Három történet a hétköznapokról

Amikor a Fálun Dáfá meditációs gyakorlása során fejlődést értem el, minden alkalommal éreztem Li Mester könyörületességét. Bár az önművelésemnek voltak jó és rossz periódusai az elmúlt 19 év alatt, végül felül kerekedtem!

 

Rabok

Nemrég jogtalanul letartóztattak és egy fogvatartó központba zártak, ahol az őszinteség, jószívűség, tolerancia elvekhez tartottam magam. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy ne féljek a szenvedéstől, és gyakran segítettem másoknak is. Ezért az emberek bíztak bennem. Mindenkivel megismertettem a Fálun Dáfát, akivel csak találkoztam, és segítettem nekik megérteni az igazságot. Az emberek szerettek a közelemben lenni és sok csodálatos élményük volt.

 

Volt ott egy Xiaojin nevű lány, akit bűncselekmény miatt ítéltek el. Amikor beszéltem neki az üldözésről, a gyakorlók szenvedéseiről, akkor megértette és belegyezett, hogy kilépjen a Kínai Kommunista Pártból (KKP). Gyakran eszébe jutott, hogy „A Fálun Dáfá jó. Az őszinteség, jószívűség, tolerancia jó” mondatokat ismételgesse.

 

A raboknál az álmatlanság egy általános jelenség. Az emberek gyakran nem tudnak aludni, mert a saját ügyük miatt aggódnak. Ez különösen igaz volt Xiaojin-ra. Nem csak az elalvással voltak problémái, hanem a gyakori rémálmokkal is, gyakran kiabált is álmában. Egyik nap elmesélte, hogy most már jobban alszik a Fálun Dáfával kapcsolatos mondatok lefekvés előtti ismételgetése segítségével. Később azt mondta, hogy „A Fálun Dáfá jó” szavak már egy csodafegyverré váltak számára a gyors elalváshoz. Elmesélte ezt többeknek is a börtönben. Másoknál is jó eredményt hozott.

 

Xiaojin kezén egy elég nagy tyúkszem keletkezett. Mindenféle orvosságot kipróbált rá, de egyik sem működött. Egyre nagyobbra és nagyobbra nőtt. Azután hólyagok nőttek a lábfején, amik elkezdtek nedvedzeni. Erre is kipróbált néhány gyógymódot, de egyik sem hatott. Éjjel a legyek csipkedték a lábát és a börtönben mindenki lenézte őt.

 

Nagyjából két hónappal később Xiaojin izgatottan mondta nekem, hogy a tyúkszem eltűnt a kezéről! Azt mondta,”Tudod, hogy tűnt el? Azt mondtam neki, hogy a Fálun Dáfá jó! Az őszinteség, jószívűség, tolerancia jó! Könyörgök, tűnjön el.” Mindössze két vagy három napig tartott, hogy elmúljon. Néztem a labát, ami teljesen sima és normális volt. Nyoma sem volt a tyúkszemnek! A lábfején lévő hólyagok szintén eltűntek. A bőre újra normális volt.

 

Xiaojin élményei segítettek neki hinni a Dáfában. Szerette a műveléssel kapcsolatos történeteket hallgatni! Különösen azokat, amelyek megérintették a lelkiismeretét. Éreztem benne a vágyat emberi lényként, hogy a Dáfá megmentse őt.

 

Amikor eljött az idő, hogy kiengedjenek, Xiaojint átrakták egy másik cellába. Az őr elintézte nekem, hogy még előtte meglátogathattam őt. Amikor megláttam, könnyekben tört ki. Figyelmeztettem, hogy bármi is történjen a jövőben, mindig emlékeznie kell arra, hogy a Fálun Dáfá jó. Azt mondta: „Mindig emlékezni fogok rá, mivel annyi áldást kaptam.”

 

Még a fogvataró központban találkoztam egy másik lánnyal is, Xiaoyu-val. Ő nem egy apró bűncselekményt követett el. Meséltem neki a Dáfáról mielőtt a tárgyalásra ment. Egyetértett azzal, amit mondtam neki a Dáfáról, de nem akart kilépni a KKP-ból. Akkor éreztem, hogy az ítélet súlyos lesz számára. Végül tíz évet kapott. Nagyon meg volt döbbenve; nem tudott sem enni, sem aludni és egész nap csak sírt.

 

Valójában úgy láttam, hogy ő egy jószívű lány, akinek van igazságérzete. Egyik alkalommal cellában azt mondta mindenkinek: „Mind panaszkodtok, hogy igazságtalanul kezelnek titeket. De ez a Fálun Dáfá gyakorló az egyetlen, akinek lenne oka haragudni. Ő csak a hite miatt került ide!”

 

Meg akartam találni a módját, hogy segítsek Xiaoyu-t, ezért kerestem az alkalmat, hogy beszélhessek vele. Elmondtam neki, hogy a KKP szervezeteiből történő kilépéssel áldásban részesülhet, de ő nem hitte el. Azt gondolta, hogy az ítéletet már meghozták és azon semmi sem változtathat, még ha fellebbez, akkor sem. Azt mondtam neki, hogy „azt nem kommentálnám, hogy a fellebbezésed vajon elfogadják-e, de az bizonyos, hogy ha világosan meg tudod különböztetni a jót a gonosztól, akkor meg leszel áldva. Minden az Istenek által van elrendezve. Ha áldott vagy a dolgok megváltozhatnak. Talán egy enyhébb büntetést kapsz. A kulcs az, hogy helyesen cselekedj. Honnan jön az áldás? Bár egyet értesz azzal, amit a Fálun Dáfáról mondtam, ha nem lépsz ki a Pártból, akkor mögé állsz, így a része vagy. Ha ki akarsz lépni, az azt jelenti, hogy egyértelműen választottál a Dáfá és a gonosz Párt között. A gonosz elhagyása mellett döntöttél és a Dáfá oldalára állsz. Akkor a Dáfá védelmezni fog téged, és meg leszel áldva.” Majdnem egy órán át beszélgettünk. Végül belegyezett, hogy kilépjen.

 

Hamarosan egy új ítélet érkezett, mely szerint Xiaoyu tíz év helyett hat év letöltendőt kapott. Az ügyvédje azt mondta neki, hogy az irányelvek változásai tették ezt lehetővé.

 

Az erős vérzés elapadt

A férjem Fálun Dáfá gyakorló, múlt évben meghalt az üldözés következtében. Ez egy hatalmas csapás volt számomra, mind fizikailag, mind mentálisan. Erős vérzés kezdődött nálam az újévi szünet előtt, és 20 napig tartott. Rájöttem hegy felelős vagyok a testemért, és gondolnom kell az idős szülőkre és a két gyermekemre. Nem merülhetek tovább a férjemmel kapcsolatos gondolataimba, és újra aktívan művelnem kell magam.

 

Akkoriban gondolkodtam azon, hogy elmegyek a kórházba, hogy elállítsák a vérzést. De mivel éppen akkor engedtek ki a börtönből, nem volt rá pénzünk. Azonkívül, ha elmentem volna talán felfedezik, hogy van még ez meg az a betegségem is. Nem akartam a gyerekeimet sem a gyakorlótársakra terhelni. Már így is nagyon sokat tettek értük, amikor a férjemmel mindketten börtönbe kerültünk. Ami a legfontosabb, úgy gondoltam, hogy a művelésen keresztül ezt a betegség karmát két napon belül meg tudom oldani. Nem kell pénzt és időt vesztegetnem a kórházi kezelésekre.

 

De mivel dolgoznom kellett menni minden nap, tényleg nem maradt időm magamra. Egyszerűen nem tudtam lenyugodni. Így mentek a dolgok egy ideig. A vérveszteségtől kába voltam és éreztem, hogy nem vagyok jól. Nem akartam meghalni, mint a férjem, de beszélgettem a lányommal a temetés intézéséről, amitől sírni kezdett.

 

Aztán elkezdtem higgadtan gondolkodni, és végül hoztam egy döntést. A következő két napon nem mentem dolgozni. Azt is eldöntöttem, hogy nem fogom passzívan tűrni a szenvedést és meghalni. A Mester mellettem van, így nem kell félnem semmitől. A következő két napot teljes mértékben Fá tanulással töltöttem, végeztem a gyakorlatokat, magamba néztem, és őszinte gondolatokat küldtem.

 

A folyamat során találtam egy nagyon erős ragaszkodást. A szívem mélyéből azt kiáltottam: ”Mester, kérlek segíts!” próbáltam nagyon erős őszinte gondolatokat küldeni. Fél óra múlva a vérzés spontán elállt, és az alhasam nem fájt többé. Abban a pillanatban tudtam, hogy átjutottam rajta.

 

A harmadik napon újra vérzésem volt. Ez alkalommal nem vettem könnyedén. Folyamatosan, nagyon lassan mondogattam, hogy „őszinteség, jószívűség, tűrőképesség (kínaiul Zhen 真 Shan 善 Ren 忍), és éreztem, hogy minden egyes szó kiejtésekor egy meleg áramlat halad át a testemen. Ez a meleg áramlat oltalmazta a testemet. Lassanként a rendbejöttem.

 

A kínai újév napjára teljesen felépültem, mintha semmi sem történt volna. Most már visszagondolva tudom, hogy ez az esemény arra szolgált, hogy elvegye az életem és nagyon veszélyes volt.

 

A Dáfá valóban csodálatos! Sok éve gyakorlom már a Fálun Dáfát és számtalan alkalommal megtapasztaltam a Fá hatalmas erejét. Azonban amikor a szemem előtt történnek a csodák, még mindig meglepnek.

 

Remélem, hogy ezek a történetek segítenek a világnak megérteni a Dáfát, és minden ember a világon meg lesz áldva az igazsággal.

 

Köszönöm, Mester a végtelen jószívűséged és, hogy elhoztad nekünk a világegyetem Dáfáját. Megérthetjük az élet eredetét és igazi mivoltát.

 

Forrás: Three Stories of Belief and Blessings