A próza nagy mestere és a jóságos kormányzó: Liu Zongyuan

A nagyszerű prózamester és a jóságos kormányzó: Liu Zongyuan (Zhiching Chen)

Liu Zongyuan (Kr. u. 773~819) híres költő és író volt a Tang-dinasztia korában. A Nyolc Nagy Prózamester egyike volt a Tang- és Song-dinasztiában.

Liu fiatal korában letette a császári vizsgát. A feddhetetlenség bátor embereként, nagyszerű emlékezőtehetséggel volt megáldva a nagy mennyiségű klasszikus műtől, amelyeket elolvasott. Mikor beszédet készített, hozzáértően egybe tudta fűzni a széleskörű történelmi eseteket és törvényes kereteket, ezért a közönség megvilágosultnak tartotta és csodálta a mindent átfogó tudásáért. A jó hírnevének köszönhetően sok nemes megpróbálta beszervezni a köreibe.

Azonban néhány évvel azután, hogy egy közszolgálati tisztviselőként szolgált a császári udvarban, megsértette a hatalmon lévő politikai csoportokat, és lefokozták egy távoli területre, egy alacsony pozícióba. Amíg arra a területre utazott, további lefokozását közölték vele.

Egy ígéretes karrierből való elbukás nehéz lehetett, figyelembe véve a tehetségét, de Liu eldöntötte, hogy megbirkózik a balsorssal az írás-olvasás keményebb tanulmányozásával, és a verseit és irodalmi műveit tovább finomította. Nem tért vissza az udvari politikához, hanem az utazásnak szentelte magát és élvezte a természeti tájakat. Sok történet szól róla, kettő ezek közül különösen megható.

Abban az időben, mikor Liut lefokozták, az egyik barátját is lefokozták és egy távolabbi elszigetelt, kopár és civilizálatlan területre helyezték a fővárosból. Mivel a barátjának az édesanyja túl idős volt ahhoz, hogy meglátogassa a fiát, és a fiú számára is rendkívül nehéz volt meglátogatni és vigyázni az anyjára a nagy távolság miatt. Ezt a helyzetet látva Liu levélben könyörgött a császárnál egy cseréért a barátjával, azzal magyarázva, hogy hajlandó a hivatalát áttenni egy még elszigeteltebb területre a barátjáért. Végül a császár úgy döntött, hogy egy jobb helyet jelöl ki a barátjának. Ezt a történetet nemcsak a történelmi dokumentumokban jegyezték le, hanem a Tang költészet, és más irodalmi munkák is tartalmazzák.

A távoli és kopár vidéken való hivatalba lépése után Liu látta, hogy a helyi szegény családok gyakran pénzért elzálogosítják saját gyerekeiket. Ha nem tudták visszaadni a pénzt az esedékesség napján, ők saját maguk és az elzálogosított gyerekek is a hitelező rabszolgájává váltak. Liu számos dolgot tett, hogy segítsen ezeken a szegény családokon. Azok a rendkívül szegények számára, akik nem tudták növelni a bevételüket, megkérte a gazdagokat, hogy dolgozhassanak nekik a szegények, mintegy alternatív pénzvisszafizetésként. Azon családok számára, akiknek a munkavállaló korú tagjaik meghaltak, a saját zsebéből adott pénzt, hogy kiváltsa az elzálogosított gyerekeket. Több mint ezer családnak segített a hivatalában, és úgy ismerték, mint a jóságos helyi kormányzót.