Han Yu: a „Klasszikus próza mozgalom” atyja (Zhiching Chen/Epoch Times) |
Han Yu (Kr. e. 768–824) híres költő és esszéíró volt a Ming-dinasztia közepén. Jelentős befolyása volt a politikára és az irodalomra, és ő vezette a próza megreformálását is, amit a kínai irodalom történetében „Klasszikus próza mozgalom”-nak neveznek. Ez a mozgalom elirányította az írókat az akkor népszerű beképzeltségtől, és visszavezette a kínai klasszikus prózához, hangsúlyt fektetve a tartalomra és a tisztaságra.
Han Yu igen jól tájékozott, őszinte, barátságos és szenvedélyes ember volt, aki széleskörű támogatásra tett szert irodalmi körökben. Kitartó erőfeszítésének köszönhetően a klasszikus próza fokozatosan kiszorította az irodalom feltűnő stílusát.
Azonban Han őszinte jelleme feszültséget okozott a hatalmon lévő eunuchokkal és birodalmi tisztviselőkkel, így pályafutása elég viharos volt a császári udvarban.
Abban az időben a Buddhizmus és a Taoizmus is népszerű volt, és a császár úgy hitte, hogy a nemzet békéje és jóléte áldott lesz, ha a Buddha falanx-át (Sákjamuni ujjperce) nagy költségek árán, rendszeresen elhozzák az imádási szertartásokra a császári udvarba. Han levelet írt a császárnak, bírálva a falanx imádásának pazar költségét. A levél felbőszítette a császárt, és Hant azonnal áthelyezték egy távoli és elhagyatott területre.
Az unokaöccséhez – aki látta a viharos távozását – írt egy azóta klasszikussá vált verset. A vers jelentésének a magyarázata a következő.
hogy előadjam a véleményem a császárnak.
egy elhagyatott területre, több ezer mérföldre a fővárostól.
őszinte véleményem a császárnak.
amíg a hóvihar megállította a lovamat az előrehaladásban.
legalább visszahozhatja a csontjaimat, ha meghalok a gyilkos párában a folyónál.
Életében Han azt vallotta, hogy az „igazságért üvölteni” kell, és kiállt amellett, hogy az államilag támogatott írók jegyezzék le a társadalmi igazságtalanságokat a munkáikban. Szerinte a szerzők erkölcsének és érzelmének teljes mértékben tükröződnie kellene a munkáikban, valamint az írók személyes tapasztalatainak is meg kell mutatkozniuk ezekben az alkotásokban. Más szóval, a jó cikk tükrözi a szerző jó erkölcsét. Ez az úgynevezett „a cikkek szelleme olyan, mint az íróiké”.
* * *