Minden Fálun Dáfá gyakorlónak meg van a maga története arról, hogyan kezdte el a gyakorlást. Ma szeretném megosztani a sajátomat.
A Zhuán Fálun kitárta a szívemet
A Fálun Dáfá gyakorlását 1997-ben kezdtem el, amikor üzleti útra mentem. Ez idő alatt minden szabadidőmet olvasással töltöttem a hálótermemben. A szobatársam szintén olvasott, azonban ő mindig ugyanazt a könyvet. Észrevettem, hogy megmosta a kezét minden egyes alkalommal az olvasás előtt.
Kíváncsivá tett, ezért az egyik nap megkérdeztem, hogy mi az, amit olvas. Így válaszolt: „Ez a könyv elmondja az embereknek, hogy jó cselekedetek által erényt gyűjthetnek, amíg rossz cselekedetek által karmát halmoznak.” Ez ésszerűen hangzott. Majd megkérdeztem, hogy kölcsön tudja-e nekem adni a könyvét? Így felelt: „Természetesen, de tisztelned kell a könyvet, és minden olvasás előtt kezet kell mosnod.” „Rendben, így lesz” – feleltem.
A könyv a Zhuán Fálun volt a Fálun Dáfá fő műve. A könyvben bemutatott alapelvek teljesen ésszerűek.
Nem sokkal azután, hogy hazaértem, vásároltam magamnak egy saját kiadást a Zhuán Fálunból. Elolvastam újra, és olyan érzésem volt, mintha kinyílt volna egy ablak a szívemben. A könyv kiszélesítette az elmémet, és úgy éreztem, hogy ragyogok. Elhatároztam, hogy művelem magam a Fálun Dáfában.
Elmentem a közelben lévő gyakorlóhelyre és megtanultam a gyakorlatokat. A harmadik napon elkezdtem megtapasztalni a test tisztulásának tüneteit, amelyekről Li Tanár ír a könyvben. Hányás, hasmenés, fejfájás és magas láz. Azonban határozottan ezt gondoltam: „Ez karma átalakulás és nem betegség.” Nem voltam teljesen biztos benne, hogy még sokáig el tudom viselni ezeket a tüneteket, de összeszorítottam a fogam, és tűrtem. Két nappal később a tünetek elmúltak, és az egész testemet könnyűnek éreztem. Meggyőződtem a Fálun Dáfá erejéről.
Feladtam a Fálun Dáfát, majd megbetegedtem
Azonban egy évvel később a Kínai Kommunista Párt (KKP) elkezdte üldözni a Fálun Dáfát. A hitem még nem volt elég erős, ahhoz hogy ellenálljak a nyomásnak, és feladtam a gyakorlást. A könyvemet az otthonom egy titkos polcára tettem, hogy a KKP hivatalnokok ne találhassák meg, ha megpróbálnák elkobozni.
2003. október 26-án este kibírhatatlan fájdalmat éreztem a lábamban. Lefeküdtem, de úgy éreztem, hogy ezzel csak rosszabb lett. Megpróbáltam minden lehetséges megoldást, ami enyhítheti a fájdalmat, de semmi sem segített. Elmentem a kórházba. Az orvos azt gyanította, hogy a vesémmel van probléma, de a vizsgálat szerint minden rendben volt. Aztán ultrahangot csináltak, de még mindig nem találtak semmi problémát. Végül vért vettek, és az orvos elmondta, hogy a vörös és fehér vérsejtek, és a vérlemezkék száma eltér a normálistól. Nem mondta ki pontosan, hogy mi a diagnózis, de a hallgatásából tudtam, hogy leukémiám van.
Kétségbeesetten eljöttem a kórházból a leletekkel a kezemben. Gyógyíthatatlan betegségem van! Mit kellene tennem? A férjem üzleti úton van, és nekem kell vigyáznom a gyermekünkre. Kihez fordulhatnék? Fájdalmam volt, depressziósnak és gyámoltalannak éreztem magam. Néhány nap leforgása alatt a bőröm besárgult, és elgyötörtnek látszódtam.
A Fálun Dáfá ismét megmentett
Az összeomlás szélén a Fálun Dáfára gondoltam. A felettem lévő emeleten lakott egy gyakorló hölgy, de ő is felhagyott a gyakorlással, amikor az üldözés elkezdődött. Ezt mondtam neki: „Eldöntöttem, hogy nem megyek többé a kórházba. Engedelmeskedem az Ég akaratának. Folytatom a Fálun Dáfá gyakorlását.” Amint ez a gondolat megfogalmazódott bennem, minden betegség tünetem eltűnt. Csoda történt.
Végtelenül hálás voltam, és lelkiismeret-furdalással küszködtem, miközben könnyek gördültek az arcomon. Nem tudok elég hálás lenni a Mesternek a könyörületes megváltásáért. A szívemben elhatároztam: „Semmi sem tudja megingatni a Fálun Dáfába vetett hitemet, nem számít, hogy milyen társadalmi változásokra kerülhet sor, nem számít, hogy milyen nehézségekkel találkozhatok.”
Miután visszatértem a Fálun Dáfá gyakorlásához, minden egészségügyi problémám, amelyek éveken át kínoztak, egyszerűen megszűntek.
Angol változat: Falun Dafa Rescued Me Again
* * *