Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy béka, aki az egész életét egy kútban töltötte. Minden alkalommal, amikor a kút nyílásán keresztül az égre nézett, azt gondolta: „Milyen kicsi az ég!”
Egyik nap jött egy tengeri teknős. Látta, hogy a béka a kút fenekén ül.
A béka látta, hogy a teknős kíváncsian méregeti, ezért nem tudott várni, és azt mondta a teknősnek „Igazán örömteli az életem a kútban! Mikor kiugrok a kútból, felmászom a külső korlátra. Mikor visszajövök, a kút valamely repedésében megpihenek.”
„Ahogy úszok, a kút vize ellep, de a fejem fölötte pihen. Játszom a sárban, betemetem vele a lábam. Milyen csodálatos élet ez! Kérlek, gyere és tapasztald meg saját magad.”
A béka meghívására a teknős neki készült, hogy beugrik a kútba. De mielőtt megmozdította volna a bal lábát, a jobb lába fennakadt a korláton. Visszahúzódott a kút oldalához, és elkezdett mesélni a békának a tengerről.
A tengerről hallva a béka ledöbbent, és elkezdte felfogni a kútban töltött életének silányságát.
A történet Beihai, az Északi-tenger szelleme és Hebo, a Sárga folyó szelleme közötti párbeszédéből származik a „Zhuangzi”* című könyvből.
Hebo úgy gondolta, hogy nincs semmi, ami a Sárga folyóhoz fogható, ahol élt, amíg meg nem pillantotta a nagy tenger végtelenségét.
Beihai azt mondta Hebonak: „Nincs mód arra, hogy megvitassuk az óceánt egy kút alján élő békával a korlátozott környezete miatt. Nincs mód, hogy elmagyarázzuk a jeget a nyári rovaroknak, amik csak a saját évszakuk feltételeit ismerik.”
„Nincs mód, hogy beszéljünk a Taoról azzal, akinek korlátozott a gondolkodása, akit féken tart a tanítás, amit kapott. Csak mivel ma megláttad a nagy tengert, képes vagy felismerni a saját tudatlanságodat és jelentéktelenségedet.”
Ez a beszélgetés azt tanácsolja az embereknek, hogy csak nézőpontjuk szélesítésével és az előítéletek elengedésével tudják felszabadítani az elméjüket, hogy elfogadják és megértsék a magasabb elveket.
A 井底之蛙 (jǐng dǐ zhī wā) kifejezés, amely szó szerinti fordítása „a béka a kút alján”, egy kínai szólássá vált.
Ezt a szólást arra használják, hogy leírjanak egy személyt, aki szűk látókörű vagy csekély tudással rendelkezik, egy olyan emberre vonatkozik, aki csak egy kis részét látja az égnek a kút nyílásán át.
*Zhuang Zi 莊子(Kr. e. 369–286.) úgy mint Lao Ce a Taoizmus fő pátriárkájaként volt ismert. Kevesen ismerik Zhuang Zi életét; azonban az nevét viselő könyvet, a „Zhuangzi”-t generációkon keresztül csodálták.
* * *