Bi Sheng: a mozgatható nyomelemes nyomtatási technológia feltalálója

Bi Sheng, a mozgatható nyomelemes nyomtatási technológia feltalálója (Kiyoka Chu)

Bi Sheng (Kr. u. kb. 990–1051) egy feltaláló az északi Song-dinasztiában. Egy tudós hivatalnok könyve szerint Bi Sheng, a közember találta fel az első ismert mozgatható nyomdatechnológiát. Ez nem sok, de a nyomtatási módszereit részletesen feljegyezték ebben a könyvben, míg élettörténete csak különböző népmesékben köszön vissza.

Az ősi nyomtatási technikák Kínába és Egyiptomba vezethetők vissza. Kínában az írásjeleket és a grafikákat fatömbökre faragták, mielőtt kinyomtatták volna tintával a ruhára a Han-dinasztiában (Kr. e. 206 – Kr. u. 220) vagy papírra a Tang-dinasztiában. Ez az úgynevezett „fadúcos nyomtatás”, amit még a közelmúltban is használtak.

Azelőtt a hengeres pecsétnyomás és az egyszeri nyomat volt használatos, amelyeket a mezopotámiai civilizációhoz lehetne kapcsolni Kr. e. 3000 előttről. A Tang-dinasztiában a fadúcos nyomtatás népszerűvé vált, és elterjedt más kelet-ázsiai országokban is, mint Korea, Japán, Vietnám és a Fülöp-szigetek.

Az Északi Song-dinasztia népmeséi szerint Bi Shenget felvette kalligráfia írónak egy nyomdabolt tulajdonosa. Ahhoz, hogy az örökbefogadó apja életéről szóló kéziratot kinyomtassa magának, Bi Sheng elkezdte megtanulni a fadúcos nyomtatást a kollégájától, egy jól ismert, rangidős rézmetszőtől. A rangidős rézmetsző viszont visszautasította őt a munkában töltött évek alatt megromlott látása miatt. Ez az eset annyira bántotta Bi Shenget, hogy elhatározta, megújítja a nyomtatási technológiát. Bi Sheng nagyon keményen dolgozott felesége teljes támogatása mellett, végül feltalált egy új nyomtatási technológiát, és néhány iparossal együtt megnyitotta „a Bi mozgatható nyomelemes nyomtató bolt”-ot. A sikere sok irigyének a figyelmét felhívta, különösen a volt munkaadójáét, akinek az irigysége hamarosan gyűlöletté változott. A szájhagyomány szerint Bi Shenget később hamisan megvádolták és mindenét elveszítette, majd végül az egész családja nyomorban halt meg.

Azonban a technikát, amit feltalált, nagy részletességgel lejegyezte a szakirodalom. Bemutatja, hogy Bi Sheng agyag betűszedőket használt, egy betűszedőt egy írásjelhez, ezeket tűzben edzette, hogy létrehozza az első mozgatható szedést. Ezeket az írásjeleket aztán papírzacskóban tartotta a rím sorrendjében. Gyantaviaszt és papírhamut kevert össze, ráfektette egy bekeretezett acél síklemezre, hogy előkészítse a betűszedést. A mozgatható írásjeleket aztán az acél síklapra tette sorban. A lemezt ezután tűzre tette, hogy a gyanta megolvadjon, és ahogy nyomva tartották a táblát, az írásjelek a lemezen rátapadtak az acél síklemezre.

Az írásjeleket úgy lehetett nyomtatni, mint a faragott lemezeket. Nyomtatás után az acél síklemezt újra felmelegítette, hogy leolvadjon róla a gyantaviasz. A mozgatható írásjeleket aztán el lehetett távolítani a lemezről, tárolni és használni is lehetett a következő alkalommal. A modern betűnyomtatás jobb eszközökön és technikai feltételeken alapult, de az alapelve és a módszere ugyanaz, mint a mozgatható írásjeleknek.

Bi Sheng találmánya sokkal kevesebb emberi erőt és forrást használ, mégis magas a hatásfok és jó minőségű a nyomtatás. Ez egy sokkal magasabb szintű technológia, összehasonlítva az ezt megelőző fadúcos nyomtatással. Úgy emlegették, mint a legnagyobb forradalmat a nyomtatás történetében. A modern nyomdaipar alapjait fektette le.