Wang Wei, a „Buddha költő”

Wang Wei, a „Buddha költő” (Catherine Chang)

Wang Wei (Kr. u. 700–761) a Tang-dinasztiában élt híres költő, festő és zenész. Erős igazságérzettel bírt és nagyra becsülték az emberek.

Egyedül nevelte fel a Buddhista hitet követő édesanyja. Wang Wei kilenc évesen kezdett el verseket írni, és igazán tehetségesnek látszott. Huszonegy évesen már a császári vizsgálati lista élén volt, és hamarosan hírnevet szerzett a császári családoknál.

Wang Wei tehetsége nemcsak a költészetben nyilvánult meg, hanem a zenében, a kalligráfia írásban és a festészetben is. Számos különböző témájú kiváló költeményt írt, és a tájversei utalásokat tartalmaznak a festményekre és zenére. A későbbi generációk úgy írják le Wang Weit, mint a költőt, aki „festett a költészetben és verset írt a festészetben”.

A kínai történelemben Wang Wei tekinthető azon stílus megalapítójának, aki egyesíti az irodalmat és a rajzolást. Azóta a költészet és a kalligráfia fokozatosan beépült a kínai festészetbe. Előtte is meghatározó volt ez a stílus volt, és láthatunk verset, pecsétet és kalligráfiát egyazon kínai festményen.

Fennmaradt egy történet Wang Wei igazságérzetéről. A császár egyik fivére erőszakkal elvitte egy pita árus feleségét, és az egyik szeretőjeként tartotta a kastélyban. Ezt követően az asszony nem beszélt és nem is mosolygott, és a herceg elégedetlen volt. Egy lakomán, ahol Wang Wei is jelen volt, a herceg megkérdezte az asszonytól: „Fogadok, hogy a férjed már elvett egy másik asszonyt, és téged elfelejtett. Mi lenne, ha azt mondanám neki, hogy szállítson pitákat a mai lakomára, és akkor láthatod saját magad”. Hamarosan megérkezett a férj. Az asszony odarohant hozzá és könnyek között nézték egymást. A vendégek meghatódtak, és senki sem mert megszólalni, mert féltek a herceg hatalmától. Wang Wei felállt, és rögtönzött egy verset egy történelmi eseményre alapozva, amelyben a hatalmon lévőket bírálta. Zavarában a hercegnek szabadon kellett engednie a párt, és a beosztottait hibáztatta a rossz választás miatt.

A korai évei alatt Wang Wei pezsgő társasági életet élt a hatalmon lévő elittel. Azonban – mivel a felesége meghalt, amikor a harmincas éveiben járt – lassan visszavonult, hogy magányos életet éljen és belefogott a buddhizmus tanulmányozásába. Többé nem nősült meg és buddhista életet élt. A buddhizmusban való művelését tükrözték a táj- és verses festményei, amelyek tele vannak üdeséggel, nyugalommal és természetes rajzokkal. Ebben az időszakban többet is befejezett a legjobb verseiből.

A legkiemelkedőbb Wang Wei eredményei közül az volt, hogy beépítette a buddhista szférát a művészeti munkáiba, ezért „a Buddha költő”-ként tartják számon a kínai történelemben.