Egy művelő szerint a világ: több tízezernyi vágás és fényezés után végül valami értékessé válik

A „Három Karakter Szentírás” szerint: „A jáde nem válik jádévá faragás és fényesítés nélkül.” Faragva lenni – az egy fájdalmas folyamat. Ezt követően, hosszú távú kitartás és türelem után általában valami értékessé válik a faragott tárgy. A legenda szerint réges-régen egy nagy templom épült egy városban. A templom nagyon szentséges és csendes volt. Az egyetlen dolog, ami hiányzott belőle, az egy Buddha szobor volt a hívők számára, amit imádhatnak. Így a hívek meghívtak egy híres jáde-művest, hogy faragjon egy Buddha szobrot, amelynél kifejezhetik a csodálatukat.

A jádefaragó látta, hogy a hívők nagyon istenfélők voltak, így személyesen ment el a hegyekbe, hogy kiválassza a követ. Kemény munkája végül kifizetődött, mert talált egy kiváló követ. Mivel a kő nagy volt, két darabba hasította, találomra felvette az egyiket és nekiállt dolgozni rajta. Ahogy faragta, a kődarab alig bírta elviselni a fájdalmat. Ezt mondta a mesterembernek: „Rettenetesen fáj. Nem tudnád finomabban vágni? Elviseltem a szelet és az esőt a hegyekben, de sosem tapasztaltam ilyen fájdalmat, mint ez. Tényleg tudsz belőlem Buddha szobrot faragni?” A faragó így válaszolt: „A kitartás egy folyamat. Addig, ameddig eltökélt vagy, egy új élet lesz a fájdalom végén. Bízz bennem és kérlek továbbra is viseld el.”

A kő egy ideig gondolkodott, majd ezt mondta a faragónak: „Folytatni fogom. Mikor fogod befejezni a faragásomat?” A faragó letette a vésőjét, és azt mondta a kőnek: „Csak most kezdtem el a munkát rajtad. Még 30 napig kell ezt elviselned. Miután kész leszek, ha az emberek nincsenek megelégedve a munkámmal, szükséges lesz átdolgoznom és kijavítanom téged. De ha a többiek elégedettek lesznek, egy Buddha szoborrá válsz.”

A kő egy időre elcsendesedett. Egyik oldalról azt gondolta, hogy milyen nagyszerű érzés lesz az a nap, amikor Buddha szoborrá válik. Másik oldalról viszont azt, hogy nem bírja ki a komoly fájdalmat, amit a faragás okoz. Két óra múlva felkiáltott: „Ez megöl engem! Ez megöl engem! Kérlek, hagyd abba a faragásom, mert nem bírom többé elviselni ezt a fájdalmat.”

A faragó letette a követ, amelyen csak egy kicsit faragott, és egyszerűen eltörte négy táblába, hogy lefektesse a templom padlójára. Aztán felvette a másik felét a kőnek, és elkezdett rajta dolgozni. Miután egy ideje faragta, a mesterember kíváncsian megkérdezte a kődarabot: „Nem érzel semmilyen fájdalmat?” A második darab kő ezt mondta: „A kő utolsó darabja vagyok, és eredetileg egy voltam vele. A fájdalom ugyanolyan erős, de nem adom föl egykönnyen.”

A férfi azt kérdezte: „Miért nem kérsz meg, hogy gyengédebben faragjalak?” A kő ezt válaszolta: „Ha megkérnélek, hogy faragj gyengédebben, a Buddha szobor esetleg nem lesz elég kifinomult, ezért utána át kell dolgozni. Jobb neked, hogyha elsőre megcsinálod tökéletesre, és nem vesztegeted senkinek sem az idejét.” A faragót megérintette a második kő erős jelleme, és boldogan folytatta a munkát. 30 napi kitartó munka után sikeresen elkészült a csodálatos Buddha szoborral.

Nem sokkal ezután az ünnepélyes és hatalmas Buddha szobrot bemutatták a város hívőinek. Az oltáron volt a helye, és az emberek csodálták és dicsérték. A templom egyre népszerűbb lett, és minden nap az emberek végtelen áradatát fogadta. Egyik nap az első kő, amelyikből burkolólapokat készítettek, megkérdezte a Buddha szobrot: „Miért vagy te olyan magas helyen, hogy imádjanak, míg nekem el kell viselnem, hogy az emberek ezrei tapossanak rajtam minden nap?” A kő, melyből a Buddha szobrot faragták, elmosolyodott és válaszolt: „Ez egyszerű. Csak egy nagyon egyszerű folyamaton mentél keresztül, hogy burkolólap legyél. Nekem rengeteg vágást kellett elszenvednem ahhoz, hogy Buddha szobor lehessek.”A történelmet és az emberi életet végignézve, ugyanaz a helyzet mindenkinél a világon. Valójában csak egyetlen különbség van a szenvedés vagy a kényelem választásának gondolata között. Ha valaki kihagyja az adott lehetőséget, akkor a végén szembe kell néznie a végtelen fájdalommal. Ha valaki hisz a jövő ígéretében, és a vizsgákat szívós kitartással elviseli, akkor annak egy fényes jövője lesz.