Konfuciusz írásaiban Xianwen, az Északi-Wei császára (454-476) leírta egy kínai/Xianbei dinasztiai északi Wei császárát, aki megválaszolta az alapvető jogi kérdéseket.
„A jóakaratú ember nem aggódik, a tanult ember nem zavart, és a bátor ember nem fél” – mondta Xianwen. A bátorság egy alapvető erény a tökéletes birodalom megalapításához. A történelmi feljegyzések sok bátor emberről beszélnek mind a nyugati és a kínai kultúrában is.
A népmesék szerint körülbelül száz mohista tanítvány élt, akik mind habozás nélkül feláldozták volna életüket az igazságért. Régebben élt egy harcos, Jing Ke a Hadviselő Államok időszakában (i.e. 475-221). Küldetése az volt, hogy megölje a Qin dinasztia királyát: „A szél nyugatra kavargott, és rendkívül hideg volt, amint elindult a bátor katona küldetésével, amiből nincs visszatérés.” A harcos Xiang Yut bánat sújtotta oly sok katona elvesztése miatt, és szégyellt szembenézni a feletteseivel. Mind bátrak voltak és rettenthetetlenek. Zilu, Konfuciusz egyik kedvenc tanítványa bátor volt és becsületes. De Konfuciusz azt mondta: „Rettenthetetlen ugyan, de említésre nem méltó.” Konfuciusz a bátorságot máshogyan értékelte.
Mencius ezt mondta: „Bátor akarsz lenni? Hallottam Konfuciusztól a bátorságról: ’Ha befelé nézel, és úgy találod, hogy az igazság nem a te oldaladon áll, akkor – még ha a másik fél egy szerény ember is – én nem fenyegetném meg őt. Ha tüzetes vizsgálat után úgy érzem, hogy az igazság valóban az én oldalamon áll, akkor – még ha a másik oldal hatalmas is – megyek előre.‘” (Mencius Gongsun Chou munkájának az első fejezte)
Konfuciusz erőfeszítései az emberek nevében
Konfuciusz ilyen alapelveket követve vezette tanítványait egész életén keresztül. A legenda szerint Konfuciusz magas volt és erős, de mindig kedves volt mindenkihez. Nagyon udvarias volt a diákjaival, nagyon szerény és körültekintő. Ha hibát vétett, bocsánatot kért a diákjaitól.
Mikor gyengülésnek indult a Zhou dinasztia, Konfuciusz támogatni próbálta a jóindulatot és meggyőzte a királyt, hogy az etikett és a zene segítségével oktassák az embereket.
Mikor Konfuciusz Lu államában tett látogatást, próbálta életre kelteni a dolgot, de nem sikerült neki. Ezután beutazta az egész földet, hogy politikai nézeteit hirdesse. Elment Zhou, Qi, Wei, Cao, Chen, Cai, Song, Ye és Chu államokba, de a hatóságok nem fogadták el a véleményét és kigúnyolták. Olyan emberek vették körül, akik kigúnyolták és megrémítették őt; úgy érezte, hogy csapdába került és éhezett is. Az emberek azt mondták neki, hogy adja fel.
De nem befolyásolta a romló erkölcsi norma lefelé tartó spirálja. Képtelen megváltoztatni a szentek törekvéseit a rágalmazás és a rossz hozzáállás. Mindig is a sorsa fölé helyezte kulturális örökségét, és az igazság végrehajtását saját felelősségének tekintette. Azt mondogatta tanítványainak: „Ha a világ jó lenne, nem változtatnám meg.”
Annak érdekében, hogy jobban terjedjenek ötletei és hogy tanítsa az embereket, Konfuciusz megnyitotta első magániskolát. Nem számított, hogy egy diák szegény volt vagy gazdag, intelligens vagy lassú – mindenki járhatott az iskolájába. Mikor a hetvenes éveiben járt, néhány ősi könyv befejezésére és felülvizsgálatára koncentrált. A Konfucianizmusnak messzemenő hatása volt a kínai történelemre, kultúrára, személyiségre, gondolkodásra és még sok más területre.
Vegyük szemügyre az ókori bölcs Szókratészt
I.e. 594-ben az athéni államférfi, Szolon megalkotta a republikánus politikát a polgári választások és az esküdtszéki eljárás formájában. Azonban az etika, az erkölcs és a hit nem volt fontos abban az időben. Sok ügyész és bíró – akiket a gazdálkodók és az üzletemberek közül választottak – csak a törvényt és a tudományokat ismerte el. Szívük nem volt alázatos és nem hitt Istenben.
Szókratész azt állította, hogy a filozófia célja nem a természet megértése volt, hanem inkább „önmagunk megismerése”. Szorgalmazta az igazság tudatosságát az életben és az erkölcsi életben is. Úgy hitte, hogy mindent Isten szervez a világban.
Hangsúlyozta az etikát, és abban hitt, hogy az „erény maga a tudás“. Egész életét az emberekkel folytatott párbeszédekkel töltötte, és próbálta megakadályozni őket hibák elkövetésében. Hatást akart gyakorolni az önbecsülésükre.
I.e. 404-ben egy zsarnok uralma váltotta fel a demokráciát. A diktátor megparancsolta Szókratésznek, hogy tartóztasson le egy gazdag embert, ily módon akarta elkobozni vagyonát. Szókratész visszautasította. Nemcsak hogy ellenállt az igazságtalan parancsnak, hanem még nyilvánosan el is ítélte.
Függetlenül a másik oldal hatalmától vagy erejétől, Szókratész ragaszkodott ahhoz, hogy a saját alapelvei és igazságossága szerint éljen. Nem engedett semmilyen igazságtalan társadalmi erőnek, és ezzel sok embert megsértett.
Megvádolták, hogy „megtéveszti az ifjúságot“ és ezzel szembenézve eljuttatta Platónon keresztül az athéni esküdtszéknek a következő irományt:
„Ezért megyek el még most is mindenüvé, ezt kutatom és vizsgálom az isten kijelentése értelmében, ha valakit akár a városbeliek, akár az idegenek közül bölcsnek gondolok; … mondván, hogy nem a vagyonból lesz az erény, hanem az erényből a vagyon és minden más jó az ember számára, a magánéletben is a közéletben is. Ha ezt mondván, megrontom az ifjúságot, akkor lehet, hogy az ilyen beszédek ártalmasak; ha pedig azt állítja valaki, hogy másról beszélek és nem ilyesmiről, annak a szava semmit sem ér. Mindehhez még hozzátenném, athéni férfiak, akár hallgattok Anütoszra, akár nem, akár elbocsáttok, akár nem, hogy én semmiképpen sem fogok másképp cselekedni, még akkor sem, ha százszor kell is meghalnom.” (forrás: Platón: Szókratész védőbeszéde)
Azok nagy bölcsességgel a múltból óriási hatást gyakorolnak ránk a mai napig. Az igazi bátorság nem a harciasság, hanem inkább az igazság oldalán való kiállás. Amíg valaki ragaszkodik az igazsághoz, még akkor is, ha hatalommal vagy erőszakkal néz szembe, akkor sosem fog elriadni vagy meghátrálni.
Mikor Konfuciusz és Szókratész éltek, úgy tűnt, hogy nem az erkölcs volt a norma, de ők ketten nem adták fel. Gondolataik végül nagy jelentősséggel bírtak az évezredek folyamán. Bátorságukra alapozva építették fel személyiségüket és a bátorságuk segítségével alkották meg a kultúrát, amely tartós erkölccsel bírt generációkon keresztül.
Örömmel vesszük, ha kinyomtatják és terjesztik az összes cikket és azok tartalmát, amelyet a Clearharmony jelentet meg, és de kérjük, hivatkozzon a forrásra.
* * *
tovább ...