Üdvözlet, tisztelt Mester!
Üdvözlet gyakorlótársak!
Lettországi gyakorló vagyok, a Fát tíz évvel ezelőtt kaptam meg. Sok éven keresztül a környezetemben lévő gyakorlókkal nem vettünk részt a nemzetközi projektekben, de az utóbbi években alapvető változások történtek. Életem során sok mindennel foglalkoztam, és jelentős része ezeknek a művészethez és a kultúrához kötődik. Meglepő számomra, és sose gondoltam volna, hogy egyszer ezek a dolgok és ezen képességeim fontos szerepet fognak játszani az érző lények megmentésében.
Szeretném megosztani a művelési tapasztalataimat, amelyeket különböző művészeti és hagyományos kultúrával kapcsolatos projektekben szereztem az érző lények megmentése érdekében a Fá-helyreigazítás folyamata során.
Tisztázni az igazságot a hagyományos kultúra segítségével
Az igaz tényeket tisztázó kategóriák között a Clearharmony-n, található egy alkategória, amely a hagyományos kínai kultúrával foglalkozik.
A hagyományos kultúrát mindig is értékesnek tartottam, mert az ősi történetek számos bölcsességet hordoznak. Az ősi időkben az emberek nem ismerték a Világegyetem Törvényét, de tudták, hogy az erkölcs és az erény segítenek az embereknek, hogy jobbak legyenek, és hogy örömteli jövőben legyen részük, ezért a legértékesebb igazságokat generációról generációra tovább adták.
A múlt év végén lehetőségem nyílt megismerni az ősi kínai történeteket az erényről és az erkölcsről közelebbről, mivel elkezdtem fordítani a híres kínai történelmi személyek történeteit a Clearharmony honlap számára.
Az elején elbűvöltek a történetek és az erkölcs, amit felmutattak. Hetente egy cikket fordítottam, mindig a heti cikk leadási határidőre. Ezért alkalmanként nem sikerült lefordítanom egy-egy cikket, de úgy gondoltam ez nem számít. Ahogy az idő telt, azt vettem észre, hogy bizonyos problémákat nem tudok megoldani a művelési utamon, és a megoldás pontosan abban a cikkben rejlett, amit korábban, még időben le kellett volna fordítanom. Ezáltal megértettem hogy a történetek fordítása a művelési utamhoz tartoznak, jól kell teljesítenem ezt a kötelezettségemet és felelősséget kell vállalnom érte.
Néha a történeteken keresztül beszéltem az őszinteség, jószívűség és tolerancia elveiről a kollégáimmal, barátaimmal és családtagjaimmal. Úgy találtam jó hatással van rájuk, mert ezek a történetek érdekesek és segítenek helyes felismerésekhez jutni.
A Mester azt mondta:
“Az ember olyan, mint egy tároló, és az, amit tartalmaz. Minden, amit az ember lát a szemeivel és hall a füleivel azok: erőszak, paráznaság, hatalmi harcok az irodalmi művekben, a profitért való harc a gyakorlati világban, pénzimádat és a démoni természet megnyilatkozásai, és így tovább. Egy olyan ember, aki csak ilyen dolgokat vesz fel, az igazán rossz ember, bárhogyan is akarja feltüntetni magát. Az ember viselkedését a gondolatai határozzák meg. Mit tehet egy ember, akinek ilyen gondolatokkal van tele a feje?” (Beolvadni a Fába - Esszenciák a további haladásra I. rész)
A Mester azt is mondta:
Másrészről, ha egy ember befogadja a jóságos, tradicionális emberi gondolatokat, amelyek évezredek óta uralkodnak, ha hisz a helyes emberi magatartásban és modellben, és ha jó dolgokkal van tele, akkor milyen lesz ennek az embernek az életvitele? Mindegy, hogy ez az ember kimutatja-e vagy sem, ő valóban egy jó ember.
(Beolvadni a Fába - Esszenciák a további haladásra I. rész)
Tisztázni az igaz tényeket a felvonulások segítségével
Idén tavasszal, egy hosszabb szünet után újra megrendeztük a Lett Tapasztalatcsere Konferenciát. Több rendezvényt is tartottunk a városban és egy felvonulást Riga utcáin.
Hogy színesebbé tegyük a felvonulást és növeljük a Fá erejét, az oroszországi gyakorlók segítségével csípő dobosokkal és mennyei táncosokkal egészítettük ki a menetet most először. Egyre lelkesebbek voltunk, mind a két csoport gyorsan elsajátította a szükséges mozdulatokat és minden jól sikerült a parádé napján. Az események inspirálták a gyakorlókat hogy magasabb elvárásokat állítsanak fel magukkal szemben, és a következő parádén, amit hagyományosan minden évben egy másik lett városban, Ventspils-ben rendezünk meg, a csípődobosok és a mennyei táncosok részvétele már nem volt kérdés.
Hogy résztvegyenek a felvonuláson, a mennyei táncosok ruháit meg kellett varrnunk. Mivel értek a kosztüm tervezéshez és a varráshoz, magamra vállaltam a felelősséget. Amikor azon gondolkodtam, hogyan vigyem véghez, többször is megnéztem az NTD TV által szervezett kínai hagyományos kulturális verseny videóit, ahol különböző dinasztiák ruházatát figyelhettem meg. Több alkalommal is megnéztem a felvételeket, hogy ráérezhessek a ruhák igazi esszenciájára, a szabás különlegességeire, és hogy képes legyek a ruhákat pontosan megvarrni a hagyományokhoz hűen. Legjobban a Tang dinasztia kosztümei tetszettek, nagyon elegánsak és tényleg úgy néztek ki, mint a mennyei lények ruhája, ezért javasoltam, hogy a mennyei táncosok ruháját ezen dinasztia sajátosságai szerint készítsük el.
Együtt kiválasztottunk egy megfelelő modelt a betanult tánchoz. Egy másik gyakorlóval ketten megkerestük a megfelelő anyagokat, kiegészítőket és mintákat. Itt felismertük, hogy még régen én arról álmodoztam, hogy ruha tervező leszek, a másik gyakorló álma pedig az volt, hogy modell lesz, és most ezek a dolgok, amik a szívünkhöz közel álltak, hasznosak voltak a Dáfá számára.
A Ventspils-i Fesztivál parádéján való részvételünk már hagyománnyá vált. Mind a múltévi és az ezévi előkészületekben is sokat dolgoztunk együtt a helyi csoport koordinátorával. Sok időt vett igénybe a kommunikáció a szervezési kérdésekről és a tevékenységek, anyagok és dekorációk koordinációja, amelyek szükségesek a lótusz kocsi előállításához. Miközben együtt dolgoztunk, több különböző művelési kérdéssel kerültünk szembe, mikor megosztottuk tapasztalatainkat és együtt kerestünk megoldást olyan dolgokra, amelyek nem haladtak előre úgy, ahogyan kellett volna. Konfliktusba kerültünk, és egyikünk se akart többé együttműködni a másikkal. De az előkészületek alatt más gyakorlók nem igazán segítettek, úgyhogy vissza kellett térnünk egymáshoz, megoldani a kérdéseket és együttműködni, lelkiállapotunktól függetlenül. Mindegy milyen szituációba kerültünk, folyamatosan emlékeztettük magunkat arra, amit a Mester mondott: az együttműködés és a koordináció a gyakorlók között a legfontosabb dolog az érző lények megmentése és a Fá-helyreigazítás folyamata közben. És amikor a koordinációt és az együttműködést az első helyre tettük, még a sokkal nehezebb kérdések is megoldódtak.
Mivel sok időt töltöttünk együtt a koordináció alatt, észrevettem, hogy amikor kicseréltük a tapasztalatainkat és mélyebb kérdésekről beszéltünk, a gyakorlótársam mindig ugyanazokat a szavakat mondta, hogy milyennek kellene lennie egy gyakorlónak, amikor a problémáimról beszéltünk: azt mondta ő mindig magába tekint, hogy mit nem csinál elég jól, és hogy egy gyakorlónak nem kellene önérdekekre törekednie, stb. Általában csöndben maradtam, mert úgy tűnt, hogy nagyot mond, és hogy az én esetemben nekem van igazam, és ezért nincs miért magamba néznem. Ezzel szemben, amikor abbahagytuk a beszélgetést, egyre gyakrabban azon kaptam magam, hogy kis idő múlva azt mondtam magamban: most már lenyugodhatok, senki se lát, most magamba nézhetek, és megkereshetem mi nem volt elég tiszta bennem. Idővel felismertem hogy megszabadultam a félelemtől, ami akadályozott a művelési utamon. Félelem attól, hogy hibáztatnak, ha beismerem hogy nem vagyok tökéletes, félelem attól hogy rossz vagyok, féltem más emberek véleményétől, nézőpontjától. Most elkezdtek eltűnni és ezen napi rutinom során elkezdtem beismerni, hogy miben nem viselkedtem elég jól és azonnal kijavítom őket. A Fá-tanítás a Fálun Dáfá Világnapon a Fá-konferencián New York-ban 2014-ben a Mester emlékeztet bennünket: “Nem számít, melyik irányba futsz, nem leszel képes elérni a beteljesülést, amíg rejtegeted a félelmet. Minden félelem ragaszkodás.” Tehát, mint ragaszkodásokat, el kell őket hagyni.
Nagy, színes lótuszvirágokat is készítettünk a felvonulásra, hogy a lótusz kocsira tegyük azokat, ahol a gyakorlatokat mutattuk be, és összességében minden jól ment. Érezni lehetett a fesztivál alatt, hogy ez a szépség örömöt okozott az embereknek. Többen, akik a Városház térre jöttek a felvonulást követően a gyakorlókat keresték, hogy bővebben tájékozódhassanak a gyakorlásról, azt mondták, hogy pontosan láttak bennünket a felvonuláson.
A folyamat közben lehetőségem adódott az emelkedésre, mert amikor a felvonulás fényképeit néztem, egyre többször álltam meg a mennyei táncosoknál. Az öltözetek színei, az azonos vonalak és alakzatok által keltett harmónia, a gyakorlók belső fénye, és a napsütés, ez mind egy új látásmódot adott nekem. Olyan csodálatos volt, arra gondoltam talán ilyen az a szépség, ami a Mennyben van, és hirtelen megértettem, hogy egyetlen földi dolog se méltó arra hogy ilyen isteni dolgokkal összehasonlítsák.
A folyamatban a hagyományos kínai kultúrával kapcsolatban is felismertem dolgokat, ahol az emberek tudták, hogyan kell öltözködni, és a ruhákat az emberek testének tiszteletben tartásával alkották. A formák és a vonalak sikeresen elrejthetik a test hiányosságait, a színek és a kiegészítők eltakarhatják a ruha viselőjének valódi korát. Az emberek a régi időkben tudták, hogyan öltözködhetnek méltóságteljesen!
Az Őszinteség, Jószívűség, Tolerancia kiállítás projekt
2012 vége óta nyílt lehetősége a gyakorlóknak aktívan részt venni az Őszinteség, Jószívűség, Tolerancia kiállítás projektben. Pár évvel korábban, 2006-ban a kiállítás már ellátogatott Lettországba, de azóta semmi sem haladt előre a projektben.
Azóta a művészeti kollekció is jelentősen gyarapodott. Mindent elölről kellett kezdenünk, beleértve a festmények leírásait és minden egyéb tevékenységet is, ami egy kiállítás megszervezéséhez szükséges: kiállítóhelyet találni, támogatást keresni, nyilvánosságot szerezni. Heti egyszer találkoztunk a projekt keretein belül, együtt tanultuk a Fát, megosztottuk tapasztalatainkat, lépésről lépésre haladtunk.
Mivel volt némi tapasztalatom a művészetekről, azt gondoltam, hogy a legjobb dolog, amit tehetek, hogy a projektet támogassam, ha lefordítom a képleírásokat és előkészítem az egyéb szövegeket és anyagokat a kiállításhoz. Miközben a képleírásokat fordítottam, mélyen meg kellett ismerkednem a festményekkel és átgondolnom a történetüket, hogy pontosabb munkát végezhessek. A szövegek több éves folyamatok során formálódtak, és látni lehetett, hogy a gyakorlók más országokban megnövelték a felismeréseiket ebben a folyamatban és fel kell zárkóznunk rövid idő alatt, hogy tarthassuk a lépést a Fá-helyreigazítással ebben a projektben is. Próbáltam ezt megosztani a többiekkel a projekt megbeszélések alatt és együtt sikerült felzárkóznunk nagyon rövid idő alatt.
Itt jött egy megértésünk, hogy szemben más országokkal, a kiállítás látogatói a mi régiónkban igénylik, hogy körbevezessék őket és bemutassák a képeket, ezáltal megláthatják a művészet igazi lényegét és az üzenetet amit az Őszinteség, Jószívűség, Tolerancia kiállítás hozott nekik. Miközben a szövegeken dolgoztam sok elemet kellett egyeztetnem a festményekkel és a hagyományos kínai kultúrával, amelyek talán nem is vonzották volna a látogatók figyelmét ezen tudás nélkül. Megtanultuk meglátni a különbségeket a keleti és a nyugati művészeti formák kifejezésmódjai között és azt is, hogyan kombinálták ezeket a festményeken. A tárlatvezetőknek fontos volt, hogy megtartsák az egyensúlyt beszédük közben, hogy ne terheljék le a látogatókat a túl hosszú és túl részletes elbeszélést, de valóban adjanak egy esélyt az érző lényeknek hogy megmenekülhessenek.
A Mester azt mondta:
“A képzőművészet nagyon fontos az emberiség számára. Mint az emberiség más kultúráinak, az emberi társadalomban a képzőművészetnek is lehet egy vezető, irányító hatása az emberi nézetekre, az emberiség esztétikai nézeteit befolyásolja. Mi a szép, mi a helyes esztétikai érzékelés, amivel az emberiségnek rendelkeznie kell, ez a szempont, ez az aspektus, szoros összefüggésben áll az emberiség erkölcsi mércéivel.” (Fá-magyarázat a képzőművészeti alkotás témájú találkozón, Li Hongzhi, 2003.07.21, Washington, D.C.)
Mivel a Fá-magyarázat a képzőművészeti alkotás témájú találkozó-ban a Mester azt mondta, hogy “Az emberiség erkölcse önmagában befolyásolja az emberiség művészetét, és a művészet megint csak befolyásolja az emberiséget.” (Fá-magyarázat a képzőművészeti alkotás témájú találkozón, Li Hongzhi, 2003.07.21, Washington, D.C.), felismertem hogy a művészet, ami a kommunikáció egyik módja, kapcsolatot teremt az emberek között, és egy ilyen párbeszédben az emberek adhatnak egymásnak a szépség, a megismerés és az érzések változatosságából, egy sokkal mélyebb szinten, mint ami a szavak szintjén lehetséges. Ezért a művészet, a különböző művészi kifejezésekkel nagyon fontos az érző lények megmentésében. Mérhetetlenül sok kozmikus test és különböző világ van a Világegyetemben. Bármelyikből is jöttek az érző lények, ezen helyek mindegyike különböző kifejezésmódokkal és elvárásokkal rendelkezik, de a művészet nyelve az, amelyikben a legváltozatosabb információkat lehet a legegyszerűbb módon átadni. Ezért fontos megmenteni az érző lényeket a művészeti kifejezésmód segítségével, máskülönben, alacsony szintű erkölcsi mércével és az egyéni elvárásokon alapuló világnézettel, az emberiség gyorsan megsemmisülne.
Ebben a projektben a gyakorlóknak különböző feladataik voltak, de mivel úgy gondoltam, hogy nekem van a legnagyobb tapasztalatom a művészeti területen, kifejeztem a véleményemet majdnem minden kérdésben, ami felmerült. Időről időre feszültséget okoztam a projektben, mert mindenben az én véleményem kezdett dominálni, hogy hogy is kellene jól csinálni. Ez már önmagában szélsőséges nézet volt és elégedettlenséget szült a projekt résztvevői között. Csak hosszabb idő alatt, miközben növeltem a megértésemet a művészetről, a művészeti kifejezésmódokról, és a művészet lényegéről, továbbá miközben hallgattam, amit a Mester mondott a projekttel kapcsolatban, és miközben részt vettem a kiállítás projektben, sikerült meglátnom magamban azokat a rossz tulajdonságokat, amiket a művészeti közösségben szereztem a Szovjetúnió idején. Ez a felismerés segített megváltoztatni a véleményemet és a hozzáállásomat több dologban és segített meglátnom az igaz alapelveket a művészet esszenciájában. Amikor felvettem a kapcsolatot a művészeti közösséggel a kiállítás projekttel kapcsolatban, akkor sem tudtam hosszú ideig megérteni, hogy miért elutasító, tartózkodó, kifogásoló a művészeti intézmények és emberek hozzáállása a kiállításhoz, amíg egyszer a projekt menedzsere megosztotta a megértését arról, hogy a mi volt szovjet környezetünk formálta művészeti közösségben még mindig a személyes kultusz dominál, és a kiállítások sikere a művészek személyes hírnevén múlik.
Ez olyan volt mintha felkapcsolták volna a lámpát bennem és elkezdtem magamba nézni, hogy melyik nézőpontom származik még mindig ebben az életben megszerzett elméletekből és hogy miért nem tudtam korábban észrevenni magamban vagy a környezetemben. Csak hosszú idő alatt sikerült felismernem ezeket a rossz kifejezéseket magamban, mint a vágyat, hogy folyamatosan a középpontban legyek vagy, hogy arra vágyom hogy megdicsérjenek azért, amit tettem.
Az igazi művészeti értékeket az isteni lények adták nekünk. Bármilyen művészeti forma is legyen, hogy képzőművészet, előadóművészet vagy bármi más, egy lehetőséget kínál az embereknek, hogy felismerjék a jót és a gonoszt és döntsenek, amikor a határon mozognak, ahonnan nincs visszaút. Több erőfeszítést és szorgalmat kell az érző lények megmentésére fordítanunk, amire a tisztelt Mesterünk folyamatosan felszólít bennünket.
Már három kiállításunk is volt, egyik a másik után, az egyik 2013 elején, ami megnyitotta a kiállítás útját Lettországba. A másik az év végén, decemberben, egy másik városban, Liepajában, ahol a városi múzeumban a különleges szettet állítottuk ki, majd később, 2014 februárjában a kiállítás Lettország egy másik régiójába, Valmierába, Vidmeze városába látogatott.
A Mester azt mondta:
“Ha az emberek istenségeket festenek, gondoljatok bele, az istenségek ragyogóak, nagyszerűek, ők könyörületes energiát sugároznak ki, ez előnyös az emberek számára. Azonkívül a festők vagy szobrászok mindannyian hasznot húzhatnak ebből a műalkotás létrehozásának a folyamatánál, azonkívül jószívű gondolatok fognak keletkezni a művészeknél, miközben létrehozzák a műalkotásokat az istenségekről, az istenségek talán még segíteni fognak nekik, hogy megerősítsék az őszinte gondolataikat és hogy eltávolítsák a művész testében levő karmát és a gondolati karmáját. Ha az emberek ilyen műalkotásokat tekintenek meg, ez előnyös számukra, toleránsok fognak lenni és jó gondolataik lesznek, úgyhogy az emberek egy még nemesebb természettel, jellemmel fognak rendelkezni. Ha az istenségek látják, hogy egy embernek őszinte gondolatai vannak, ők ugyancsak segíteni fognak ennek az embernek, hogy veszélyt és nehézségeket távolítsanak el az útjából. Mi is előnyös hát az emberiség számára?” (Fá-magyarázat a képzőművészeti alkotás témájú találkozón, Li Hongzhi, 2003.07.21, Washington, D.C.)
A látogatókat meglepte a lehetőség, hogy tárlatvezetéssel együtt tekinthetik meg a kiállítást és miután végeztek megköszönték a gyakorlóknak teljes szívükből az elbeszélést, ami alkalmanként mélyen megérintette a szívüket. Egyértelmű változáson mentek át a látogatók, miután végigmentek az “Üldözés Kínában” című részen. Figyelmesebbek és érzékenyebbek lettek a kiállítás további festményeire. Arra is emlékszem, amit az egyik látogató mondott, a Buddha szobor láttán: “Hiszen ez tényleg élőnek tűnik!”
Köszönöm Mester!
Köszönöm gyakorlótársak!
* * *
tovább ...