A „Méz a szájban, és tőr a torokban” szólást úgy lehetne lefordítani, hogy „A tőr eltakarása mosollyal”. Gyakran arra használják, hogy leírják azokat az embereket, akiknek édes nyelvük és epés szívük van.
A szólás egy történeten alapul egy korai kínai történelmi könyvből, a Zizhi Tongjianból, amit Sima Guang (1019-1086) írt a Song dinasztiából.
Linfu Li volt Xuanzong császár (685-762) miniszterelnöke a Tang dinasztiában. Habár jó volt mind a kalligráfiában mind a festészetben, mégis az édes szavairól volt ismert, melyeknek azonban durva jelentésük volt.
 |
| A méz a szájban és kardok a torokban (Illusztrálta: Honey-Zona Yeh, Epoch Times) |
Annak érdekében, hogy hízelegjen a császárnak, megvesztegette az embereket, akik közel álltak a császárhoz, hogy megtudja, mit kedvel a császár, és mit nem. Így aztán olyan dolgokat tudott készíteni, amelyek megegyeztek a császár igényeinek. Li megnyerte a császár bizalmát.
A többi miniszternél és magas rangú hivatalnoknál is talált valamit, hogy dicsérje őket és hízelegjen nekik szemtől szembe, de határozottan bűntette azokat, akik boldogtalanná tették. Féltékeny volt. és kifejezetten gonosz.
Egyszer megsértődött az egyik miniszterre, aki rámutatott a hibájára az udvarnál. Úgy tett, mintha nem érdekelte volna, de később megpróbált rajta bosszút állni.
Egyik nap Li elmondta a miniszternek, hogy van némi elrejtett arany a Hua hegyben, és felajánlotta neki, hogy elkéri a császár engedélyét, hogy így megszerezzék az aranyat. Mivel őszinte és egyenes természete volt, a miniszter azonnal javasolta is a császárnak, hogy bányásszák ki az aranyat.
A császár boldog volt, és megbeszélte az ügyet Livel. Li eljátszotta, hogy nagyon aggódik, és elmondta a császárnak, hogy a Hua hegység az a hely, ahol őfelségének összes baljós árnya összegyűlt. Ha a hegységben bányásznak, minden bizonnyal káros lehet a császár egészségére. Megkérdezte: „Ki az a személy, aki bántani akarja a méltóságot?”
A császár meg volt győződve, hogy rossz ötlet bányászni a Hua hegységben, és lefokozta azt a minisztert, majd később egy távoli tanyára küldte.
Hallva az igazságot, mindegyik miniszter tudta, hogy Li kétarcú volt és „Méz a szájban és tőr a torokban”-nak hívták. Ma arra használjuk, hogy leírjunk valakit, aki mindig szépet mutat kifelé, és mégis durván beszél az emberek háta mögött.
Hasonló kifejezés az angolban a következő szólás: „egy róka báránybőrben” és „árulás fekszik a barátság maszkja alatt”.
Forrás: http://www.epochtimes.com/gb/11/11/18/n3434235.htm
* * *
tovább ...