A鼓作氣 (yì gǔ zuò qì) kínai szólás azt jelenti, hogy szünet nélkül folytatni a végéig. Ez egy történetből származik, amely a Lu állam katonai tanácsadójának a stratégiájáról szól a Tavaszi és őszi időszakban (Kr. e. 770–476).
Abban az időben az egyik legerősebb állam Qi volt. Mikor Qi állam támadást indított Lu állam ellen, Lu királya elkezdett nagyon aggódni. Azonnal hívatta katonai tanácsadóját, Cao Gui-t, hogy segítsen vezetni a sereget a Qi elleni harcban.
 |
| Miután a Qi sereg kétszer is hasztalan dobolt rohamra, az élénk Lu sereg akkor támadott, mikor a Qi sereg erkölcse a legalacsonyabban volt (Mei Hsu/Epoch Times). |
A haderők a két államból felsorakoztak egymással szemben a csatatéren.
A Qi sereg verte a dobjait, és Lu királya felkészült a támadás megkezdésére. Mikor majdnem kiadta a parancsot a csapatainak a támadásra, Cao megállította, és azt mondta neki: „Még ne, az idő még nem jött el.”
Cao egy magasabb helyre vitte a királyt, hogy ott megfigyelhesse a Qi hadsereg csatafelállását. Látták, hogy Qi erőteljes dobok ütemének kíséretére támad előre. Egy idő után a Qi harci dobok egy második rohamot doboltak.
Lu királya ki akarta adni a parancsot a támadásra újra, de Cao ismét megállította, és azt mondta, hogy meg kell várni a megfelelő pillanatot. Lu hadserege állhatatos maradt.
A Qi hadsereg morálja csökkent, miután két hiábavaló kísérletet tettek, hogy megtámadják Lu-t. Mikor átcsoportosították a harmadik rohamot a Qi hadsereg tartása már jelentősen csökkent.
A Qi katonák fáradtak és csalódottak voltak, miután az első kettő rohamból nem lett csata, így leültek pihenni.
Most jött el az időnk!” Mondta Cao a királynak, aki akkor kiadta a parancsot Lu-nak, hogy verjék a harci dobokat az első támadásra. A Lu katonák vitézül megrohamozták az ellenséget, és a Lu sereg végül nyert.
Később Lu királya megkérdezte Cao-t, miért fogta vissza a Lu sereget az ellenség megrohanásától addig, míg azok harmadszorra nem verték a harci dobjukat.
Cao így felelt: „A katonák morálja fontos ahhoz, hogy megnyerjék a háborút; általában nagyon magas az első támadásnál, a második támadásnál már gyengül. Mikor a harci dobok a harmadik rohamot ütik, a Qi katonák morálja lehanyatlott.”
Elkezdtük a mi első támadásunkat a harci dobjainkkal a Qi hadsereg három rohama után. Ez volt az a pillanat, mikor a Qi katonák tartása összeomlott, és a miénk magasan volt. Így hát szünet nélkül tudtuk folytatni a végéig, és megnyertük a háborút.”
A történetet a “Zuo Zhuan (左傳)” könyvben jegyezte le Zuo Qiuming Kr. e. 389 előtt. A szólás 一鼓作氣 (yì gǔ zuò qì) ebből a történetből alakult ki. Szó szerinti fordítása a szálásnak: „az első dobnál a legmagasabb a tartás (harci szellem).” Úgy fordítják, hogy „szünet nélkül folytatni a végéig” vagy „intenzív erőfeszítéssel tenni valamit”.
* * *
tovább ...