Az élvonalban haladni az érző lények megmentéséért

Üdvözlet tisztelt Mester! Üdvözlet gyakorlótársak!

Londonból jöttem, és London kínai negyedében tisztázom az igazságot. Az emberek a világ minden részéről szívesen jönnek ide, különösen a szárazföldi Kínából. A gyakorlók évek óta tisztázzák az igaz tényeket itt. Egy évvel ezelőtt csatlakoztam hozzájuk, és elkezdtem a szemből szembeni igazságtisztázást, hogy megmentsem az érző lényeket.

1. Passzívan menni az élvonalba megmenteni az embereket
Soha sem gondoltam, hogy a frontvonalba megyek megmenteni az embereket. Az gondoltam, hogy a régebbi gyakorlók tudják, hogyan segítsenek az embereknek kilépni a KKP-ből és a szavaiknak könnyebben hisznek az emberek. Így hát azt hittem, hogy ez a munka számukra alkalmasabb. Fiatal vagyok és nem tudom, hogyan kell beszélgetni az emberekkel a KKP-ből való kilépésről, így hát hogyan mehetnék a frontvonalba? Később egy művelőtársam megkérdezte tőlem, hogy mennék-e a kínai negyedbe, hogy helyettesítsem, mert a héten két napig családi elfoglaltságai adódnak, ami azt jelenti, hogy senki sem lesz a kínai negyedben azokon napokon. Mondtam neki, hogy nem tudom, hogyan kell segíteni az embereknek kilépni a KKP-ből. Elmondta, hogy nem számít, tudok-e beszélni vagy sem, ha feltartom a bannert, az is elég. Azt mondta: „Ez a banner nagyon fontos. Sokan fogják látni, amikor elsétálnak, és az jó számukra, ha látják, még akkor is, ha nem beszélgetsz velük.” Még mindig nem akartam ezt tenni, mert tudtam, hogy ez egy nehéz munka, és mindenféle hozzáállású emberekkel néznék szembe. Egy másik ok az volt, hogy nem akartam megmutatni magam nyilvánosan. De gyakorló vagyok, ezért szükséges, hogy harmonizáljam a Fát és megmentsem az embereket. Végül beleegyeztem.

Először nagyon féltem attól, hogy egyedül álljak a kínai negyedben. Úgy gondoltam, túl sok gonosz van ott másik dimenziókban. A kínai negyed egy olyan hely, amit a kínai nagykövetség figyel, és a bolttulajdonosok sem barátságosak velünk. Rideg szemekkel néznek ránk, vagy kellemetlent dolgokat mondanak nekünk. Található egy kaszinó közel ahhoz a helyhez, ahol a bannerünk van. Az emberek, akik oda mennek, kint álldogálnak és cigiznek vagy beszélgetnek. Aggódtam, hogy bajt okoznak nekem. Mindig nagyon vártam, hogy más gyakorlók is jöjjenek. Legalább tudtunk egymásra figyelni. Ahogy telt az idő, egyedül is ott mertem állni. Amikor az elmém őszinte gondolatokkal volt tele, nem féltem. Néha az emberek odaálltak, ahol tartottam a bannert. Őszinte gondolatokat küldtem először, és megkértem őket udvariasan, hogy távozzanak.

Először nem tudtam, mit kell tenni a kínai negyedben. Csak feltartottam a bannert, és álltam ott. Igazságtisztázó anyagokat olvastam vagy követtem egy gyakorlótársamat, hogy nézzem, hogyan beszélget az emberekkel. Aztán mikor befejeztük, összepakoltam. Úgy gondoltam, hogy ha feltartom a bannert, az emberek látják, miközben elsétálnak. Tettem, amit úgy gondoltam, tennem kell. Egy idő után úgy éreztem, nem állhatok csak ott tétlenül. Akkor elkezdtem angol nyelvű szórólapokat osztogatni. A nyugati emberek nagyon udvariasak, még akkor is, ha nem fogadják el a szórólapot, nem úgy, mint a kínaiak. Lassan már újságokat is mertem adni a kínai embereknek, de még mindig nem mertem beszélgetni velük a Fálun Gongról. Tisztáztam már az igazságot a barátaimnak és a rokonaimnak, de most ezt kellene tennem a kínai negyedben is, és ráadásul nagyon rövid idő alatt, amíg az emberek elsétálnak. Nem tudtam, hol kezdjem. Habár hallottam, hogy más gyakorlók hogyan tisztázzák a tényeket az embereknek, de ez az ő tapasztalatuk volt. Így hát hosszú ideig nem beszéltem az embereknek a Fálun Gongról, és csak átadtam az újságot, ha az emberek elhaladtak a bannerem előtt. Egyik alkalommal néhány diák nézte a bannert, de nem tudtam, hogyan tisztázzam nekik az igaz tényeket, és nem tudtam válaszolni a kérdéseikre. Elmentek, és szégyelltem magam. Azt gondoltam, ha a gyakorlótársam lett volna itt, biztosan kiléptette volna őket. Egy veterán gyakorló gyakran bátorított, amikor ilyen helyzetbe kerültem, és biztosított róla, hogy végül fel fogok zárkózni.

Megpróbáltam megtanulni a többi gyakorlótársamtól, hogyan tisztázzák a tényeket, és tapasztalatot cseréltem velük, hogyan válaszolhatnék jobban a kérdésekre. Megértettem a mindennapi Fá tanulás fontosságát is. Úgy gondoltam, hogy segít jobban beszélni, de ez csak egy készség az emberi szinten. Fontosabb dolog az, hogy megsemmisítsük a gonoszt a másik dimenziókban. A Fá tanulás idejét módosítottam estéről reggelre, és egy fejezetet olvastam a Zhuán Fálunból kínaiul és egy fél órát angolul, mivel néha beszélgetnem kell a nyugati emberekkel a Dáfá szépségéről és tisztáznom a tényeket is nekik. Egy órát gyakoroltam az olvasás után. Úgy gondoltam, hogy ez a testemet energiával tölti fel, mikor a Dáfá munkát végzem, és a Fá is az elmémben lesz. Megpróbáltam teljesen felkészíteni magam a délutáni szemtől szembe való igazságtisztázó munkára. Olvastam a Mester leckéit este, mikor visszamentem a kínai negyedbe. Cikkeket is olvastam az Epoch Times-ból és a Minghui honlapról. A hírek olvasása és a megosztása segített, hogy jobb munkát végezek. Lassan összeállt a kép a magam módján, hogy hogyan beszéljek az embereknek a Fálun Gongról.

Ahogy telt az idő, egyre inkább képes lettem csinálni a szemtől szembeni igazságtisztázó munkát, bár nem tudtam sok embert kiléptetni. Legalább tettem egy lépést előre. Még emlékszem az első alkalomra, amikor segítettem valakinek kilépni a KKP-ből. Egy férfi babakocsival várt a feleségére az egyik bolt előtt. Úgy gondoltam, egy olyan személy lehet, aki a megmentésre vár. Odasétáltam hozzá, és adtam neki egy újságot. Meglepetésemre elfogadta. Így hát megkérdeztem tőle, hogy hallott-e a KKP-ből való kilépésről. Azt válaszolta, hogy hallott róla, és olvasott már anyagokat ezelőtt. Elmondta nekem, hogy a Kínai Kommunista Párt túl gonosz, és zsarnokoskodik az embereken. Megkérdeztem, hogy kilép-e a KKP-ből. Azt mondta, hogy soha sem volt a tagja. Elmagyaráztam neki, hogy akkor is ki kell lépnie, ha csatlakozott a Fiatal Úttörőkhöz. Az engedélyével egy álnevet használtam, hogy kiléptessem. Ekkor jött ki a felesége a boltból, beszéltem neki is a KKP-ből való kilépésről, és hogy a férje épp most lépett ki. Megkérdeztem, hogy ki szeretne-e ő is lépni. Csak néhány szót mondtam, és kilépett. Fel sem fogtam, hogy milyen könnyen tudtam nekik segíteni a kilépésben. Örültem. Tudtam, hogy a Mester könyörületesen bátorított. A Mester hozta ezeket az embereket elém. E folyamat révén növekedett a bizalmam az emberek megmentése terén.

Néha az emberek megkértek, hogy beszéljek a Fálun Gongról, amikor elvették az újságot. Aztán rám néztek elkerekedő szemekkel és azt mondták: „Ilyen fiatalon gyakorlod a Fálun Gongot?” Elmagyaráztam: „Nem vagyok fiatal. A Fálun Gong megtanítja az embereknek, hogyan legyenek jók. Nemcsak az egészségemet javította, hanem az erkölcsömet is. Ezért az emberek fiatalabbaknak néznek ki, mint ahány évesek. Valójában nemcsak az idősebb emberek gyakorolják a Fálun Gongot. Sok fiatal van, beleértve értelmiségieket is, akik gyakorolják. Amit Kínában hallanak a Fálun Gongról, az mind propaganda és hazugság.” Aztán folytattam az igaz tények tisztázását nekik. Éreztem, hogy amikor a fiatalemberek beszélnek az embereknek a Fálun Gongról, hagyják, hogy megtudják az emberek, hogy az élet minden területéről vannak gyakorolók.

2. Az időrés kitöltése és az egy test összehangolása
A gonosz zavarások miatt az egyik gyakorlótársam nem tudott a kínai negyedbe jönni, így volt három nap, mikor nekem kellett helyettesítenem. Kezdetben csak néhány nap mentem, de később rájöttem, hogy még jobban kell csinálnom, hogy kitöltsem az összes napot. Ezért hozzáadtam még egy napot, így egy héten már négy napot voltam ott. Az oda-vissza út a kínai negyedbe és haza kb. 6-7 óra összesen. Állnom kellett, és folyamatosan beszélgetni az emberekkel az alatt az idő alatt, valamint felvenni a bannert és az anyagokat valahonnan máshonnan, és elvinni őket a kínai negyedbe, aztán visszavinni azokat. A nap végére kimerültem. Úgy gondoltam, szükségem van egy szabadnapra. A dolgok így folytak két vagy három hétig, amíg valami történt, ami megváltoztatta a gondolkodásmódomat. A konyhai világításom nagyon gyakran spirituális jelzőnek tűnt. A Mester használja ezt, hogy ötletekkel lásson el. Amikor a művelésben probléma adódik, a világítás nem működik, miután felismertem a hiányosságomat, a világítás ismét működik. Ugyanebben a helyzetben voltam akkor is, néha néhány napig működött, néha pedig nem. Felismertem, hogy a Mester utalása, de nem tudtam rájönni, hogy mire vonatkozik. Később azt gondoltam, hogy a lámpa talán tényleg tönkrement. Fáradt voltam és nem akartam ezzel többet foglalkozni. Egyszerűen venni akartam egy újat. Azonban a világítás ki és bekapcsolt, jelezve, hogy nem ment tönkre, hanem csak emlékeztetni akar valamire. Hamarosan ismét nem világított. Ekkor már nagyon mérges voltam, és kapcsolgattam fel és le, dühösen motyogtam magamban, miközben gondolkodtam minden lehetséges kiskapun. Mikor azt motyogtam, hogy minden héten kellene mennem, még az egyetlen szabadnapomon is a kínai negyedbe, megint kigyulladt a fény. Aztán néhányszor fel és lekapcsoltam, a lámpa megfelelően működött. Nagyon kedvetlen voltam, nem értettem, miért nem pihenhetek otthon azon a napon. Habár tudtam, hogy nekem kell kezdeményezni az egy test harmonizálását, és csinálni a dolgokat a Mester követelményeinek megfelelően, a szívem még mindig vonakodott. Azonban az őszinte gondolataim végül legyőzték az emberi nézeteket, és eldöntöttem, hogy szünnap nélkül megyek a kínai negyedbe, és biztosítom, hogy a kínai negyed le legyen fedve minden nap, egy erős hely legyen a gonosz felszámolására, és az érző lények megmentésére.

3. A xinxing emelése az igaz tények tisztázása közben
A művelési utamat a Mester rendezte el, és éreztem, hogy a Mester lépésről lépésre tol előre. Nem tudtam elképzelni a hihetetlen változást a művelésemben, soha sem gondoltam volna, hogy az élvonalban leszek, és szemtől szemben fogom végezni az igazságtisztázó munkát a kínai negyedben. Hiszem, hogy a Mester a legjobban rendezte el a gyakorlók művelési környezetét. A kínai negyed egy hely, ahol edzhetem a xinxingemet. Mindenféle emberekkel találkozom ott. És csak a legkomplikáltabb környezetben tudom gyorsan emelni a Xinxing szintemet, a ragaszkodásokat gyorsan elengedni, és minél több érző lényt megmenteni.

Az első ragaszkodás, amely el lett távolítva a kínai negyedbe járásom óta, a kényelemhez való ragaszkodásom. Közel fél napot kell utaznom minden nap, hogy a kínai negyedbe jussak, és ott órákon keresztül állni az időjárás viszontagságaitól függetlenül. És néha még futnom is kell az emberek után, hogy elmondjam nekik az igazságot a Fálun Gongról, és megkérjem őket, lépjenek ki a KKP-ből. Ez nehéz munka. Különösen rossz időben egyáltalán nem akartam kimenni. Abban az időben az első dolog, amin túl kellett jutnom, a kényelemhez való ragaszkodás. Például múlt karácsonykor nagyon szeles idő volt heves esőzéssel. A szél megtörte a villanyoszlopot, ezért a vonatjáratot törölték. Sokáig gondolkodtam, hogy vajon elmenjek-e a kínai negyedbe vagy sem. Úgy gondoltam, hogy ez a két nap a kötelességem, és nem volna helyes, ha nem lenne ott gyakorló. Mindaddig, amíg egyetlen ember is látja a bannert, már megérte. Végül elmentem a kínai negyedbe. Csak néhány ember volt ott a rossz időjárás miatt. Egy kézzel kellett tartanom a bannert, és a másik kezemben tartottam az esernyőt az erős szél miatt. Megkérdőjeleztem még azt is, hogy egyáltalán látja-e valaki a bannert, nemhogy még ki is lépjen a KKP-ből?! Két férfi lépett mellém, odaálltak dohányozni. Adtam nekik egy újságot. Elfogadták, majd szembefordultak a bannerrel, hogy figyelmesen olvasták. Azonnal odamentem hozzájuk, hogy tisztázzam a tényeket. Meglepetésemre eldöntötték, hogy kilépnek. Nem gondoltam, hogy jól beszélek, és nem volt elég tapasztalatom abban sem, hogyan segítsek az embereknek kilépni. Csak néhány szót mondtam, és mindketten kiléptek, és utána kezet ráztak velem. Megköszönték újra és újra, amikor elmentek. Nagyon boldog voltam. Tudtam, hogy ezzel a Mester biztatott, és azt mondja, hogy helyesen cselekedtem, hogy elmentem a kínai negyedbe. Sokkal tovább ottmaradtam, mint egy átlagos napon, mert estefelé egyre többen jöttek. Karácsonyeste sokan jöttek a kínai negyedbe vacsorázni, ezért rengeteg anyagot elosztogathattam.

Mikor hazamentem, szinte minden vonat az állomáson állt a rossz időjárás miatt. Azt javasolta a hirdetőtábla, hogy az utasok busszal menjenek. A vonatok többségét törölték, csak néhány vonat közlekedett, és azok is mind késtek. A nyüzsgő állomás most kihaltnak tűnt. Nem találtam egyetlen személyzetist sem, és csak néhány ember volt, akik poggyászaikkal a kezükben aggodalmasan sétáltak körbe. Valószínűleg siettek haza karácsony estéjén. Zavarodott voltam, igazán nem tudtam, melyik busz vinne haza, különösen azon a késői órán, és abban a szörnyű időjárásban. Éppen akkor hirtelen láttam egy elektromos kijelzőn, hogy az otthonom felé közlekedő vonat indul, és időben érkezik. Ez volt az egyetlen vonat, amely rendesen közlekedett. Annyira izgatott lettem! Tudtam, hogy a Mester segít nekem! Mikor később a kényelem egy gondolata felmerült bennem, emlékeztem, hogy mennyire szerencsés vagyok a szárazföldi Kínában élő gyakorlótársaimhoz képest. Mi csak a testünkkel dolgozunk, de ők állandóan az életüket kockáztatják. Mitől lenne olyan nagy dolog ez a kis szenvedés? A mi környezetünk sokkal kedvezőbb, mint Kínában, ezért nem lehet semmiféle kifogásunk, hogy ne csináljuk jól.

Mikor a kínai negyedben tisztázom az igazságot az embereknek, érzem, hogy hasonló a helyzet, mint ami a Zhuán Fálunban van: „Ennivalóért kell koldulni, mindenféle emberekkel találkozni, akik kinevetik a másikat, szitkozódás és zaklatás. Minden lehetséges dologgal találkozhat.” (Zhuán Fálun, 8. fejezet, Aki gyakorol, Gongot kap)

A ténytisztázási folyamat közben megtanultam, hogy nem kell semmitől megérintődni. Mikor elkezdtem járni a kínai negyedbe, láttam, mikor az emberek közvetlenül a gyakorlótársaimra arcára mutattak, káromolták őket és kiabáltak velük, őket ez egyáltalán nem érintette meg. Csak sajnálták azokat az embereket, akiket nem tudtak megmenteni. Úgy gondolom, magas szintű xinxinggel rendelkeztek. Később én is találkoztam számos különböző hozzáállással: néhány ember gúnyos szavakkal illetett, néhányan kinevettek, néhányan közömbösek voltak, néhányan megpróbáltak veszekedni velem, néhányan mérgesek voltak és néhányan káromoltak. Voltak olyanok is, akiket megtévesztett a KKP és megpróbálták megvédeni. Egy asszony egyszer azt mondta: „Ha a te Fálun Gongod olyan nagyszerű, miért nem találjátok meg az eltűnt maláj repülőgépet? Ha megtennétek, csodálnálak benneteket, és kilépnék a KKP-ből.” Egy másik ember azt mondta: „Miért mindig valami haszontalan dolgot tesztek? Miért nem alapítotok egy politikai pártot a kommunista párt ellen?” Néhányan még azt is mondták: „Nem hiszek a kommunista pártban, de nem hiszek a ti Fálun Gongotokban sem. Csakis magamban hiszek.” A Xinxingem emelkedett az ezekkel az emberekkel történt, ismétlődő konfliktusok során.

Egyik nap egy kb. 4-5 fős család sétált el. Adtam nekik újságot, és boldogan elfogadták. Aztán adtam nekik a „Kilenc kommentár a kommunista pártról” című kiadványt. Örültek, hogy ezt is kapták. Megkérdezték, miről szól. Amikor hallottak a KKP-ből való kilépésről, valamint a Fálun Gong szavakat, azonnal megváltozott a hozzáállásuk, visszaadták az anyagokat nekem, és azt mondták: „Mi a baj a kommunista párttal? Hol nincsen korrupció? Olyat tesztek, miáltal a kínai nép elveszíti az arcát. Kínának korábban is jobb lett volna az olyan emberek nélkül, mint ti.” Miután ezt elmondták, az egész család körbevett engem és tovább folytatták. Nem volt esélyem semmit se mondani. Mikor lehetőségem nyílt beszélni, azt mondtam: „Nincs mit mondanom, remélem biztonságos és békés életetek van.” Mikor meghallották ezt, az egyikük azt mondta: „Biztonságot és békét kívánsz nekünk? Jobban tennéd, ha magadnak kívánnál biztonságot és békét. Amit csinálsz az árulás. Neked kell vigyáznod.” Egy kicsit mérges lettem ezért, de kijavítottam magam és folytattam az emberek megmentését.

De az egyik xinxing teszt jött a másik után. Egy másik alkalommal láttam néhány középkorú férfit kint állni az egyik étterem előtt. Odasétáltam, és adtam nekik igazságtisztázó anyagokat, és beszéltem nekik a KKP-ből való kilépésről. Ketten közülük nem akartak meghallgatni és hangosan kezdtek beszélni: „Hogyan létezne most Kína a kommunista párt nélkül? Kínai vagy vagy sem? Ha a kommunista párt elesik, az miért lesz jó neked? Ha Kínában káosz lesz, mi hasznod lesz belőle?” Azt válaszoltam: „A kommunista párt nem Kínát képviseli. Kínának ötezer éves történelme van. A kommunista párt olyan régóta létezik? A kommunista párt okozza Kínában a káoszt. Kína jobb lesz a KKP nélkül, és az emberek is jobb soruk lesz.” Ők így folytatták: „Anélkül, hogy a kommunista párt legyőzte volna a japánokat, hogyan létezhetne most Kína?” Így feleltem: „Minden hír, amit olvasol vagy nézel Kínánban, az hamis. A Kínai Kommunista Párt propaganda eszközöket használ, hogy bolondítsa az embereket. Nem a kommunista párt győzte le a japánokat. Hogyan lehetne legyőzni viszonylag elmaradott fegyverekkel a japán inváziót? Valójában a tajvani Kuomintang párt győzte le Japánt. A kommunista párt csak megragadta az alkalmat, hogy harcoljon a KMT-vel, mikor elfáradt a Japánnal vívott harcban. Ellopták a munka gyümölcsét a háború után.”

Mikor befejeztem, még mérgesebbek lettek. Néhányan közülük körbevettek és kiabálni kezdtek: „Mit csinálsz? Nem fogja a mi kínai népünk elveszíteni a tekintélyét idegen földön. Támogatod a Fálun Gong dolgokat, hogy összezavard az emberek fejét. Összedolgozol a külföldi országokkal Kína ellen. Elmondom neked, hogy még a sofőröm is több pénzt keres nálad.” Így válaszoltam: „Önkéntes vagyok, senki sem fizet nekem, és én is a saját pénzemet költöm és a szabadidőmben végzem ezt a munkát. Csak a kommunista párt használ pénzt, hogy megkérje az embereket, csináljon számára dolgokat. Mi a szívünkből mentjük meg az embereket.” Éppen akkor egyre több ember gyűlt össze. A kollégáik kijöttek az étteremből, álltak és hallgattak. Felemeltem a hangomat a célból, hogy minél több ember hallhasson. Azt mondtam: „Nem könnyű külföldre menni, jobban tennétek, ha vinnétek magatokkal haza néhány igazságtisztázó anyagot. Ne higgyetek a kommunista pártnak, a kommunista párt nemsokára meg fog semmisülni. Az összes magas rangú hivatalnok tisztában van ezzel. Külföldi bankokba tették a pénzüket. És a kommunista párt nemcsak üldözi a Fálun Gongot, hanem az élő gyakorlókból származó szervekkel is kereskedik. A Fálun Gong gyakorlók megpróbálnak jó emberek lenni az Őszinteség-Jószívűség-Tolerancia alapelvek szerint. A kommunista párt tettei a mennyország ellen vannak, és az ég által lesz megbüntetve. Jobban tennétek, ha sietnétek és kilépnétek, így nem lesz balsorsotok, amikor a mennyország megsemmisíti a pártot.”

Az egyik közülük nagyon mérges lett, miután befejeztem. Az arca kivörösödött és nehezen kapott levegőt. Az egyik kezét a csípőjére tette, és a másikkal pedig rám mutatott. Azt mondta: „Hogy merészelsz elítélni? Katasztrófák fognak érni, ha nem lépek ki a pártból? Elmondom neked, hogy csodálatos az életem.” Nem ijedtem meg. Ránéztem és abban a pillanatban őszinte gondolatokat küldtem. Folytattam: „Uram, nem ítélem el önt, én megmentem. Ez a következménye a kommunista párt gonosz bűntettének. Remélem, nem fog vele együtt menni. Remélem, biztonságban lesz. Ez az oka annak, hogy elmondom önnek az igazságot, és megkérem, hogy lépjen ki.” Csendben maradt. Egy másik férfi azt mondta: „Évekkel ezelőtt hallottam a szervkereskedelemről. Te ugyanarról a dologról beszélsz. Vannak új információid? Tudsz valami reálisat tenni, hogy hozzájárulj Kínához és a kínai néphez? Ne csak beszélj itt.” Azt mondtam: „Az emberek megmentése nem reális? Nem mindennél fontosabb? Hosszú idő óta végezzük ezt a munkát, de sok ember még mindig nem tudja a Fálun Gong igazi történetét, a gyakorlók szerveivel folytatott szervkereskedelem jelenleg is létezik. Amit mi itt teszünk az, hogy minél több emberrel megismertetjük ezt, és megpróbáljuk megállítani ezt a bűncselekményt.” A légkör kicsit feszült lett. Egy férfi kiugrott a csoportból, és azt mondta: „Kislány, nem kell többet beszélned erről, megértettük, mit mondasz. Menj, és beszélj másoknak.” Megértettem, hogy néhány ember ebből a csoportból még mindig azt akarja, hogy hallgassak. Ezért folytattam: „Remélem, mindenki önök közül egy szebb jövőt választ magának. Az életüket saját maguk irányítják. Bárki, aki kilép a KKP-ből, áldott lesz. Nem számít, hogy a saját vagy egy álnevet használnak a kilépéshez. A mennyország csak az ember szívével törődik.”

Később magamba néztem, és felismertem, hogy a szívem nem volt elég könyörületes. Nem tudtam békében tartani az elmémet és egy jó hozzáállást mutatni. Ezért az igazságtisztázásom erejétől nem tudtak a mögöttes gonosz erők szétesni. És volt még egy ragaszkodásom a versenyképességhez, amikor csípős megjegyzéseket tettek. Vitatkozni akartam velük, és akkor a szívem nem a megmentésnél volt.

Megértettem, hogy nagyon fontos fenntartani a könyörületes szívet és mentalitást, amikor az igazságot tisztázzuk. Nem indíthatnak meg az emberek szavai vagy a hozzáállásuk. Ezért nem végeztem jól a dolgom. És ha egyszer a szívemet befolyásolják, az emberek megmentésének hatása sem lesz olyan jó. Lassan fejlődtem ebben a kérdésben. Most nyugodt az elmém és könyörületes a szívem, mikor beszélgetek az emberekkel. És mindig éneklem a Dáfá dalokat, míg osztogatom a szórólapokat. Ez teszi a szívem tisztává és még nyugodtabbá, és érzem ennek az állapotnak a szépségét, amiben vagyok. Szóval mikor odaadom az embereknek a szórólapot, mosolygok rájuk, attól függetlenül, hogy elveszik-e vagy sem. Néhány ember nem veszi el azonnal a szórólapot, de miután látja, hogy mosolygok, megváltoztatja a véleményét, és mégis elveszi. Néhányan elhaladnak mellettem, és aztán visszajönnek. Hiszem, hogy a könyörületes szívem miatt történik, hogy szétesik a mögöttük lévő gonosz. Ezzel a fajta tiszta és könyörületes szívvel az igazságtisztázás hatása általában nagyon simán megy, és egyre több ember lép ki a KKP-ből.

Sokan nem akarnak kilépni a KKP-ből, amikor először hallják az igazságot. Egyszer beszélgettem néhány emberrel, és megkértem őket, hogy lépjenek ki a KKP-ből, de egyikük sem hallgatott rám. Habár nagyon rendíthetetlenül próbálkoztam, és még követtem is őket jó messzire, de még mindig nem akartak kilépni. Kicsit csalódott voltam. Azon gondolkoztam, miért mentsem meg őket? Elmondtam nekik az igazságot. Ez az ő ügyük, hogy kilépnek-e vagy sem.

Másnap ideges voltam. Később láttam egy férfit és egy nőt leülni. Odasétáltam hozzájuk, és üdvözöltem őket, és aztán adtam egy újságot a hölgynek. Elfogadta. Aztán tisztáztam az igazságot neki, de azt mondta, hogy már hallott erről ezelőtt. Megkérdeztem, hogy kilép-e. Azt válaszolta, hogy nem. Elmondtam neki, hogy van számára egy jó álnevem, de azt mondta: „Más Fálun Gong gyakorlók adtak nekem ezelőtt egy nevet, de nem akartam kilépni. És a te Fálun Gong embereid azt mondták, ha ebben az időben nem lépsz ki, ne hagyd ki a következő alkalmat, ha valaki segíteni akar kilépni neked.” Azt mondtam: „Nagyon szerencsés; van még egy esélye, hogy meghallgasson minket. Ne szalassza el ezt a lehetőséget.” Végül beleegyezett a kilépésbe. Hirtelen megértettem, hogy habár sokan nem léptek ki miután meghallgattak, az alapok le lettek fektetve számukra. Következő alkalommal könnyebb lehet egy másik gyakorlóknak beszélni velük. Így hát a munka, amit végeztem, nem veszett kárba.

Az erős őszinte gondolataimat meg kell tartanom, mikor tisztázom az igazságot a kínai negyedben. Egy másik alkalommal néhány ember fényképet és videofelvételt akart készíteni velem. Azt mondták, hogy visszamennek Kínába, és átadják a Kínai Kommunista Pártnak. Nem érintett meg, és határozottan azt mondtam nekik: „Az emberek, akik részt vettek a Fálun Gong üldözésében, meg lesznek büntetve. Zhou Yongkang le lett tartóztatva, Bo Xilai-t elítélték. Mások gyógyíthatatlan betegek, balesetben haltak meg vagy öngyilkosságot követtek el. Még a családtagjaik is szenvednek ettől. A rendőrök megpróbálnak egy kiutat hagyni maguknak. Bárki, aki még mindig segít egy zsarnokot, aki üldözi a Fálun Gongot, meg lesz büntetve.” Csalódottnak tűntek miután meghallgattak, és elmentek.

Egy másik alkalommal egy csoport ember jött a bannerem elé, és elkezdtek szándékosan hangosan beszélgetni. Körbevették a bannerünket és fényképeket készítettek. A gyakorlótársam és én odamentünk, és tisztáztuk a tényeket nekik, de nem hallgatták meg. A hozzáállásuk kegyetlen volt és még káromoltak is minket. A gyakorlótársamnak és nekem át kellett állnunk a túloldalra, hogy osztogathassuk szórólapokat. Később úgy gondoltuk, hogy vissza kell mennünk, nem hagyhattuk, hogy elfoglalják a helyet. Akkor visszamentünk és közvetlenül mellettük osztogattunk szórólapokat. Éppen akkor két vagy három ember odajött hozzám, és közvetlenül mellém álltak. A testük majdnem hozzámért. Nem féltem tőlük, és folytattam a szórólapozást. Azt gondoltam, hogy az Istenné válás útján vagyok, és senki sem lehet rám hatással. Őszinte gondolatokat küldtem, és ugyanakkor kértem a Mestert, hogy erősítsen meg. Sok szórólapot osztottunk szét az alatt az idő alatt, és sok ember elfogadta függetlenül attól, hogy kínai vagy nyugati volt. Úgy gondoltam, hogy a tiszta energia mező teszi az embereket pozitív hozzáállásúvá a Dáfá felé, és az energia mezőnk megsemmisíti a gonoszt. Végül azok az emberek kb. egy óra múlva elmentek.

Az igazságtisztázásának folyamata közben találkoztam kellemetlen hozzáállású emberekkel. De találkoztam kedves emberekkel is, akik a szívük mélyéről köszönték meg nekem újra és újra, hogy tisztáztam nekik a tényeket, és segítettem nekik kilépni a KKP-ből. Néhány ember kezet rázott velem. Néhány megértette a tényeket, és elmondta, hogy kilép. Egy ember azt is mondta: „Egy Fálun Gong gyakorló élete nem könnyű. Az üldözés már több mint egy évtizede tart, de ti még mindig nem adtátok fel a hiteteket. A Fálun Gong gyakorlók mind jó emberek, és nagyon kedvesek, de kegyetlenül üldözik őket. A KKP-nek vége lesz, és a hírnevetek helyreáll. Keményen dolgoztok.” Nagyon örültem, amikor ezeket hallottam. Minden szenvedés, amin keresztül mentem, megérte.

Olyan emberekkel is találkoztam, akik kifejezetten azért jöttek a kínai negyedbe, hogy találkozzanak a Fálun Gong gyakorlókkal. Akár menedéket akartak kérni vagy más szándékuk volt, mind tudták, hogy a kínai negyedben találkozhatnak a Fálun Gonggal. A kínai negyed egy ablakká vált az emberek számára, ahol megismerhetik a Fálun Gongot. Bárki jön ide, egy eleve elrendelt kapcsolata van a Fával, és arra vár, hogy megmentsék. A Fálun Gong gyakorlásának magjai el vannak bennünk vetve. Néhány azért jönnek, hogy turista helyek vagy más dolgok felől érdeklődjenek. Általában segítek nekik, hogy megoldjam a problémájukat és aztán tisztázom az igazságot. Értékelik a segítséget, amit kapnak, és néhányan egyetértenek, hogy kilépjenek. Hiszem, hogy a Mester ezt az utat használja, hogy elhozza elénk az embereket. Bárcsak még több embernek segíthetnék, és még többet megmenthetnék.

Visszagondolva az elmúlt évre a művelésem terén, ahogy tisztáztam az igazságot a kínai negyedben, attól kezdve, hogy nem akartam odamenni, hogy lefedjem az időpontot addig, hogy aktívan tisztázom az igazságot és megmentem az embereket ott – ez egy folyamat a Mester jóindulatú könyörületességével, és a xinxingem emelkedésével. Örülök a lehetőségnek, hogy az élvonalban tisztázhatom az igazságot. Csak itt érzem igazán, hogy az érző lények meg lesznek mentve, és itt látom a művelésem előrehaladását. A művelésben könnyű lazítani, ezért szükséges nekünk megerősítenünk az éberségünket a Fá tanuláson keresztül, és javulni. Végül szeretném befejezni a tapasztalat megosztásomat a Mester egyik mondatával: „Ha valaki végig úgy műveli magát, mint, ahogyan a kezdetnél tette, akkor biztosan eléri a megvilágosodást.” (Fá tanítás a 2013-as New York-i Fá-konferencián). Remélem, minden gyakorló tartani tudja a „Művelés azzal a szívvel, amivel elkezdte”, legyetek szorgalmasabbak a művelés útján, és teljesítsétek be egy Dáfá tanítvány küldetését!

Köszönöm Mester! Köszönöm mindenkinek!