Lépésről lépesre a harmóniához vezető úton

A Kínai Kommunista Párt (KKP) két évvel azután indította el a Fálun Dáfá (vagy más néven Fálun Gong) üldözését, hogy elkezdtem a gyakorlást.

 

A Fálun Gong gyakorlók által akkoriban megtapasztalt fokozódó borzalom ellenére, semmi sem tudta megingatni a Dáfába vetett hitemet, mivel az mélyen a szívemben gyökerezett. Értesülve a lesújtó hírekről, hogy gyakorlókat tartóztatnak le és kínoznak meg, 2000 végén úgy döntöttem, hogy Pekingbe megyek, hogy fellebbezzek a Fálun Gong érdekében. Ez volt az első alkalom, hogy jogtalanul letartóztattak és egy agymosó központba küldtek.

 

Tudtam, hogy jól kell járnom a művelésem útját, bár az nem volt teljesen tiszta, hogy hogyan. A munkát és a háztartással kapcsolatos dolgokat leszámítva minden időmet a Fá tanulására fordítottam.

 

Akkoriban csak kevés az üldözés valódi arcát bemutató anyagot állítottunk elő helyben, az anyagok nagy részével más városokban lévő gyakorlók láttak el minket.

 

Létre akartam hozni egy információs anyagokat előállító helyet otthon. Bár semmit sem értettem a számítógépekhez, nem hittem, hogy túl bonyolult lenne megtanulni hogyan kell használni a számítógépet és a nyomtatót. Így egy másik gyakorló segítségével, aki a technikai dolgokban asszisztált, létrehoztunk egy információs anyagokat gyártó helyet.

 

Amikor először néztem meg a Minghui weboldalát, könnyek szöktek a szemembe, ahogy megláttam a Mesterről készült képet a címoldalon, és nagyon büszke voltam, amikor a helyi gyakorlók nevében üdvözlő lapokat tudtam küldeni a Mesternek.

 

Az információs anyagokat gyártó helyünk sikeresen működött az elmúlt 14 év során.

 

Nyomtatók javítása

Amikor problémáink voltak a nyomtatóval mindig el kellett vinnünk egy másik városban lévő gyakorlóhoz javításra. Az ottani gyakorló nagyon elfoglalt volt és megkérdezte, hogy nem tudnánk-e egy helyi gyakorlót keríteni, aki megtanulná, hogyan kell csinálni. Azonban senki sem vállalta.

 

Legközelebb, amikor elvittem a nyomtatót javításra, figyeltem, hogy Mr. Li hogyan csinálja.

 

Egy másik nyomtató is leállt miután hazaértem. Úgy tűnt ugyanaz a probléma, mint a másik nyomtatónál volt, amit el kellett vinnem. Nem voltam biztos benne, hogy meg tudom csinálni, de Hao bátorított: „Miért nem próbálod meg? Ha nem sikerül még mindig elvihetjük a városba.”

 

Emlékeztem Li hogyan szedte szét a gépet, és ugyanúgy csináltam, azután elvégeztem azt a javítást, amit ő is csinált.

 

Miután végeztem, mindent visszaraktam a megfelelő helyre, és visszazártam a burkolatot – a nyomtató hibátlanul működött. Ez az élmény nagyon biztató volt a számomra. Tudtam, hogy a Mester segített nekem.

 

Elkezdtem még több javítást megcsinálni, amikor szükséges volt, és sok esetben magam is meg tudtam oldani a dolgot anélkül, hogy mást terheltem volna vele.

 

Néha más környékről is felhívtak a gyakorlók, amikor problémájuk volt a nyomtatóval.

 

Mindig Fát tanultam és őszinte gondolatokat küldtem mielőtt egy gyakorló otthonába mentem. A helyes gondolatokat fenntartva azt mondtam a gépeknek: „Te egy gyakorló Fá fegyvere vagy. Mivel zavarással kerültél szembe és nem tudod azt eltávolítani, itt vagyok, hogy segítsek neked. Együtt kell dolgoznunk azon, hogy beteljesítsük a küldetésünket.”

 

Úgy csináltam, hogy lássa a gyakorló, hogyan javítom meg a gépet. Elmagyaráztam, hogy mit csinálok, hol jelentkezhetnek még problémák, és hogyan kell azokat megjavítani.

 

Három éve járok már néhány szomszédos megyébe, hogy segítsek a gyakorlóknak.

 

Minden jól megy, ha bennem is minden rendben van

Ahogy egyre több információs anyagokat előállító hely jött létre a gyakorlók otthonaiban, nagyon elfoglalt lettem, hogy segítsek nekik elindulni és megjavítani a gépeiket. Ám továbbra is találtam időt a Fá tanulására, ami a legfontosabb ahhoz, hogy a minden jól működjön.

 

Később további berendezéseket vásároltunk, hogy le tudjuk gyártani a Kilenc Kommentár a Kínai Kommunista Pártról, és A Kommunizmus Végső Célja című könyveket.

 

Az egyik gyakorló kinyomtatta a Kilenc Kommentár lapjait, és elhozta hozzám. Magunk között 500 példányt állítottunk elő a könyvből. Keményen és sokáig dolgoztunk a forró nyári hónapok alatt, és nem nyithattuk ki az ablakokat biztonsági okokból. Fojtogató hőség volt a szobában a nyomtatók által leadott hő miatt, de nem állhattunk le a termeléssel. Az erőfeszítéseink meg lettek jutalmazva, amikor láttuk, hogy az emberek mohón fogadják az elkészült könyveket, azután vágyakozva, hogy megtudják az igazságot.

 

Gyakorlóink nagy felelősséget vállalnak az üldözés leleplezésében, így sosem mertem lazítani a művelésemben. Nem számít, hogy mivel foglalkoztam, a Fá tanulását az első helyre tettem, mivel az az alapja mindennek.

 

A jellem fejlesztése segít megoldani a problémákat

Amikor elindultam, hogy megjavítsam a gyakorlók gépeit, megkérdeztem magamtól, hogy vajon magamat igazolom, vagy pedig művelem magam.

 

Lin-nek rendszeresen papírelakadási problémái voltak a nyomtatójával. Miután elhárítottam a hibát, az újra jelentkezett. Minden alkalommal engem szidott, mondván, hogy hátráltatom őt a munkájában. A viselkedése miatt kiegyensúlyozatlannak éreztem magam a szívemben. A technikai hibától eltekintve mélyen belül tudtam, hogy jellembeli problémáim vannak.

 

Magamba néztem és rájöttem, hogy szerettem a dicséreteket hallgatni.

 

A Mester azt mondja:

 

„Anélkül hallgatni, hogy halljon

Nehéz megzavarni a szívet” (Hong Yin, Az Útban)

 

Erősítettem az őszinte gondolataimat, amikor megtaláltam a hibámat: azért vagyok itt, hogy műveljem magam, és semmi másnak nem lenne szabad megindítania.

 

Aznap, később elmentem beszélni Lin-nel és elmondtam neki, hogy milyen ragaszkodást találtam magamnál, és ő is feltárta a szívét előttem.

 

A gépek javításának tanulása során szerzett tapasztalataim alapján igazán felértékeltem a szent küldetésemet és a felelősségemet. Minden képességem a Fából adódott. Ezért amíg a gyakorlóknak szüksége van rám, mindent meg kell tennem, hogy együtt tudjak működni velük az egóm elengedésének folyamatában.

 

Egyik alkalommal a városba mentem néhány nyomtatót megjavítani. Induláskor mondtam az ottani gyakorlónak: „Meg akarom tanulni, hogy kell telepíteni az operációs rendszert, és szeretnék venni két laptopot.”

 

„Megtaláltad a megfelelő embert” - válaszolta vidáman. „Engedd meg, hogy elvigyelek valakihez.”

 

Elmentünk egy gyakorlóhoz, akinek éppen volt két laptopja, amire már nem volt szüksége. Ő úgy érezte, hogy a Mester rendezte el mindezt számunkra. Azt is megtanította nekem, hogyan telepítsem fel az operációs rendszert.

 

Annyi új dolgot tanultam a művelésem útján, és újabb feladatokat kaptam, hogy a Dáfá projektekben segédkezzek és a többi gyakorlót támogassam. Mindezt a Mester jóságos védelmével.

 

Azonban könnyen meg tudott zavarni, amikor problémákkal kerültem szembe, különösen amikor emberi gondolatokkal próbáltam a dolgokat megtervezni.

 

A Mester azt mondja:

„Megmondom nektek, hogy egyáltalán nem fontosak; ha sokat gondolsz rá, ragaszkodássá is válhat. Ha sokat gondolsz rá, akkor nem ragaszkodsz hozzá túlságosan és nem vágysz rá? A művelés tőled függ, a gong a mestertől. Elég, ha csak ez a kívánságod. Viszont a mester teszi ezt meg valójában, mivel te egyszerűen képtelen vagy rá.” (Zhuán Fálun, 1. előadás)

 

Miután elengedtem azt a ragaszkodást, hogy részletesen megtervezzek mindent, és az időhöz való kötődésemet, képes voltam látni, hogy a Mester már tökéletesen elrendezett számomra mindent, és valóban éreztem, hogy a szintem megemelkedett.

 

2015 őszén megkérdeztek, hogy meg tudnék-e javítani három nyomtatót. Ezek nagyon drágák voltak. A nehezteléssel kapcsolatos ragaszkodásom fellobbant és panaszkodni kezdtem másokra, hogy nem törődnek a berendezésekkel.

 

Miután lenyugodtam, megkérdeztem magamtól, hogy miért éreztem így.

 

A Mester az mondja:

„Ha nem tud meggyógyítani egy betegséget, teljesen levertnek érzi magát. Tehát akkor ezt nem a hírnév és a gazdagságra vágyó szív okozta?” (Zhuán Fálun, 2. előadás)

 

Tudom, hogy nem szándékosan okoztak sérülést a gépeknek, így el kell engednem a ragaszkodásaimat, és a dolgomat kell tennem.

 

Őszinte gondolatokkal elmentem a gyakorlóhoz, és megjavítottam a nyomtatókat. Belefutottam néhány problémába, hogy a gépek nem működtek megfelelően, de nem indított meg és folytattam az őszinte gondolatok küldését. Három órával később a gép nagyon szép tesztoldalakat nyomtatott. Nagyon örültem és azon kezdtem gondolkodni, hogy másnap a többi nyomtatónál is ugyanezt a módszert alkalmazom. Azonban gyorsan megtagadtam ezt a gondolatot, ahogy rájöttem, hogy az nem technikai dolog, hanem inkább a művelés egy dolga.

 

A földi élet vége

2017 végén meghalt egy gyakorló, aki műszaki dolgokban segített. Liang, aki a tintapatronok beszerzéséért volt felelős szintén meghalt. Csendben átvettem mindkettőjük feladatait.

 

Egyszer, amikor az információs anyagokat előállító helyről mentem hazafelé, hirtelen nehéz terhet éreztem a vállaimon és könnyek szöktek a szemembe. Azt mondtam a Mesternek: „Mester, tehetetlennek érzem magam, és küzdök, hogy megbirkózzam vele.”

 

Jól kisírtam magam miután hazaértem. A férjem attól tartott, hogy nem leszek képes mindezt elviselni, és azt mondta, „Ezek mind vizsgák számodra.” Tudtam, hogy a Mester ad nekem utalást általa.

 

A Mester azt mondja:

A művelés tőled függ, a gong a mestertől. Elég, ha csak ez a kívánságod.” (Zhuán Fálun, 1. előadás)

 

Hamarosan többen odajöttek hozzám és mondták, hogy most már van több szabadidejük és felajánlották a segítségüket.

 

Következtetés

Annyi mindent átéltem a művelésem útján az elmúlt 20 év során. Tudom, hogy nem lettem volna képes megcsinálni a Mester fáradhatatlan erőfeszítései nélkül. A Mester adott bölcsességet, hogy megtehessem mindezeket a dolgokat, amiket megtanultam és kész legyek segíteni az érző lények megmentésében.

 

Köszönöm, Mester! Köszönöm neked!

 

Forrás: Maturing in Cultivation