A “黔驴技穷” (qián lǘ jì qióng) kínai közmondás szó szerinti jelentése: „A szamár kimerítette a trükkjeit”. Egy meséből ered, mely a „San Jie” könyvben van, melyet Liu Zongyuan* írt, aki a Tang dinasztiában (Kr. u. 618-907) élt két legjobb prózaíró egyike volt.
A tigris rájön, hogy a szamárnak nincs több különleges képessége (Mei Hsu/Epoch Times) |
Egyszer volt, hol nem volt, egy túlbuzgó ember egyszer egy szamarat szállított Guizhou tartományba, mivel azon a területen nem volt ilyen fajta állat. A szamarat egy hegy közelében lévő erdőben hagyta.
Egy éhes tigris futott le a hegyről. Mikor meglátta a nagy, magas vadállatot, megrémült, mivel sosem látott azelőtt szamarat. Gyorsan elbújt az erdőben, és megleste. Időnként a tigris egy kicsit közelebb merészkedett, de mindig betartotta a tisztes távolságot.
Egyik nap a tigris összegyűjtötte a bátorságát, és közelebb ment a szamárhoz. Éppen abban a pillanatban hangosan elkezdett iázni a szamár. Azt gondolva, hogy a szamár meg fogja őt enni, a tigris sietve elfutott. Míg az erdőben bujkált, a tigris figyelemmel kísérte a szamarat, és megállapította, hogy a szamár nem tesz semmi mást.
Hosszas megfigyelés után a tigris fokozatosan hozzászokott a szamár iázásához, és már nem félt annyira. Úgy tűnt, hogy a szamárnak semmi más különleges képessége sincs, ezért közelebb merészkedett hozzá, és még körbe is járta a szamarat.
A tigris bátor lett, mikor rájött, hogy a szamár nem is olyan félelmetes. Azért, hogy lássa, hogy mit tesz a szamár, ha dühös, elsétált előtte, és szándékosan nekiment. A szamár mérges lett. Kinyújtotta a hátsó lábait és vadul rúgott.
A tigris először meglepődött, de hamarosan megörült, mikor látta, hogy ez volt minden, amit a szamár tett. Egy üvöltéssel ráugrott a szamárra a tigris, és jóízűen megette.
A „szamár kimerítette a trükkjeit” szólás ebből a meséből ered. Ma az emberek ezt a szólást arra használják, hogy egy olyan valakit írjanak le, aki az esze végén jár vagy egy olyan helyzetet, amelyben valaki kimerítette a képességeit.
Megjegyzés:
*Liu Zongyuan (Kr.u. 773-819) az összesen két nagy Tang dinasztiabeli író egyikeként volt ismert, és a Tang és Song dinasztiák Nyolc Nagy Prózamestere között is megtalálható. Allegorikus írásairól és saját meséiről volt különösen ismert.
* * *