A „rajzolj egy palacsintát, hogy elűzze az éhséget” szólás egy történeten alapul, amely Lu Yu-ról szól a Wei könyvében a „Három királyság feljegyzéseiben” [1] (三國志).
10-ben Lu Yu árva volt a Három királyság időszakában (Kr.u. 220-280) zajló sok háború miatt. Két idősebb bátyja volt, akik szintén meghaltak azokban a viharos időkben, így a megözvegyült sógornője viselte gondjukat kötelességtudóan.
 |
| „Rajzolni egy palacsintát, hogy elűzze az éhséget“ egy haszontalan cselekedet, mivel azt nem lehet megenni. (Illusztrálta: Mei Hsu, Epoch Times) |
Egyik nehéz napról a másikra, Lu keményen tanult, és dicsérték is az emberek nemes viselkedéséért és mély tudásáért.
Lu Yu magas rangú tisztviselővé vált a Wei királyságban. Nagyon keményen dolgozott, kitartó volt, mint egy lódarázs. Megnyerte Cao Rui [2], Wei császárának bizalmát az értékes tanácsaival, amik általában a nép érdekein alapultak.
Egyik nap a császár magához hivatta a minisztereit. Elégedetlen volt a hivatalnokok kiválasztásának folyamatával, ezért megkérte a megvesztegethetetlen Lu Yu-t, hogy ajánljon egy személyt a történelem hivatalos írástudójának a fontos pozíciójára.
Abban az időben a választás a hatalmasak és befolyásosok javaslatán alapult, akik gyakran választottak embereket társadalmi státuszuk vagy hírnevük alapján.
A császár azt mondta: „Most megkérem Lu Yu-t, hogy javasoljon egy személyt erre az állásra. A kormányzati hivatalnokok választásának nem szabad hírnévre alapulnia. Egy indokolatlan hírnév éppen olyan, mint egy palacsinta képe: nem lehet megenni!”
Ez a történet vezetett a „rajzolj egy palacsintát, hogy elűzze az éhséget” szóláshoz. Eredetileg azt jelentette, hogy egy üres hírnévnek nincs gyakorlati értéke. Most ez a szólás azt jelenti, hogy valaki irreális tervekkel vagy vágyálommal nyugtatja magát ahelyett, hogy megoldaná a problémákat.
Hasonló a „úgy oltja a szomját, hogy a szilvára gondol” (望梅止渴) szólás is, melynek jelentése „illúziókat táplálni”.
Megjegyzések:
[1] A „Három királyság feljegyzései” c. mű egy nagy történelmi szöveg, ami átfedi a kínai történelmet Kr. e. 184-től Kr. u. 280-ig. Eredetileg ez három különálló könyv volt: Wei könyve, Shu könyve és Wu könyve. 1003-ban szerkesztették össze egy könyvvé.
[2] Cao Rui (Kr. u.. 204–239), aki Wei Ming Di (魏明帝) néven is ismert, a Wei királyság második császára volt a Három királyság időszakában, és ő volt Cao Cao unokája. 226-ban lépett trónra és 35 éves korában, 239-ben halt meg. 12 évig uralkodott.
(Ezt a szólás történetet Tanya Harrison vizsgálta felül)
* * *
tovább ...