Üdvözlöm a nagyszerű és kegyelmes Mesterünket!
Üdvözlöm a gyakorlótársaimat!
1997 óta gyakorlom a Fálun Dáfá-t. Sok tapasztalatom van a 15 évből. A legfontosabb dolog az, hogy felismertem, nem vagyok képes sokáig előre jutni a művelésemben a Mester segítsége nélkül és a Mesterben és a Dáfá-ban való hitem nélkül.
Hinni a Mesterben és hinni a Fá-ban
Két évvel ezelőtt Európába jöttem, de nem tudtam, hogyan műveljem magam ebben az új környezetben. A nyelv és a környezet teljesen idegen volt számomra, és a művelés és az igazságtisztázás módja különbözően nyilvánult meg. Kezdetben nem találtam a helyem ebben a szituációban, mintha egy teljesen virtuális világban landoltam volna.
De az idő túl rövid, hogy alkalmazkodjak, és egy hónappal a megérkezésem után elindult a 2010-es Shen Yun promóció. Részt vettem a promócióban a következő 5 hónapban. Ebben az új környezetben a legnagyobb problémámnak a lustaság bizonyult. Nem tanultam eleget a Fá-t, nem végeztem a gyakorlatokat és nem küldtem ki elengendően a helyes gondolatokat, éreztem, hogy sokkal nehezebb a promóció későbbi szakasza, mikor megpróbáltam keményen emberi módszereket használni. A promóciós időszak után a férjem és én is átestünk egy példátlanul szigorú „teszten”, amely a fizikai testünkön következett be.
Úgy éreztük a testünk kapcsolatban volt egy bizonyos típusú csővel, ahol a piszkos elemek folyamatosan töltődtek a testünkbe. Ezt követően a testem rendkívül érzékeny lett, és a hatalmas nyomástól megfáztam, depressziós és ideges voltam. Az arcom sötétté vált. Ezen kívül vigyáznom kellett a férjemre, aki még jobban szenvedett, és nem tudott felkelni az ágyból. Egyetlen gyermeke a szüleinek, akik nem gyakorlók. Ha nem ment volna át a vizsgán őszinte gondolatok által, nehéz lett volna megmagyaráznom a szüleinek, és ez egy negatív hatást tenne a Dáfá-ról. Különben, meg kellett tartanom a hétköznapi emberi állapotomat, hogy nyelvet tanulok, átmegyek a teszten és megcsinálom a házimunkát, plusz hiányzott a lányom, aki még mindig Kínában volt. Ez tényleg olyan volt, mint a Mester versében (Az akarat edzése): „Bőséges gondok jönnek az esővel együtt, Mindenki látja: fel tudsz gyógyulni?” Abban az időben úgy éreztem magam, mint egy kenu – sodródtam a tomboló viharban éjjel, és megsemmisülhettem a vihartól bármikor. De még mindig képes voltam a Mesterünkre gondolni ebben a nehéz időben is.
Elkezdtem többet tanulni a Fá-t, több gyakorlatot végeztem, és belül kerestem. Sok ragaszkodást fedeztem fel, mint a kényelem keresése, dicsekvés, önelégültség és vágy. De a helyzet még mindig nem változott. Minden nap 4-5 órát küldtem őszinte gondolatokat, és éreztem, hogy az energiamezőm tisztábbá kezd válni. De a piszkos elemek még mindig visszajöttek. Habár a férjem és én elkezdtük tagadni az üldözést, és jóindulatú megoldásokat kerestünk a lényeknek más dimenziókban, nem volt sok javulás. Így zavarodottnak éreztem magam és elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon a veleszületett minőségem jó-e, vajon gyakorló lehetek-e és vajon a régi erők megsemmisíthetnének-e engem, stb.. A művelésről való lemondás kísértett mindkettőnk felett, miközben a testünk még mindig szenvedett. Az elménk őrlődött és sokat hullattuk a könnyeinket. Közel voltunk ahhoz, hogy elveszítsük a bizalmunkat. Elkezdtük minden nap tanulni a Fá-t. a Mesterünk azt mondta a Fá-magyarázat 2003-ban az USA nyugati partján a kínai lampionünnep idején című jingwenben: „’Én Li Hongzhi egyik tanítványa vagyok, én nem szeretnék semmiféle más elrendezéseket és nem ismerem el őket.’ Így nem merészelik megtenni, így mindent meg lehet oldani. Ha te ezt valóban el tudod érni, vagyis nem egyszerűen csak beszélsz róla, hanem gyakorlatba ülteted, akkor a Mester teljes bizonyossággal el fogja ezt rendezni számodra.”
A férjem reakciójáról azt tudom mondani, hogy mindazok a negatív gondolatok a gonosz erőktől származnak, melyek egy végzetes kárt okoztak a gyakorló bizalmában, és ez egyfajta legnehezebb szenvedés. A felszínen az volt a célja, hogy elveszítse a bizalmat önmaga iránt, de a valóságban ez azt jelentette, hogy nem hitt a Mesterben, nem hitt a Fá-ban. El kellett távolítanunk ezt a fajta gondolatot, amelyik elpusztítana minket. A Mester azt mondja a Fá-magyarázat 2003-ban az USA nyugati partján a kínai lampionünnep idején című jingwenben: „…és ez csak egy választás! Ez az alapelv az univerzum magas szintjein: úgy gondolod, hogy valaki elég jó, tehát őt választod – ez az alapelv.”
Ebből rájöttem, hogy a Dáfá-tanítványokat a Mester választotta ki hosszú idővel ezelőtt, és a Mesterhez tartoznak, hogy segítsenek a Mesternek a Fá-helyreigazításban, és az érző lények megmentésében. A döntéseink hosszú távúak, de hogyan jön egy ilyen nagy megpróbáltatás? A Zhuán Fálun-ban a Mesterünk azt mondja: „Egy bizonyos időben nem fogod majd tudni megkülönböztetni, hogy egy dolog igaz-e vagy sem; hogy létezik-e a Gong vagy sem, hogy tudod-e magad művelni vagy sem, hogy léteznek-e Buddhák vagy sem, hogy igaziak-e a Buddhák vagy sem. A jövőben ilyen körülményekkel fogod magad szembe találni. Hamis benyomást keltenek benned, hogy úgy gondolod, hogy nem is léteznek és hogy minden hamis: Pontosan így lehet megállapítani, hogy maradni tudsz-e vagy sem. Ha azt mondod, hogy maradnod kell, egy ilyen szívvel tudsz is majd maradni és mindent jól fogsz tenni magadtól, mivel a Xinxinged már emelkedett.”
Megpróbáltam keményen megszabadulni és megtagadni a negatív gondolatokat, ahogy megpróbáltak elpusztítani engem, és ugyanebben az időben határozottan folytattam az őszinte gondolatok küldését. Ekkor eldöntöttem, hogy megmentem az érző lényeket úgy, hogy felhívom a kínai embereket. Mikor határozottan megtagadtam a zavarást és eldöntöttem, hogy megmentem az érző lényeket ebben a nehéz helyzetben, a Mester hatalmas bátorítást adott nekem. Véletlenül láttam, hogy a Mester képe könyörületesen rám mosolyog. Hirtelen megdöbbentem, és nem hittem a szememnek. A megpróbáltatás óta úgy gondoltam, hogy nem voltam elég jó és szinte kétségbeesett voltam, így nem igazán mertem a Mester képére ránézni. Köszönöm, Mester, most megértettelek. Nem számít, mi volt a helyzet, biztosan jól fogom a három dolgot tenni. Őszinte hálát érzek a Mester tanítványok felé történő együttérző gondoskodása iránt!
Szorgalmasan művelni magunkat - telefonhívások az emberek megmentéséért
Mikor eldöntöttem, hogy tisztázom az igazságot a kínaiaknak telefonhívásokon keresztül, a Mester azonnal elrendezte, hogy a gyakorlótársaim adjanak nekem telefonszámokat. Felhívtam azokat a számokat, ami egy pár hónapig tartott, aztán a gyakorlótársaim megkértek, hogy csatlakozzam az RTC telefonos platformhoz. Azóta elkezdtem szorgalmasan megmenteni az embereket.
Ahogy őszintén meg akartam menteni az embereket, legyőztem az idegeskedéshez, félénkséghez és a hibák elkövetésétől való félelemhez való ragaszkodásaimat az RTC platformon, ugyanekkor megtisztultam egy másik dimenzióból származó hatalmas zavarástól a testemben. Minden nap dolgoztam a platformon. Mikor a művelési állapotom nem volt igazán jó, csak hallgattam a művelőtársaim telefonbeszélgetéseit, és hamarosan az őszinte gondolataik hatására felvettem a telefont és legyőztem a mélypontot. Mikor a jellemem fejlesztése volt szükséges, a telefonbeszélgetési folyamat nagyon nehézzé vált.
A Kínába történő telefonhívásaim alatt sosem éreztem elég energiát, és vágytam arra, hogy tanuljam a Fá-t. mikor olvastam a Fá-t, éreztem a Mestert minden alkalommal, hogy energiát ad, és megmutatta a Fá alapelveit nekem. Később az RTC platform megkezdte a kollektív Fá-tanulást. Annak érdekében, hogy jól tisztázzam az igazságot, kitartóan három leckét tanultam minden nap, és olvastam a Mester cikkeit egy másik órán át. A gyakorlatokat végezni nem elég, még ez sem tudott segíteni. Így tehát minden reggel korán felkeltem, hogy megcsináljam mind az öt gyakorlatot. Kezdetben hideg volt a kora téli reggel, és szinte minden alkalommal csak a gyakorlatok felét csináltam meg, és visszamentem az ágyba. Később egy gyakorlótársammal gyakoroltam az én gyakorlózenémet lejátszva online, így meg tudtam csinálni mind az öt gyakorlatot egyszerre. Az őszinte gondolatok küldése még inkább elengedhetetlen. Minden telefonbeszélgetés teljes koncentrációt igényel, és őszinte gondolatok küldését közvetlenül a hívott félhez. Mikor jól tanultam a Fá-t, a hívott fél úgy viselkedett, mintha én irányítottam volna őt. A Mester energiája átment rajtam keresztül a hívott félhez, és amit el tudtam érni minden telefonhívás sikere a KKP-ból való kilépés volt.
Az emberek megmentésére irányuló telefonhívások ideje alatt legyőztem a reménytelen lustaságomat, és egy igazán szorgalmas gyakorlóvá váltam. A gonosz elemek megpróbáltak engem elpusztítani. Ahogy felvettem a telefont, hogy megmentsem az embereket, éreztem, hogy jó dolgokat teszek, és elégedett voltam. Ha nem tudtam elmondani a kínai embereknek az igazságot a telefonon keresztül, mert más dolgokkal voltam elfoglalva, hamarosan lustának éreztem magam. Mikor újra felvettem a telefont, a hívott fél ismét visszautasította, hogy kilépjen, vagy csúnya szavakat kiabált rám. Néha még fel sem mertem venni a telefont. A Mester mondta a Fá-magyarázat San Franciscóban 2005-ben című jingwenben: „Én mondom, az nem elegendő, ha te csak a könyvet olvasod, mivel a Dáfá-tanítványok jól kell csinálják a három dolgot. Ha te csak egy dolgot csinálsz, az emelkedést éppenséggel nem tapasztalhatod meg. Ha viszont mind a három dolgot csináltad, sőt nagyon jól csináltad őket, érezheted az emelkedésedet. Most ez más, mint az a szakasz, amelyikben a Fá-t tanulja az ember és saját magát műveli, az ok éppen ebben rejlik.” Valójában az volt az oka, hogy nem tudtam szorgalmasan gyakorolni korábban, hogy nem csináltam a három dolgot jól. Vagy nem találtam az alapelveket, mikor a könyveket olvastam, vagy nem olvastam a könyvet vagy csak a gyakorlatokat végeztem, mikor elfoglalt voltam. Ez a viselkedés nem fog működni a művelés javításánál.
Igazán azt éreztem, hogy minden a Fá-ból jön, és mélyebben értettem meg azt a mondást: „A művelés tőled függ, a Gong a Mestertől függ.” Köszönöm Mester, hogy elvittél az RTC platformra, ahol arra ösztönöztek, hogy szorgalmasan gyakoroljak, hogy megmentsem az érző lényeket.
Tanuld többet a Fá-t, és a teszteken sikerrel átjutsz
Néha egy gyakorlótársam és én nem voltunk olyan barátságosak egymással és egy kicsit feszültek is voltunk, és a gonosz erők kihasználták a lehetőséget, hogy további zavarást okozzanak. Ebben a megpróbáltatásban olyan volt, mintha minden szó a gyakorlótársamtól célirányosan rám szegeződött volna, és az egyetlen dolog, amit látni tudtam az ő hibái voltak és a különböző ragaszkodásai. A helyzet aztán olyan mértékig fejlődött, hogy mikor megláttam őt online, megpróbáltam elkerülni a beszélgetést vele. „De rendszerint, ha jön a konfliktus és az ember szíve nem irritálódik, akkor az nem számít és nincs is hatása az ember emelkedésére.” (Zhuán Fálun).
Miután több mint egy évtizedig műveltem magam, tudtam, hogy belül kell keresnem, és magamat emelnem ahelyett, hogy elkerülném őt. Akkor többet tanultam a Fá-t, és őszinte gondolatokat küldtem, hogy megtisztítsam a piszkos elemeket, amelyek elválasztanak minket egymástól. Később rájöttem, hogy amit az ő problémájának láttam, az valójában az én problémám. Megtalálva a ragaszkodásaimat, megpróbáltam keményen eltávolítani őket, de még mindig a hibáin gondolkodtam.
Egyik nap a Mester hirtelen megértette velem, hogy az ő ragaszkodásai nem az övék voltak, hanem a későbbi szennyezéseké, melyeket ő maga sem ismert el. Azok a ragaszkodások is hozott problémái és aggodalmai, amelyektől ő is szenvedett. A jó oldalát kellett látnom, nem volt gyenge, a gyengesége nem ő maga volt. Mikor a véleményem megváltozott, nagyon jól éreztem magam. Mikor másik emberek panaszkodtak rá nekem, nem követtem őket. Ehelyett őszintén megvédtem őt egész idő alatt. Azóta óvatosabban állok a gyakorlótársaimhoz, és próbálom megtalálni a más gyakorlóktól feléjük jövő negatív gondolatokat, és megsemmisíteni azokat, amíg úgy nem érzem, hogy az összes gyakorlótársam olyan kedves és tiszteletreméltó. Ha valaki nem tudná ezt elérni, akkor az az én hibám lenne. Ők a Mester tanítványai, a legközelebbi emberek a világon.
A Mester tudatta velem a legnagyobb hiányosságomat
Nagyon gyorsan fejlődtem a Kínába történő telefonhívások ideje alatt, és az egészségem egyre jobbá vált, habár még nem teljesen épültem fel. Mindig fáradtnak éreztem magam és náthásnak, a Kínába történő telefonálások miatt. Mostanában hirtelen fáj a fogam, és végül egy rejtett lyukat találtak az egyik fogamban, amelyik egyik elég nagy volt. Megdöbbentem. Micsoda nagy lyuk rejtve, amit nehéz felderíteni.
Egy héttel később egy gyakorló felhívott, hogy cseréljünk tapasztalatot a Fá tanulás után, mivel megpróbálta emelni a jellemét. Nem volt nehéz észrevenni valaki más problémáját. Mikor megkérdezett engem, hogy milyen ragaszkodások támasztják alá a problémáit, gondolkodás nélkül válaszoltam: „saját magadat akarod érvényesíteni, és önzés csak önmagadért” Abban a pillanatban, ahogy kimondtam ezeket a szavakat, megdöbbentem és hirtelen megértettem, hogy nem én segítettem neki fejleszteni a jellemét, hanem a Mester volt az, aki egy tükröt csinált belőle nekem, hogy elgondolkodjak rajta, mivel én is túl vonakodva nézem a saját problémáimat. Mindig azt mutattam ki, ami engem igazolt? Mikor az RTC platformon dolgoztam, eléggé önző voltam, ahogy még több érző lényt próbáltam megmenteni a saját világomba, ezért nagyon összpontosítottam a számukra. Abban a pillanatban egy iránytű képe jelent meg a fejemben, úgy tűnt, hogy elmondja nekem, hogy mindegy, bármennyi embert is mentettem meg az RTC platformon minden nap, ez csak mint egy iránytű egy kört rajzol, a kiinduló pont mindig ugyanaz volt: az önzés. És csak ha az önzés el van távolítva, akkor tudtam elmerülni a határtalan Fá-ban. Ezért mindig volt egy korlátozás, mikor az RTC platformnál dolgoztam.
A Mester azt mondta nekünk a Fá-tanításban, hogy a régi világegyetem az önzésre alapult, és az új világegyetem alapelve az önzetlenség lesz. Hogyan tudnék asszimilálódni a Dáfá-ba és belépni az új világegyetembe az önzéstől való megszabadulás nélkül? Aztán egy fa képe jelent meg az elmémben, azt mondva nekem, hogy az „önzés” a fa gyökere, míg a hírnév, az anyagi érdek és az érzelmek a törzsek a gyökérből. Miután az önzés gyökerét eltávolítjuk, a többi ragaszkodás sem tud tovább létezni. Mester, megértettem, hogy a 2 évnyi megpróbáltatásaim az önzésből eredtek! Mikor rájöttem erre, a könnyeim kitörtek, ahogy a Mester képét néztem. Nem tudtam kifejezni a hálámat a Mester felé.
Mester, még szorgalmasabban kell magamat művelni, hogy még több embert megmentsek, hogy beteljesítsem a történelmi ígéretemet. Bárcsak mosolyt tudnék csalni a Mester arcára!
A fentiek a művelési tapasztalataim abból az időszakból, mikor külföldön voltam. Kérem, javítsatok ki könyörületességgel, ha valami helytelen.
* * *
tovább ...