Mikor elkezdtem leírni ezt a tapasztalatmegosztó cikket, még csak fél éve kezdtem gyakorolni a Fálun Dáfát. Habár ez egy rövid időszak, nekem ez a művelés intenzív hat hónapja volt, és átmentem már számos teszten is.
Magával ragadott a Fálun Dáfá, rögtön, amikor első alkalommal elolvastam a Zhuán Fálunt
Ateista voltam a Kínai Kommunista Párt agymosásos nevelésének és propagandájának következtében. Mégis azt hiszem, hogy az embernek szüksége van hitre, különben a lelkünk hiányolja a táplálékot.
Egyszer, miután kiköltöztem az Egyesült Királyságba, találkoztam néhány Fálun Dáfá gyakorlóval, és részt vettem egy fórumon a Kínai Kommunista Párt (KKP) erőszakos szervkereskedelmével kapcsolatban, melyet élő Fálun Gong gyakorlókon hajtanak végre. Nagyon megdöbbentett a KKP atrocitása. Mindez arra emlékeztetett engem, amit a nagymamám tapasztalt meg Kínában.
A nagymamám a kommunista pártot szolgálta egész életében. Mikor 80 éves volt, elkezdte gyakorolni a Fálun Gongot. Aztán amikor a rezsim betiltotta a Fálun Gongot, nem volt hajlandó lemondani a hitéről, és folytatta a gyakorlást. Ezért fogva tartották több mint két napon át egy „kis sötét cellában”, és majdnem meghalt az őrizetben.
A KKP iránti erős gyűlölettel meséltem el a nagymamám történetét ezeknek a Fálun Dáfá gyakorlóknak. A gyakorlók elmondták nekem, hogy egy Fálun Dáfá gyakorló az üldözést a Fá alapelvek szerint szemléli, hogyan lehet elhagyni a mentális gyűlöletet, és mit tennének a Fálun Dáfá gyakorlók. Az őszinte beszélgetés megindított, és feltörte a szívemen lévő gyűlölet zárát. Elkezdtem gondolkodni, hogy milyen gyakorlat is az, amelynek ilyen sok követője van ennyire tiszta szívvel, egy ilyen bonyolult társadalomban.
Így hát komolyan elkezdtem olvasni a Zhuán Fálun könyvet. A könyv a kezdetektől vonzott. Mikor elmondtam egy Fálun Dáfá gyakorlónak az izgalmamat, elmondta, hogy talán ez azért van, mert erős eleve elrendelt kapcsolatom van a Fálun Dáfával az előző életeimből és reinkarnációimból. Minden nehézség nélkül elolvastam a könyvet, megértettem a tanítást és néhány új megértésem is lett minden alkalommal, mikor olvastam a könyvet és az új szentírásokat.
Mikor átitatott a Fá megszerzésének boldogsága, elkezdődött az első tesztem. Először az egyik gyermekem szalmonellás lett, hányt és hasmenése volt egy hónapig. Aztán a férjemnek volt ínygyulladása, és nehezen tudta mozgatni az egyik karját. A gyakorlótársaim megosztották velem, hogy úgy kell szembe néznem ezekkel az akadályokkal, mint egy teszttel, és gyorsan le fogom őket győzni. Így hát folytattam a napi Fá tanulást, és jól gondoskodtam a családomról ezzel egy időben. Mind a ketten meggyógyultak a következő hónapban. Ez a tapasztalat megtanított arra, hogy a művelés nem olyan könnyű, mint egy egyenes úton sétálni.
Tisztázni az igazságot a kínai embereknek
Röviddel a családtagjaim betegség-tesztje után csatlakoztam más gyakorlókhoz csoportos Fá-tanulásra, és a „Fejeződjön be az erőszakos szervrablás” aláírásgyűjtésre. Ezután csatlakoztam egy gyakorlóhoz, akivel elmentünk három helyi főiskolára, hogy tisztázzuk a Fálun Gong igazságát a kínai diákoknak. Egymás után beszélt a diákokkal kitartással és együttérzéssel. Láttam a Fálun Dáfá nagyságát benne, és megértettem, hogy egy gyakorló nemcsak saját magát menti meg, hanem más érző lényeket is.
Mikor kifejeztem abbéli szándékomat, hogy tisztázzam az igazságot a kínai emberek számára, egy gyakorló javasolta, hogy csatlakozzam az RTC Nemzetközi Kilépés a KKP-ből Platformhoz. Csatlakoztam az internetes ülésteremhez, hogy hallgassam más gyakorlók telefonbeszélgetéseit Kínába. Időről időre megpróbáltam magamtól hívásokat kezdeményezni. De mikor felvettem a telefont, a kezem elkezdett remegni és a torkom összeszorult. Így két hónapig szimplán csak hallgattam.
Azonban a tapasztalat, amit a hallgatásból tanultam az volt, hogy mindez nagyban segített nekem az igazság tisztázásában a kínai embereknek szemtől szembe. Egyszer két kínai tudós látogatott egy boltba. Táplálék-kiegészítőket vettek. Beszélgetést kezdeményeztem velük, hogy bemutassak néhány terméket nekik. A beszélgetés alatt az élelmiszerek biztonságának a hiányára panaszkodtak Kínában. Megragadtam a lehetőséget, hogy meséljek az Egyesült Királyságban lévő demokráciáról, és összehasonlítottam a KKP korruptságával Kínában. Végül egyetértettek abban, hogy kilépnek a KKP-ből és a hozzá kapcsolódó szervezetekből (Ifjúsági Szövetség és Fiatal Úttörők).
Tanulva ebből a sikeres tapasztalatból, elkezdtem vinni magammal angol és kínai nyomtatott anyagokat, bármerre mentem. Később segítettem még több kínai embernek, hogy kilépjenek a KKP-ből és a hozzá kapcsolódó szervezetekből. Az újonnan megszerzett bizalommal és az igazságtisztázás gyakorlati tapasztalataival elkezdtem azon gondolkodni, hogy ismét megpróbálok Kínába telefonálni.
Ebben az időben egy eset megijesztett engem. Az egyik gyakorló mondta nekem, hogy egy kínai szupermarket nem tette lehetővé, hogy az Epoch Times-ot (kínai nyelvű újság) otthagyjuk a vásárlóknak, mivel féltek a kommunista rezsim megtorlásától. Harci módra váltottam, és elutaztam ahhoz a távoli helyen lévő kínai szupermarkethez. Úgy gondoltam, hogy osztok néhány igazságtisztázó anyagot ott, és ha lehetséges, segítek néhány embernek kilépni a KKP-ből. Az eredmény nem olyan volt, mint amit vártam: álltam a hideg szélben a szupermarket előtt 15 percig. Senkit sem érdekeltek az anyagaim, és senki sem lépett ki a KKP-ből. Megpróbáltam újra egy helyi kínai szupermarketnél, és a tapasztalatom ugyanaz a vereség volt. Megrémültem és hosszú ideig nem számított, hogy a többi gyakorló mit osztott meg velem, vagy, hogyan bátorítottak engem, nem tudtam legyőzni a félelmemet.
Az emberi ragaszkodások legyőzése és az RTC-ben való újbóli részvétel
Így a félelemhez való ragaszkodásom hosszú ideig élt, míg a kínai holdújévi ünnepség elérkezett. Az RTC platformon az egyik gyakorló beszélt egy különleges hívási projektről, amely a pekingi lakosokat célozza meg, és ösztönzött mindenkit, hogy vegyen részt benne. A kérés visszhangzott az agyamban egész nap, és este, mikor olvastam a Zhuán Fálunt, olvastam egy bekezdést, amely a vakbuzgósághoz való ragaszkodásról szólt. Hirtelen megértettem, hogy a Mester arra akarta használni a két kudarcot, hogy segítsen eltávolítani a vakbuzgósághoz fűződő ragaszkodásomat. Megértettem, hogy egy igazi Fálun Dáfá tanítványként nem félhetek, hanem bátornak kell lennem, hogy legyőzzek bármilyen nehézséget.
Miután elhatároztam magam, fogtam egy köteg telefonszámot, és elkezdtem telefonálni otthonról az egyik gyakorlótársammal együtt. A kezdet nehéz volt. Az emberek letették, megátkoztak engem és az egy és kétéves gyermekeim figyelemért sírtak. Néha, mikor létrejött a kapcsolat, és elkezdtem beszélni, a gyerekek elkezdtek sírni, és elfelejtettem a mondanivalómat. Így a vonal másik végén letették, és nem voltak hajlandóak felvenni a telefont, mikor újratárcsáztam.
A gyakorlótársam ösztönzött, és segített nekem kezelni ezeket a helyzeteket. Fokozatosan, néhány nap múlva elkészítettem egy menetrendet a telefonbeszélgetésekre, és egy szabályra a gyerekeknek. Mikor elkezdtem telefonálni, tudatosan úgy intéztem, hogy a gyerekek egymással játszanak. A telefonbeszélgetések között vigasztaltam és dicsértem őket az együttműködésükért. Boldogok voltak ők is.
Február 4-én elkezdtem telefonálni, miután őszinte gondolatokat küldtem. Eleinte minden rendben ment. Segítettem két embernek kilépni a Fiatal Úttörőktől. Aztán éreztem a vakbuzgósághoz való ragaszkodásomat ismét. Aztán néhány ember letette a telefont, és néhány átok következett. Mérges voltam, és fel akartam adni. A gyakorló, aki velem volt, biztatott, hogy folytassam, és küzdjem le a csalódottságot. Tárcsáztam egy másik számot. Letette, miután mondtam néhány szót. Ránéztem és azt kérdeztem. „Folytassam?” A szívemben féltem, hogy a következő személy, akit hívok, elátkoz engem. Ő újra bátorított engem, hogy folytassam.
Pihentem egy kis ideig, hogy lenyugodjak, és újra összpontosítsam az elmémet azoknak a kínai embereknek a megmentésének a céljára. Újra tárcsáztam. A személy egyetértően kilépett a KKP-ből.
A Kínába való telefonálás tapasztalatai nagyban segítettek nekem, hogy javuljon a művelésem, és lássam a javulásomat minden nap. Itt köszönetet szeretnék mondani a Mesternek és a gyakorlóknak, akik velem voltak és bátorítottak engem. Meg akarom osztani azokkal a gyakorlókkal is, akik nem képesek leküzdeni az akadályokat és nem vesznek aktívan részt semmilyen projektben, hogy életeket mentsenek. A Mester azt mondta, hogy az idő, amely a Dáfá tanítványok számára maradt, nagyon korlátozott. Azt kell csinálnunk, amit a Mester mond nekünk, hogy még több érző lényt mentsünk meg. Senki sem tud javulni anélkül, hogy szakítana a komfortzónájával. Ne féljetek hibázni. A művelés útján való haladás az egyetlen dolog, ami számít.
Angol változat: A New Practitioner: My Experiences of Practicing Falun Dafa for the First Half Year
* * *
tovább ...