Egy hétköznapi nő, nem hétköznapi története

Életünk során mindannyian megtapasztalunk kisebb nagyobb mértékben kilátástalan időszakot. A kérlelhetetlen fájdalom hónapokon, éveken vagy akár egy egész életen át tarthat. Jojo Huang nagyon szerencsés volt, hogy megismerkedett a Fálun Dáfával, amikor éppen elveszettnek érezte magát. A Dáfá elhozta számára a reményt.

Jojo a ruhaiparban dolgozott és aktívan jelen volt a divat köreiben. Az életében nem szenvedett hiányt gyakorlatilag semmiben, mégis üresnek érezte magát.

„Egy helytelen kapcsolatban voltam,” - meséli Jojo. „Ő olyan ismert volt, és amikor elmentünk valahova, az emberek nagyon jól bántak velem. A pénz miatt nem kellett aggódnom, és bőkezűen költekeztem. Más emberek szemében jó életem volt. Azonban a szívemben éreztem, hogy ez csak sodródás az árral. Üres az egész.”

Jojo hosszú ideig elmerült az élet élvezetében, elpazarolva a fiatalságát és a jövőjét a semmiért. Megfeledkezett a céljáról és létezésének értelméről.

Miközben ő elveszve küzdött, a nővére, aki éppen akkor kezdte el a Fálun Dáfát gyakorolni, elvitte őt a 2005-ös Fálun Dáfá Tapasztalatcsere Konferenciára.

„Nagyon rossz lelki állapotban voltam, mivel régóta függtem az alkoholtól és cigarettától. Szinte minden nap addig ittam, amíg részeg nem lettem. Még altató tablettákat is szednem kellett, hogy el tudjak aludni,” - mondta Jojo.

Jojo leverten és csüggedten sétált be a konferencia terembe. Nem számított rá, hogy egy látszólag véletlen lehetőség teljesen meg fogja változtatni az életét.

Minden előadó története olyan egyszerű és őszinte volt. Különböző háttérrel és társadalmi tapasztalatokkal érkeztek, de mindannyian ugyanarról a témáról beszéltek: hogyan tisztították meg magukat az őszinteség, jószívűség, tolerancia elveket követve, és hogyan javították a jellemüket, és engedték el a ragaszkodásaikat a munkájukban és az életükben.

„Az egyik gyakorló tapasztalatai hasonlóak voltak az enyéimhez. Úgy tűnt, mintha hozzám beszélt volna. Elkezdtem felismerni azt a tényt, hogy a viselkedésem helytelen,” - idézte fel Jojo.

Erőteljes könyörületesség áramlata járta át az előadó szavait, és ez mélyen megérintett. Felébresztette azokat az igaz gondolatokat, melyek egykor átjárták a szívem. Könnyek szöktek a szemembe. „Régen a kanapén ülve magamban azon gondolkodtam, hogy mi lehet az élet célja. Miután távoztam a konferenciáról érdeklődni kezdtem a kilenc napos Fálun Dáfá tanfolyamról, amiről ott hallottam.”

Jojo sokkal vidámabbnak érezte magát és úgy döntött, hogy felkutatja az élet értelmét. Látta a reményt, hogy a Fálun Dáfá ki fogja vezetni a zavarodottságból.

„Több mint tíz évig dohányoztam. Két csomag cigarettát is el tudtam szívni naponta. Sok módszert kipróbáltam, hogy abbahagyjam a dohányzást, sikertelenül. Amikor a Mester kilenc napos Fálun Dáfá előadását néztem, hallottam, hogy;

„…hogyha tényleg művelni akarod magad, akkor hagyd abba mostantól a dohányzást, és garantálom, hogy le fogsz szokni róla.” (Zhuán Fálun, 7. előadás)

A cigarettájából felfelé kanyargó füstöt nézve, Jojo megacélozta a szívét, és kidobta a csikket. „Nem fogom elfelejteni, hogy dobtam ki azt a cigarettát. Azt mondtam magamnak, adj neki egy esélyt, nem fogom elmondani még senkinek, így nem számít, ha nem sikerül. Ám azóta egyszer sem gyújtottam rá újra. Az volt benne a természetfölötti, hogy nem éreztem semmilyen kényelmetlenséget. Egyszerűen csak nem akartam újra dohányozni.”

Ezután Jojo kidobta a borokat és a tablettákat, amiket otthon felhalmozott, néhány egyéb rossz dologgal együtt. Felbontotta a kapcsolatát is. Olyan békét érzett a szívében, amilyet soha azelőtt nem tapasztalt. Friss volt és örömteli, mintha csak most mászott volna elő egy sötét lyukból, és újra meglátta volna a kék eget és a fehér felhőket. Egyszerűnek és tisztának érezte az életét.

Jojo Huang egy Fálun Dáfá könyvet olvas.

Felejthetetlen pillanatok

Nem sokkal azután, hogy Jojo elkezdte gyakorolni a Fálun Dáfát, volt egy szent és hihetetlenül csodálatos élménye.

„Ez mély benyomást tett rám. Az ágyban fekve gondolkodtam azon, amit a Mester tanított. Szívből azt kérdeztem, „hol van pontosan a Mester?” Váratlanul egy hangot hallottam hirtelen a távoli mennyből. Nagyon hangos és tiszta volt. A Mester hangja volt az. Azt mondta, „Ahol te vagy, ott vagyok én.” A Mester fenséges és irgalmas hangja átjárta a kozmoszt és Jojo egész testét és lelkét. Annyira valóságosnak érezte és olyan bátorító és döbbenetes volt. „A Mester még válaszolt is nekem. Tudtam, hogy a Mester volt az. A Mester velem van!” Jojo tele volt boldogsággal, mintha minden egyes sejtje örömmel ugrándozott volna. Még szilárdabbá vált azon szándékában, hogy a végéig járja a művelés útját.

Elkezdte kiigazítani a nappalait és az éjszakáit, hogy visszafordítsa a napirendjét. Hajnal 5 órakor ment a gyakorlóhelyre. A többi gyakorlóval együtt meditálással köszöntötte a napfelkeltét. Hamarosan drasztikusan megváltozott az egészségi állapota. Korábban gyenge volt és könnyen megbetegedett. Sovány volt és a bőre sárgás árnyalatú volt. „Gyakran hagytam ki étkezéseket, hogy megőrizzem az alakomat. Éjszakai bagoly voltam. Ennek eredményeképpen gyomorbetegség alakult ki nálam. Időről időre borzasztóan fájt a hasam és az egész testem hidegnek éreztem. Állandóan fájdalmak voltak valahol a testemben így mindig tablettákat kellett hordanom magammal, gyomorfájdalmakra való gyógyszertől az altatóig, stb. Állandóan gyógyszereket szedtem, és ezt olyan normálisnak tartottam, mintha cukorkákat vettem volna be.”

Jojo felidézett egy időszakot, amikor hasonló fájdalmakat élt át miután elkezdte gyakorolni a Fálun Dáfát. „Egyszer, amikor részt vettem egy csoportos Fá tanuláson és tapasztalat megosztáson, a gasztroenteritiszhez hasonló tüneteim alakultak ki. Hánytam és hasmenésem volt. Úgy alakult, hogy éppen voltak nálam gyomorbántalmakra való tabletták. Ám arra gondoltam, amit a Mester mondott:

„Ha nagyon rosszul érzed magad, az azt jelenti, hogy elérted a végső pontot, és jön a fordulat. Az egész tested ki fog tisztulni, teljesen tisztának kell lennie. Eltávolítottuk a betegségek gyökerét, csak egy kis fekete csí maradt, ami majd magától előjön, hogy egy kicsit szenvedni tudj, és hogy legyen egy kis fájdalmad. Az nem lehet, hogy ne szenvedj egy kicsit sem.” (Zhuán Fálun, 2. előadás)

„Tudtam, hogy a Mester megtisztítja a testemet. Ez volt az első alkalom, hogy nem vettem be gyógyszert, amikor fájt a hasam. Hamarosan bivaly erős lettem, és bármilyen ételt meg tudtam enni, anélkül hogy problémát okozott volna a gyomromnak. Teljesen más voltam, mint régen. Az arcom is telt és sima lett.

Jojo ahogy többet tanulta a Fát, elkezdett feljebb emelkedni az önzés szintjéről.

„Mielőtt elkezdtem a Dáfát gyakorolni, csak azzal törődtem, amit én éreztem. Csak meg akartam kapni, amire vágytam. Kizárólag a saját érzelmeimmel, érzéseimmel és a rólam szóló dolgokkal törődtem. Nem számított, ha másokat kellett megbántanom, mert csak azzal foglalkoztam, hogy boldog legyek. Nem igazán jutott eszembe, hogy másoknak mit kell elviselnie. Ám miután elkezdtem a művelésem a Dáfában, a Mester azt tanította nekünk, hogy mindig másokra legyünk tekintettel elsőként. Elkezdtem megérteni, hogy amit régen csináltam, azzal nagyon megbántottam másokat. A Dáfának köszönhetően megtanultam magamba nézni, hogy elengedjem az érzelgősséget és az önzőséget, hogy másokra gondoljak először, és törődjek másokkal.”

Az őszinteség, jószívűség, tolerancia elvek által megerősítve Jojo felszámolta a rossz szokásait és teljesen újjászületett. A teste és a lelke egyaránt olyan könnyűvé és boldoggá vált, amit azelőtt sohasem tapasztalt. Az egyik barátja, aki már majdnem 20 éve ismerte, azt mondta neki: „Te tényleg nagyon sokat változtál. Már, hacsak ha rád nézek abból tudom, hogy a Fálun Dáfá nagyszerű, mert egy teljesen más ember lettél.”

Jojo azt mondja: „Néha arra gondolok, hogy a múltban egy ilyen emberként mégis kaptam egy lehetőséget, hogy jó emberré váljak és művelő lehessek, ami még ennél is jobb. Nem tudom kifejezni végtelen hálámat a Mester felé!”

Elengedni a ragaszkodást az egóhoz, és másokra gondolni

Annak érdekében, hogy Kínában még több ember tudjon átjutni a „Nagy Tűzfalon”, megismerje az igazságot, és élvezhesse a Dáfá szépségét, Jojo önkéntesként részt vett a média munkában a szabadidejében.

„Egy ruházati boltban dolgoztam és csak egy szabadnapom volt. Szombat este buszra ültem, hogy Pingtung-ba és Kaohsiung-ba menjek. Egész vasárnap forgattam, aztán hazajöttem a busszal. Bár az út hosszú volt és poros, nem voltam fáradt egyáltalán, és jó hangulatban voltam. Korábban nem szerettem hosszan busszal utazni. Ám most nagyon boldog és büszke voltam miközben a munka miatt utaztam. Nem számított, hogy milyen fáradságos vagy nehéz volt, sosem aggódtam, mert tudtam, hogy a leghelyesebb dolgot teszem.”

Néhány évvel később Jojo New Yorkba utazott, hogy egy TV műsor házigazdája legyen. Azonban később eltávolították ebből a pozícióból. „Számomra ez egy nagy vizsga és csapás volt. Elkezdtem megvizsgálni a szívem és azt találtam, hogy még mindig törekszem a hírnévre. Bennem volt a hiúság is, hogy azt szerettem volna, hogy velem foglalkozzanak és tiszteljenek. Ezért azt mondtam magamnak, hogy el kell engednem a ragaszkodásaimat és jó munkát kell végeznem, nem számít, milyen pozícióban vagyok, még akkor sem, ha mások sikeréért kell segédkeznem. Később, amikor fotós asszisztenseként dolgoztam, és egy fényvisszaverő lapot kellett tartanom, a fülem közelében hallottam egy hangot, „Csak légy olyan valaki, aki el tudja engedni.” A szívem eltelt melegséggel. Éreztem, hogy a Mester bátorít és emlékeztet arra, hogy művelő vagyok.”

2014-ben Jojo egy TV-s egészségügyi magazin műsorvezetőjeként kezdett dolgozni. Számos helyi közösség által szervezett tevékenységet látott vendégül, és nagyon sok kínaival került kapcsolatba. Úgy érezte, hogy a kínai emberek fagyos hozzáállása elkezdett felolvadni.

„Most már majdnem mindenki azt mondja, hogy kedveli a műsort. Úgy gondolják, hogy jó munkát végzünk. Azt kérik, hogy képeket készíthessenek velünk.
Tudom, hogy ez az összes Dáfá gyakorló erőfeszítéseinek az eredménye. Annak érdekében, hogy megállítsák az üldözést és segítsenek még több embernek megismerkedni a Dáfá szépségével, sok gyakorló hagyta el az otthonát és költözött New Yorkba. A nyelvi korlátok ellenére, és hogy olyan ételt kell enniük, amihez nincsenek hozzászokva, éjjel-nappal dolgoznak, hogy különböző platformokon eljuttassák a Kínában tartó üldözés tényét.

Jojo Huang a Fálun Dálun ötödik gyakorlatát, végzi New Yorkban

A Fálun Dáfá gyakorlók sohasem hagynak fel erőfeszítéseikkel, mert a Fálun Dáfá kapcsolatban áll minden emberrel, a Fálun Dáfával kapcsolatos tények pedig az egész emberiség jövőjével kapcsolatban állnak.

„El szeretném mondani minden embernek, akik még mindig nem látják az igazságot, hogy minden, amit teszünk ő értük van. Remélem, hogy felül tudsz emelkedni az előítéleteiden, és valóban el tudsz azon gondolkodni, hogy mi is a Fálun Dáfá. Meg tudod hozni a helyes döntést, csak úgy, mint én, amikor a heverőn ülve azon töprengtem, hogy miért is jöttem ebbe a világba,” - mondta Jojo.

Forrás: No Longer Lost and Confused