Az önelégültség

A napokban jöttem rá, hogy az önelégültség és nagyképűség egy sor különböző ragaszkodásra figyelmeztethet. Amikor egy önelégült ember látja a ragaszkodásait, talán nem akarja megszüntetni azokat, mivel a nézetei akadályozzák. Csak ha valaki képes feladni a nézeteit és az önelégültségét, csak akkor tudja igazán művelni magát.

 

Mivel a Fával kapcsolatos megértéseink különbözőek, mindannyian a művelés különböző szintjein állunk. Különböző módokon fejezzük ki a Dáfá iránti tiszteletünket. Mégis ugyanazt a Fát tanuljuk.

 

Az önelégültség fejlődéstörténete

A Mester azt mondja,

„Ragaszkodással tanulni a Fát, nem igazi művelés. Mindazonáltal, a művelés folyamán az ember fokozatosan szembesül alapvető ragaszkodásaival, majd megszabadul azoktól, így eleget téve a művelővel szemben támasztott kívánalmaknak. Akkor mit jelent az alapvető ragaszkodás? Az emberi lények sok eszmét elsajátítanak ezen a világon, ennek következményeként ezek az eszmék vezetik őket vágyaik követésében.” (A beteljesülés felé, Esszenciák a továbbhaladáshoz II.)

 

Az ember élete során sok mindennel találkozik, annak alapján, hogy milyen gondolatokat és nézeteket alakít ki, ítélhet meg mindent beleértve az embereket maga körül. Ha ezeket a nézeteket helyesnek tekinti, akkor talán nagyképűvé és önteltté válik. Az önteltség pedig megvédi az illető nézeteit attól, hogy megváltoztassa vagy megkérdőjelezze azokat.

 

Például, amikor kritika éri, az önteltség által vezetve az illető elkezd vitatkozni és védelmezi saját magát. Gyakorlóként abban a pillanatban fel kellene idéznie a Mester versét:

„Ne vitatkozz, amikor az emberek vitatkoznak veled

A művelés az az okért való belülre nézés

Elmagyarázni akarni, csak a ragaszkodást táplálja

Az elme szélessége, ragaszkodásmentesen, igaz betekintést hoz”

(Hong Yin III, Ne vitatkozz)

 

Az önteltség az összes ragaszkodást, szabályt, gondolatmenetet és viselkedést védelmezi. Irányítja az ember gondolatait, és meghatározza, hogy az illető elfogad vagy elutasít további ismereteket vagy koncepciókat. Mindent a saját nézetei szerint ítélhet meg. Ha az illető ezt nem látja tisztán, akkor nem tudja magát igazán művelni.

 

Az öntelté válás veszélyei

Sok gyakorló az mondja, amikor kritizálják, hogy „a szavaid nem érintettek meg engem.” A nézeteiket és az érzéseiket használják arra, hogy megvédelmezzék ezeket a nézeteket, a ragaszkodásaikat és a saját érdekeiket. Nem akarnak a mélyére ásni, csak passzívan előbbre jutni. Talán nem is változnak meg, ha mások szavai nem érintik meg őket. Ám a Mester azt tanította nekünk, hogy senkit sem lehet kényszeríteni a művelésre.

 

Mindenkinek meg vannak a saját nézetei, amelyek vezetik a gondolatait, és amelyek elhitetik vele, hogy igaza van, bármiről is legyen szó. Az önteltség az oka, hogy valaki nem képes meglátni a saját ragaszkodásait, és nem kapja meg a Fát miközben a Fát olvassa.

 

A Mester azt mondja:

„Van néhány könyvem, magnókazettám és videokazettám is. Azt fogod tapasztalni, hogy ha egyszer elolvastad és meghallgattad azokat, és egy idő után megint elolvasod és meghallgatod, akkor még mindig vezérvonallal szolgálnak. Fokozatosan emeled a szinted, miközben azok állandó hatással vannak rád – ez a Fá. Két oka van annak, hogy miért nem növekszik a gong a gyakorlással: ha nem magas szinten tanulod a Fát, akkor nem juthatsz magas szintre; és ha valaki sem a belső lényét, sem a xinxingjét nem műveli, akkor a gongja sem növekszik. Csak ez a két ok létezik.” (Zhuán Fálun, 1. előadás)

 

Az a megértésem, hogy a Fá, amit naponta olvasunk, az a Dáfá megtestesülése az emberek szintjén. Ha tovább javítjuk a jellemünket, a Mester útmutatást és utalásokat ad nekünk, és láthatóvá teszi számunkra a magasabb szinteken lévő Fá még mélyrehatóbb tartalmát. Megvilágosodunk a művelés során, és a megvilágosodás segít nekünk művelődni. Amikor elérünk egy bizonyos szintet, a Mester megmutatja nekünk a Fát azon a szinten, ami azután segít nekünk tovább menni a következő szintre.

 

Ha nem fejlődünk, akkor a Mester nem mutatja meg nekünk a magasabb szinteken lévő Fát, és mi nem leszünk képesek megvilágosodni a magasabb szinteken lévő Fához. Ebben az esetben, nem kapjuk meg a Fát miközben olvassuk a Fát, és amiről megvilágosodunk, az pusztán az emberek szintjén lévő alapelvek.

 

Néhány gyakorló nem hajlandó beszélni a megvilágosodásról. A megvilágosodás nagyon fontos a művelés egész folyamatában. A Mester megtanította nekünk a Fát. Megvilágosodás nélkül nem leszünk képesek megkapni a Fát. Az egyik gyakorlótársam egyszer azt mondta, hogy a Mester soha nem adott neki semmilyen utalást. Szerintem ez tiszteletlenség. Ha nem világosodtál meg, hogyan mondhatod azt, hogy a Mester nem adott neked utalásokat?

 

Miután ezt mondta az illető hölgy, aznap éjjel volt egy álma, amelyben a Mester egy motorkerékpáron haladt. Ő pedig próbálta a csomagjaival utolérni a Mestert, de nem tudta.

 

A nagyképűség és az önteltség minden szinten akadályozza a művelőket. Valaki talán képes néhány ragaszkodást eltávolítani a felszínen, de sok ragaszkodás mélyen rejtve marad, és az illető továbbra is a nézetei rabja lesz.

 

Néhány gyakorló a saját nézeteit használva igyekszik helyreigazítani magát. Az önteltségük miatt azt hiszik, hogy a saját helyreigazításuk megfelel a Fá elvárásainak, és ezért azt gondolják, hogy elég jól csinálják. Ez a fő oka annak, hogy nem tudnak szorgalmasan előrehaladni.

 

Egyszer együtt dolgoztam valamin a fiammal. Rámutattam, hogy az ő megközelítése, nem volt helyes. Nem hallgatott rám, végül dühös lett és kilépett. Eleinte nem sikerült jól viselkednem. Azt gondoltam, hogy az én megközelítésem a jó, és nincs semmi rossz abban, hogy a fiamat a helyes technikára tanítom. Az emberek szintjén igazam volt, ám egy művelő szempontjából ez nem volt helyes.

 

Bocsánatot kértem tőle. Ám ő így kritizált engem: „A meglátásod természetesen helyes. Kis korom óta rád kellett hallgatnom mindenben, mert neked mindig, mindenben igazad volt. Soha sem tévedtél.” A huszonvalahány éves férfi keményen zokogott.

 

Elutasította a bocsánatkérésemet, és nem válaszolt a telefonhívásaimra. Számos SMS-t küldtem neki, de mindig szarkasztikusan válaszolt: „Nem helyes egy apának bocsánatot kérni a fiától. Igazad van. Hogyan is hibázhatnál te?” Két napig folytattam a mentegetőzést, de ő mindig szarkasztikus maradt. Minél inkább sajnálkoztam, annál inkább úgy éreztem, hogy nem volt igazam. Rájöttem, hogy a különböző szinten lévő embereknek különböző megértéseik vannak a dolgokról, és ők csak a saját szintjükön lévő dolgokat képesek elfogadni. Az megbánthat másokat, ha rájuk terhelem a saját megértéseimet. Láttam, hogy hibáztam. Tényleg nagyot hibáztam. Másoknak segíteni elérni azt, amit szeretnének, az a könyörületességet mutatja. Tekintettel kell lennünk másokra miközben bármit is csinálunk.

 

Az irigység, a ravaszság, az igazi gondolataink elrejtése, a hivalkodás, a türelmetlenség és a versenyszellem azok a ragaszkodások, amelyeket az önteltség igyekszik védelmezni.

 

Megszabadulni az önteltségtől

Sok gyakorló látja a saját nézeteit, de nem tudja, hogyan szabaduljon meg tőlük, mert a nézetek nem kézzel foghatóak, és az önteltség védelme alatt állnak. Ha megpróbáljuk a Fá szerint helyreigazítani magunkat, és megpróbáljuk eltávolítani az önteltséget, akkor az összes ragaszkodás fel lesz fedve, és így könnyen eltávolíthatóvá válnak. Tehát ahhoz, hogy eltávolítsuk a ragaszkodásokat, el kell távolítanunk az önteltséget.

 

Csak ha fel tudjuk ismerni az önteltség kialakulását és fejlődését, illetve eltávolítjuk azt, akkor leszünk képesek elfogadni a Dáfá általi megtisztulást, akkor tudunk beleolvadni a Fába, és a Fában fejlődni tovább. Csak ezen a módon nem szalasztjuk el a művelésben ezt az értékes lehetőséget.

 

A Mester átváltoztat minket a legmikroszkopikusabb és legalapvetőbb szinten, és azt szeretné, hogy elérjük a beteljesedést. Az tőlünk függ, hogy igazán művelni tudjuk-e magunkat, és hogy vajon tényleg vissza tudunk-e térni a mi igaz, eredeti énünkhöz.

 

Forrás: Self-Righteousness