Li Mo, a Tang-dinasztia fuvolamestere

Li Mo, a Tang-dinasztia fuvolamestere (Jane Ku/Epoch Times)

Li Mo a Tang-dinasztia kínai fuvalomestere. Fuvolán gyermekkora óta játszott, tehetségét felülmúlhatatlannak tartották. Továbbá nagyon okos és nagyon tanulékony volt, így miközben hallotta a zenét, már a dallamot is képes volt rögzíteni.

Az egyik történet Li Mo tizenéves korából való. Tanítómestere a nyugati régióból jött. Szorgalmasan tanult, így hamarosan tehetséges zenészként szerzett hírnevet.

Egyik nap Li Mo-t felkérték, hogy fuvolázzon egy díszvacsorán. Játéka végeztével a közönség soraiból mindenki elismerését fejezte ki, kivéve egy idős urat, aki lehunyta a szemét, és úgy tűnt, nem volt rá túl nagy hatással Li Mo előadása.

Li Mo-t fiatal és büszke ember lévén bosszantotta ez, és megkérte az idős urat, hogy adjon magyarázatot viselkedésére. A válasz ekképpen hangzott: „Ez egy nagyon jól játszott dallam, de nyugati a hangolása. Ezen kívül hibáztál a tizenharmadik hangnál.”

Li megdöbbent, mivel a zenét ténylegesen egy nyugati oktatótól tanulta. Nagy tisztelettel megkérte az idős urat, hogy javítsa ki hibáját. Az idős úr továbbá felmutatta, hogy habár a fuvolája jó, mégsem elég jó ahhoz, hogy magas hangokat játsszon rajta.

Az idős úr elvette Li Mo bambusz fuvoláját és eljátszotta a dalt. A megszólaltatott dallam vonzotta a tömeget. Mikor a tizenharmadik hanghoz ért, a dallam rendkívül magas volt, és a fuvola eltört. Az öreg úr ekkor elővett a kabátujjából egy lila bambusz fuvolát, és sokkal elegánsabb hangon folytatta a játékot. Mikor befejezte a dalt, Li Mo és a közönség is megdöbbent a zene szépségétől és csodálták az előadót. Li Mo meghatottan letérdelt, és könyörögött az idős úrnak, hogy a tanítványa lehessen. Az idős úr azt mondta Li Mo-nak, hogy látogasson el hozzá másnap kora reggel, majd elment.

A következő reggelen Li Mo elment az öreg úr kunyhójához, ahol csak a lila bambusz fuvolát találta az asztalon, amelyet otthagyott neki négy írásjellel, amit újonnan véstek bele: „Az ügyesség fejlesztése végtelen.” Mivel ekkor Li Mo már sokkal alázatosabb és szorgalmasabb volt, a szakértelme a fuvolázásban sokkal jobban fejlődött.

Míg egy másik történet Li Mo memóriájáról szól. Az egyik téli estén a Tang-dinasztia császára komponált egy új dalt, amit jáde fuvolán adott elő, melynek hangja elhallatszott a palotán kívülre.

A következő nap, amikor a császár ellátogatott egy étterembe, hallotta, hogy valaki ezt a dalt játssza, méghozzá tökéletesen. A császárt ez nagyon kíváncsivá tette, és megtalálta Li Mo-t, ahogyan játszott. Mikor megkérdezte, hol tanulta ezt a zenét, Li Mo így felelt: „Múlt éjjel hallottam, hogy a palota falain belül játsszák, és nagyon magával ragadónak éreztem, így hát memorizáltam a dallamot és gyakoroltam a zenét.”

A császár nagyon elégedett volt Li Mo tehetségével, és felajánlotta, hogy maradjon a palotában és álljon szolgálatába. Később Li igen jól ismert udvari muzsikussá, és annak az időnek nagy fuvolamesterévé vált.