá, hogy a helyes gondolatok igazi küldése sokkal nagyobb dolog volt, mint aminek azt én tartottam. Felismertem, hogy a helyes gondolatok erőteljes eszközök, hogy megváltoztassuk saját magunkat, megváltoztassuk a környezetünket és lehetővé tegyük, hogy a Mesternek a kívánságai a Fá-helyreigazításra vonatkozóan beteljesüljenek. Sokkal nagyobb és sokkal nagyszerűbb, mint bármi, amit korábban gondoltam.

Ebben az időben leültem, és figyelmesen elolvastam a Minghui weboldalon a szerkesztőségnek a cikkét: „Az Őszinte Gondolatok kibocsátásáról”. Felismertem, hogy nemcsak, hogy nem értettem meg teljesen a mélységét a helyes gondolatok küldésének, de számos dolog volt, amit nem csináltam pontosan, beleértve hogy mit is gondoljak pontosan mielőtt küldöm a helyes gondolatokat, és hogy ezt hogyan érhetem el, stb. Kinyomtattam a cikket és magammal vittem pár héten keresztül, minden alkalommal újra és újra elolvasva, egészen addig, amíg azt nem éreztem, hogy minden dolgot korrigáltam, amit rosszul csináltam eddig és amíg teljesen meg nem értettem, hogy hogyan lehet egészen pontosan helyes gondolatokat küldeni. Hamarosan a helyes gondolatok küldése sokkal-sokkal erőteljesebbé vált, sokszor amikor azt éreztem, hogy valami nem helyes a mezőmben vagy a környezetemben, akkor rögtön leültem, hogy helyes gondolatokat küldjek. Ezekben az időkben érzékeltem az isteni oldalamat, ahogy helyreállít sok dolgot számos szinten. Amikor felkeltem a helyes gondolatok küldése után, sok minden megváltozott, beleértve a saját kinézetemet és perspektívámat is. Valóban olyan voltam, mint ahogyan a Mester mondta:

„Az őszinte gondolataitok hatása alatt minden meg lesz változtatva körülöttetek és a saját testetek körül. Egész idő alatt ezt még csak ki sem akarjátok próbálni.”
(„Fá-tanítás a 20. évforduló alkalmából”, 2012. május 13.)

A Shen Yunért dolgozni helyes gondolatokkal
Azok a változások, amiken keresztül mentem, megmutatkoztak a Shen Yunért való munkámban is. Más gyakorlókkal dolgozom, hogy a Shen Yunt reklámozzuk a médiában és más PR-eszközökkel. A Shen Yun iroda nagyon szigorú és tiszta követelményeket támaszt a média munkával kapcsolatban, és mindennel kapcsolatban, amit teszünk. Először a Shen Yun irodával egyeztetünk, hogy biztosak legyünk abban, hogy engedélyezett, amit csinálunk.

Egy újsággal együtt dolgoztunk a múlt évben és számos okból úgy döntöttünk, hogy a Shen Yun iroda vezetése alatt találkozunk egy riporterükkel. Az interjú nagyon jól ment és egy pár kérdés után a riporter leírta a történetet. A kezdeti vázlat nagyon jó volt, ugyanakkor, amikor a riporter megmutatta a történetet a szerkesztőnek, kapott még néhány instrukciót, hogy tovább kutasson és tágítsa ki a történetet, ami lehetőséget adott arra, hogy a riporter bevegyen egy pár negatív tartalmat is. Miután a riporter kutatásba kezdett, újra elküldte nekünk a kérdéseit, ami megmutatta, hogy valóban olyan szándéka volt, hogy egy pár régebben megjelent rossz cikkből való kommentárt bevegyen a sztorijába. Én és egy másik koordinátor tapasztalatot cseréltünk a dologról és úgy döntöttünk, hogy válaszolni fogok és segítek ezt a riportert eligazítani. A múltban az önmagamhoz való ragaszkodás ahhoz vezetett volna, hogy visszaírtam volna én magam ennek a riporternek és olyan érzületeim lettek volna, mintha egy hős lennék, aki helyrehozza ezeket a dolgokat vagy pedig azon aggódtam volna, hogy nem leszek képes ezt helyreigazítani, és hogy ez majd ez mit fog okozni az én hírnevemnek. Ebben az időben ugyanakkor én természetes módon egy másik utat választottam. Írtam egy választervezetet, de összehívtam az egész csapatot és fölolvastam hangosan a tervet, majd együtt megvitattuk. Megosztottuk a gondolatokat és lejegyzeteltem őket. Elejétől a végéig mentünk és számos módosítást hajtottunk végre így a csoporttal együtt. Miután véglegeztük, elküldtem a választ a riporternek és az egész csapatunk helyes gondolatokat küldött. Számos egyeztetésünk volt még a riporterrel, majd két héttel később megjelent a cikk és nagyon pozitív volt, még abban is, hogy hogyan említette meg a Fálun Gong elleni üldözést.

Összegzés
Még számos dolog van, amin javítanom kell. Én még mindig lusta és ügyetlen vagyok, és néha előjönnek a régi szokások. De egészen másképp érzem magam, mint pár évvel ezelőtt. Ahogy itt állok a Mester és mindannyiótok előtt, nem érzem már magam idegennek. Nem érzem úgy, mintha valamit megkellene játszanom. A szívem a Mesterrel van, a Fá-helyreigazítással és amikor valamit teszek az élőlények megmentéséért, az is a szívemből jön. A művelés varázslatos. Igazán megváltoztatni magam, hogy hozzáigazodjak a Zhen-Shan-Ren elvekhez varázslatos. Mély öröm és hála van bennem, hogy lehetőségem van művelni magam, és hogy a Fá-helyreigazítás béli Dáfá-tanítvány lehetek.

Szeretném a Mester „További megértés” jingwen-jéből egy részlettel befejezni a mondandómat:
„Tudjátok ezt? Amíg művelő vagy, bármilyen környezetben vagy bármilyen körülmények között is vagy, minden bajt és kellemetlen dolgot, amin keresztül kell menned – még ha ezek a Dáfáért való munkát is magukban hordozzák, és bármennyire is jónak és szentnek tartod őket – arra használom fel, hogy eltávolítsd magadból a ragaszkodásokat, hogy felszínre hozd a démoni természetet, hogy eltávolítható legyen az emelkedésben, ami a legfontosabb.

Ha képes vagy ezúton sikeresen emelkedni: minden, amit ezután tiszta szívvel teszel, a legjobb és legszentebb dolog lesz. ”
(„További megértés”, az Esszenciák a továbbhaladáshoz c. könyv 1. részéből, 1996. szeptember 9.)

Köszönöm Mester! Köszönöm Dáfá-tanítvány gyakorlótársak!

(A 2015-ös New York-i Fálun Dáfá tapasztalatcsere konferencián elhangzott beszámoló)

Angol változat: Waking Up and Learning to Cultivate