Gondolatok a betegségeimről

Szeretném megosztani néhány megértésem a betegség karmáról, ami a hát- és nyaki fájdalommal kapcsolatos. Csontkovácsként dolgozom Kanadában. Mindenféle betegséggel rendelkező embereket kezelek, az apró fájdalmaktól az egészen súlyos neurológiai esetekig. Az egyik dolog, amellyel a művelésem megkezdése óta küzdöttem, a hát- és nyaki fájdalom kérdése volt. Szakmabeliként szeretném megosztani néhány észrevételemet.

 

Öt évvel ezelőtt elmentem egy kollégához. Akkoriban még nem ismertem a Fálun Dáfát. Lelkesen érdeklődtem a csontkovács szakma iránt, ami pedig saját magam illeti, szintén kaptam hátgerincmasszázs kezeléseket a gerinc problémáim korrigálására, és hogy az idegrendszerem optimális működését biztosítsam. Abban az időben nagyon jól éreztem magam és egészséges voltam. A gerincem nagyon rugalmas volt, már nem volt olyan merev és feszes, nem volt fájdalmam, és egészségesnek éreztem magam.

 

Amikor megismerkedtem a Fálun Dáfával, akkoriban nagyon kerestem egy olyan utat, melynek segítségével visszatérhetek az igaz énemhez. Amikor rátaláltam a Fálun Dáfára igazán hálás voltam. Tudtam, hogy egy igaz útra leltem. Azonban rögtön egy nagy dilemmával kerültem szembe. Ahogy a Zhuán Fálunt olvastam, világos lett számomra, hogy el kell távolítanom a karmát, és az az elképzelés, hogy folyamatosan csontkovács kezelésekre járok ellentétben áll ezzel, és ellentétes a Fával. Miközben ezzel a problémával birkóztam, továbbra is eljártam egy közeli doktorhoz. Egyszer csak, ami addig segített nekem, hogy egészséges és fájdalom mentes legyek, nem működött többé. Erős derék fájdalmaim lettek, amit semmi sem tudott enyhíteni.

 

Világossá vált számomra, hogy Li Mester (az alapító) segít eltávolítani a karmámat, és így próbálja velem megértetni ezt az elvet. Meghoztam a nehéz döntés, hogy nem folytatom a csontkovács kezeléseket. Nagyon sok félelem volt bennem a gerincemmel és az egészségemmel kapcsolatban és a fájdalommal, amit a továbbiakban el kellett viselnem. A közösségi következményektől is nagyon tartottam. Mit fog gondolni a családom? Mit fognak gondolni a kollégáim és az alkalmazottaim? Végül rájöttem, hogy nem számít mit fognak gondolni, és nem is szükséges megérteniük. Az egyetlen dolog, ami számít, hogy végül meg tudok-e felelni Li Mester elvárásainak, és meg tudom-e tenni a magam részét az érző lények megmentésében.

 

A magam részére nem keresek gerinc masszázs kezeléseket, kivéve bizonyos tréningek alkalmával. Amikor az emberek azt kérdezik, hogy ki foglalkozik a gerincemmel, megemlítem, hogy a helyi csontkovácsokkal szoktunk megbeszéléseket tartani, és ott szoktunk egymásnak segíteni. Ez valóban így van, szoktam néha kezeléseket csinálni a megbeszéléseken és időnként megengedem, hogy valaki gyakorlás céljából ellenőrizze a gerincemet.

 

Sokszor megalázva éreztem magam ezeken az összejöveteleken, amikor a gerincemmel kapcsolatos problémákat vizsgálták. A legjobb csontkovácsok néztek meg, és ha akkor, abban a pillanatban fenn tudtam tartani a helyes gondolatokat, akkor azt mondták, hogy a gerincem rendben van és nincs szükség kiigazításra. Ez így ment hónapról hónapra, amikor egy ponton nem kaptam több kiigazítást majdnem egy évig. Vegyük figyelembe, hogy egy hétköznapi ember egy hétig sem tud meglenni kezelés nélkül a legtöbb esetben. Minden alkalommal, amikor a doktor azt mondta, hogy „rendben”, megköszöntem a Mesternek, hogy törődött velem és méltányoltam azt a tényt, hogy amit éreztem valójában karma és nem fizikai dolog. A fájdalom, amit éreztem megtévesztő volt és nem fizikai valóság.

 

Ezek az esetek megerősítették az őszinte gondolataimat. Még amikor kezeléseket is kaptam ezeken a találkozókon, akkor sem változtatott azon, amit éreztem, vagy legalábbis nem sokáig, mert az a karma a mélyebb szinteken, ami az igazi oka a kellemetlenségemnek. Tűrőképességre van szükség és arra, hogy alapvetően megváltozzon a gondolkodásom ahelyett, hogy külső kezelések után kutatnék.

 

Kellemetlen volt napi szinten a merevség, a recsegés és a fájdalom a hátam közepén és a nyakamban. Néhány gyakorlótársam felkeresett és megosztotta velem a saját küzdelmét a hát problémával kapcsolatban, és időnként azon töprengtek, hogy talán van valami egyszerű dolog, amit megtehetnének a korrigálás vagy az enyhítés érdekében.

 

A megértésem az, amire gyakran emlékeztetni is kell magam, hogy ezek olyan dolgok számunkra, melyeken keresztül kell magunkat művelni. Ez a kellemetlenség és a fájdalom a gerincünkben nem lenne ott, ha ennek nem lenne karmikus oka. Annak a folyamatában vagyunk, hogy acélozzuk magunkat és javítsuk a jellemünket. Tudom, hogy az a kezelés, amit a munkahelyemen adni tudok, segíthet az embereknek kényelmesebb életet élni, de mi nem ezt keressük. Tudjuk, hogy mi a küldetésünk, ott van nekünk a Mester és a Fá! Vannak olyan gyakorlók, akik sok éve küzdenek hátfájással, akár évtizedek óta. Megértem, hogy ez elkeserítő, és időnként nehéz elviselni, de természetesen meg lehet csinálni.

 

Ez talán a következő lépés, amin át kel jutnunk, a karmától és a ragaszkodásainktól függően, hogy emelkedni tudjunk. Gyakran kapom azon magamat, hogy emberi módon gondolkodom a gerincemről és a testemről, és elfelejtem a Fá perspektíváját elfogadni, és magamévá tenni. Rajta kapom magam a gerinc deformációtól való félelmeken is, és hogy hibás ívek alakulnak ki a hátamban. Újabb lehetőség a művelésben! Azon kapom magam, hogy enyhíteni próbálom a kellemetlen érzést azzal, hogy megropogtatom a hátam. Ismét egy lehetőség, hogy a magas szintű utat válasszuk egy gyakorló megértésének megfelelően.

 

Amikor jól művelem magam és jól csinálom a három dolgot, könnyedén el tudom kapni ezeket a dolgokat, és kicserélem a félelmet és az aggodalmat a racionális megértésekkel a Fából. Megértettem, hogy ez egy harc, egy kötélhúzás az emberi gondolkodásom és egy gyakorló gondolkodásmódja között. Azt is megértettem, hogy vannak a gerincemmel kapcsolatos félelmeim és nézeteim, amiket még nem teljesen műveltem el. Ennek nagyon sok rétege van az én esetemben. Emlékeztetem magam, hogy nem azért csinálom a művelést, hogy enyhülést érjek el a testemben vagy még kényelmesebben érezzem magam, mivel akkor a művelés hiábavaló lenne. Az egy nagy kihívás, hogy nagyon sok tapasztalat megosztás van a Minghui oldalán csodálatos felépülésekről a Dáfá művelésén keresztül. Ám még akkor is, ha egy gyakorlónak testi problémái vannak, még akkor is művelnie kell magát, és nem szabad, hogy ez megmozdítsa a szívét.

 

Az öt évnyi gerinc probléma áldás volt a művelésem számára. Acéloztam az akaratomat, felszínre kerültek a félelmeim és a mélyen gyökerező egészségtelen nézeteim, és ezen a folyamaton keresztül elmélyültek a megértéseim. Ha a művelésem legutolsó lépéséig fájdalmaim lesznek, akkor ez az amire szükség van a beteljesüléshez, ahogyan a Mester elrendezte. A nagyenergiájú anyag művelése nem olyan, mint teát szürcsölgetni. A Mester számos alkalommal és különböző módokon magyarázta el, hogy a művelés nehézségek elszenvedését vonja magával, és ebbe beletartozik a testi szenvedés is.

 

Hasonlóan a lábakba hullámokban érkező fájdalomhoz a meditáció során, lesznek olyan napok és hetek, amikor a testi kényelmetlenség erőteljes lesz, máskor pedig enyhébb és nem lesz olyan nehéz kezelni. Megállapítottam, hogy ez attól függ, hogyan gondolkodsz. Milyen szinteken áll a gondolkodásmódod? Ez számomra nagy szerepet játszik abban, hogyan tudom kezelni a testtel kapcsolatos dolgokat. Vajon hétköznapi emberként kezelem, és azokat a tanácsokat és elveket alkalmazom, melyeket a pácienseimnek adok? Vagy pedig erősítem az akaratom és a hitem a Mesterben és az ő elrendezésében. Ez nem mindig könnyű, de ez az, ami lehetővé teszi számunkra, hogy levessük az emberi rétegeket.

 

Következtetés

Voltak olyan időszakok, amelyek még jobban megerősítették, hogy ez a karma eltávolítása. Egyszer télen hazafelé menet egy hosszú munkanap után, a lakás előtt szaladtam, hogy csatlakozzam a feleségemhez vacsorára. Megcsúsztam a burkolaton lévő jégen és nagyon bevertem a fejem a járdába. Szétnyílt a bőr az arcomon is. Az első gondolatom az volt, hogy „Hoppá elestem. Jól vagyok. Köszönöm Mester.” Felmentem a lépcsőn és leültem vacsorázni. A feleségem ragaszkodott, hogy menjünk el a kórházba, hogy összevarrják, így is tettünk. Elutasítottam az érzéstelenítést a varrás alatt, ami így nagyon fájdalmas volt.

 

A következő három napon, súlyos agyrázkódás utáni tüneteim voltak. Minden izmom és ízületem szörnyen fájt. Erős őszinte gondolatokat tartottam fenn, elutasítottam a régi erők hatását az elmémben, és tartottam magam ahhoz, hogy ez mind a karma eltávolítása. A lehetőségeimhez képest néztem a Mester előadásait és végeztem a gyakorlatokat. Ami több hétig is tarthatott volna mindössze három napig tartott. A negyedik napon visszamentem dolgozni és jól éreztem magam. Ez a Dáfá hatalmas ereje, a Fában és a Mesterben való mély hit.

 

Egy másik alkalommal mély vágást ejtettem az ujjamon. Az ínszalagok és az idegek kilátszottak. Elmentem a kórházba, hogy varrják össze. Az orvost bosszantotta, hogy nem egyeztem bele az érzéstelenítésbe, és biztos vagyok benne, hogy emiatt még agresszívabban csinálta meg a varrást. A Mester versét ismételgettem magamban, hogy segítsen elviselni a fájdalmat.

 

Az volt a csodálatos ebben a történetben, hogy miután össze lett varrva, a vágás nagyon gyorsan begyógyult, és a fájdalom is gyorsabban alábbhagyott, mint a korábbi sérüléseknél. Megértettem, hogy ez egy szükségszerű karma törlesztés volt, amin át kellett esnem, és mivel elviseltem a fájdalmat, a nagyját visszafizettem az elején, így a gyógyulás folyamata lényegében fájdalom mentes volt. Ez segített jobban megérteni a karma eltávolítás folyamatát. Az érzéstelenítés visszautasításával, a fejben elviselt fájdalommal, a karma hatékonyan el lett távolítva. Bár a fájdalom nagyon rossz volt, annyira nem volt nagy, mint ahogyan azt a félelmeim igyekeztek elhitetni velem.

 

Egy másik tényező, ami mindezekben szerepet játszott a régi erők. Szorosan rajtunk tartják a szemüket, arra várva, hogy elkapják valamilyen hiányosságunkat. Egy ilyen rés lehet egy egészen apró dolog az elménkben, de mint a pattogatott kukoricánál hő hatására, gyorsan ki tud csúszni az irányításunk alól, mivel egy nézet lehetővé teszi még több nézet számára, hogy azok kövessék. Amikor ez történik, az eredeti nézetünk még mélyebben beágyazódik, és még mélyebben hinni fogunk benne. Mindez megtörténhet nem tudatosan vagy a mindennapi életben szokásos gondolkodásmód keretei szerint.

 

A gerinc- és hátfájás esetében ez nálam abban nyilvánul meg, hogy igyekszem nyújtani a gerincem szűk területeit, és próbálok tudatosan ügyelni a tartásomra a gerincferdüléstől való félelmem miatt. Még abban is megnyilvánul, hogy attól tarok alvás közben előző éjjel nem jól igazítottam el a csigolyáimat. Ezek teljesen szokványos gondolatok egy hétköznapi ember számára, de amint a régi erők rajta kapnak, hogy ezen a módon gondolkodunk, azonnal ráugranak és okot adnak rá, hogy még inkább megerősítsenek minket ezekben a nézetekben. A hátam elkezd jobban fájni, és ez aztán egy spirállá alakul, amiből nem lehet kitörni. Egyre kényelmetlenebbül érzem magam. Aztán egy ponton észreveszem, hogy a régi erők manipulálnak engem, és erősítenem kell az őszinte gondolataimat, illetve a Mesterbe és a Fába vetett hitemet. A helyes gondolatok a kulcs ehhez az ajtóhoz. Ám az őszinte gondolatok csak akkor erősek, ha a három dolgot jól végezzük.

 

Közös gyakorlás

Öt éve nehézségeim vannak azzal, hogy következetes és szorgalmas maradjak a művelésemben. Ez olyan valami, amit kezdettől fogva szerettem volna, ha jobban sikerül. A hangsúlyt a napi Fá tanulásra helyeztem, ám gyakran elhanyagoltam az őszinte gondolatok küldését és a gyakorlatokat. Amikor mégis csináltam őket, időnként a kevesebb kihívással járó gyakorlatok mellett döntöttem. Ez talán sok gyakorlóra érvényes lehet. Mostanában változtattam magamon, hogy olyan szorgalmas gyakorló legyek, amilyenre a Mester képesnek tart bennünket. Az is nyilvánvaló, hogy kozmikus események milyen gyorsan mutatkoznak meg, és milyen közel vagyunk már az emberi világban történő Fá helyreigazításhoz.

 

Összebeszéltünk két közeli gyakorlóval, és most szinte minden reggel megcsináljuk a gyakorlatokat és olvasunk. Ha ki hagyunk egy reggelt, akkor bepótoljuk magunkban. Ez a csoportos erőfeszítés nagyon hasznos számunkra. Ha marad időnk estére, akkor a Mester kiegészítő leckéit is együtt olvassuk. A feleségem, aki nagyon támogatja a Dáfát, de nem gyakorló, egyre többször csatlakozik hozzánk a reggeli Fá olvasás alkalmával. Ez egy nagy lépés előre, és azt hiszem a Mester bátorítja őt, hogy kezdje el a művelést. Ő szintén hisz abban, hogy a Mester megváltást nyújt. Ez egy nagyszerű áldás és örökké hálás leszek ezért a Mesternek és mindenért, amit feláldozott értünk.

 

Ahogy az idő a végéhez közeledik, remélem, hogy mindannyian még szorgalmasabbak tudunk lenni, meg tudjuk erősíteni az őszinte gondolatainkat, és még inkább részt tudunk venni az igaz tényeket tisztázó projektekben, hogy felébresszük az emberiséget.

 

Forrás: My Understanding of Sickness Karma