Felépültem egy gyógyíthatatlan vesebetegségből

Nagyon rosszul éreztem magam 2006. január 6-án reggel ébredéskor, gyenge voltam és nem volt étvágyam. Anyám azt javasolta, hogy menjek el a kórházba kivizsgálásra. Elutasítottam mondván, hogy bőségesen megünnepeltem az újévet, és túl sok alkoholt ittam. A családom azonban továbbra is kötötte az eget a karóhoz, így végül elmentem.

 

A doktor máj funkciós vérvizsgálatot rendelt el. Biztos voltam benne, hogy a krónikus ivászatom károsította a májam. Azonban a vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a májam rendben van. Azután az orvos a vesefunkciómat és a vizeletet ellenőrizte. Látva a normálisnál magasabb értékeket, az orvos közölte velem, hogy súlyos vesebetegségem van (túl sok fehérjét tartalmazott a vizeletem). Ezt nem fogadtam el.

 

Konzultáltam egy megyei szintű kórházzal. Az orvos azt mondta: „A betegséged egy kicsit még súlyosabb. A mi kórházunkban nincs lehetőség a kezelésedre. Egy tartományi városi kórházban kellene megpróbálnod.” Nem hittem el. Hogy bebizonyítsam, hogy a vizsgálat eredményei tévednek, egy napot otthon pihentem, mielőtt elmentem a kórházba egy másik vizsgálatra. Az eredmények ugyan azok maradtak! Január 8-án ellátogattam kezelésre a híres Tongji-i Kórházba a tartományunk fővárosában.

 

Kezelés egy nyugati kórházban

Sofőrként teljes munkaidőben. A munkámmal bőséges juttatások járnak együtt. Ízletes ételeket és jó minőségű italokat élvezhetek. Amikor a vezető valamilyen ajándékot kap, akkor a társadalmi szokásoknak megfelelően nekem is adnak valamit. Nagyon sok juttatást kaptam. A cég még a személyes szabadidővel és étkezéssel kapcsolatos költségeimet is visszatéríti. Fokozatosan romlott le az egészségem a kényeztető életmód miatt.

 

Kétszer utaltak be a Tongji-i Kórházba 2006-ban. Az első alkalommal 20 napot töltöttem ott. Az orvosok nagy mennyiségű prednizolont írtak fel. A szteroid deformációkat okozott a testemben, és nagyon kellemetlen volt. A csontjaimban és az ízületeimben gyötrő fájdalmat éreztem. Nehezemre esett a járás és nagyon legyengültem. Az elhúzódó kezelés ellenére az állapotom nem javult. A doktor nagy mennyiségű orvosságot írt fel és azt mondta, hogy lábadozzak otthon. Azt mondták egy hónap múlva menjek vissza.

 

Amikor visszamentem azt mondták, hogy az állapotom tovább romlott. Azonnal beutaltak a kórházba. Az orvosok vese biopsziát javasoltak. Szövetmintát vettek a vesémből, és figyelmeztettek, hogy nem tudnak altatni az eljárás során.

 

A fájdalom leírhatatlan volt. Ezután 48 órán át mozdulatlanul feküdtem a kórházi ágyban. A dolgok rosszabbra fordultak, és a biopszia megerősítette, a vesebetegséget. Az orvosok informálták a családom, hogy ez gyógyíthatatlan betegség. A család fel volt háborodva, én pedig le voltam törve. Mielőtt elbocsájtottak 13 napot töltöttem bent. Az orvos rengeteg gyógyszert felírt és azt tanácsolta, hogy rendszeresen menjek vissza felülvizsgálatra.

 

A több mint egy évig tartó, drága kórházi kezelés ellenére az állapotom nem javult. Továbbra is állandó fájdalmaim voltak az egész testemben, és a hangulatom is nagyon rossz volt. A gyógyszerek semennyire sem enyhítették a betegségem. A családom szintén sokat szenvedett a rossz egészségi állapotom miatt. A gondozásom terhén túl, a bizonytalan állapotom is óriási pszichológiai nyomást jelentett számukra. Nehezteltem a sorosom miatt és egy gyógymódban reménykedtem.

 

Egy orvos bemutatja nekem a Fálun Dáfát

Amikor az iroda vezetője hallott az egyre romló egészségi állapotomról, nagyon aggódni kezdett. Egyik nap 2008-ban mesélt nekem egy tehetséges, hagyományos kínai gyógymóddal foglalkozó orvosról. Megkérdezte, hogy nem szeretnék-e konzultálni vele. Gyógymód után epekedve beleegyeztem.

 

Az első látogatásom alkalmával az idős orvos az egészségügyi előzményeim felől érdeklődött. Miután megnézte a pulzusom, felírt valami gyógyszert, hogy igyam meg otthon. A második látogatás alkalmával megkérdezte: „Hiszel Istenben?”,

 

„Igen!” - válaszoltam. Azután megkérdezte, hogy hallottam-e arról, hogy kínaiak milliói hagyják el a Kínai Kommunista Pártot (KKP). Elmondta, hogy „Otthagyni a KKP-t és a kapcsolódó szervezeteit azt jelenti, hogy kilépsz a Pártból és társult szervezeteiből, a Kommunista Fiatal Úttörőkből és a Kommunista Ifjúsági Ligából.” Elmondtam neki, hogy nem csatlakoztam semmilyen Párt szervezethez, bár viseltem a Kommunista Fiatal Úttörők vörös kendőjét, amikor gyerek voltam. Amikor azt javasolta, hogy lépjek ki a Kommunista Fiatal Úttörők szervezetéből, belegyeztem. Mondtam, hogy „az igazi nevemet használom a szervezetekből való kilépéshez!”

 

Néhány látogatás után összebarátkoztunk. Mesélt nekem a Fálun Dáfá jóságáról, és arra kért, hogy emlékezzek rá, hogy „a Fálun Dáfá jó. Az őszinteség, jószívűség, tolerancia jó”. A heti konzultációk alkalmával mindig megkérdezte, hogy emlékszem-e arra a kilenc szóra, és én elismételtem a mondatokat.

 

Az ő kezelése alatt az állapotom lassan javult. Nem mentem többet a Tongji-i Kórházba és abbahagytam a nyugati orvosságok szedését is.

 

Félszívvel nem lehet...

Egyik nap, az idős orvos mesélt nekem egy könyvről, amely magas szintű műveléshez vezet, és megkérdezte, hogy el szeretném-e olvasni. Amikor azt mondtam, hogy igen, adott nekem egy példányt a Zhuán Fálunból, és azt javasolta, hogy olvassam el egy nekifutásra az egészet. Nem törődtem a figyelmeztetéssel és megszakításokkal olvastam a könyvet. Hosszú időt vett igénybe nekem az olvasás. Addigra az egészségem már sokat javult. Amikor felépültem, abbahagytam a Zhuán Fálun olvasását, de a hagyományos kínai gyógyszert továbbra is szedtem, amit az idős orvos előírt. Nem sokkal ezután visszamentem dolgozni.

 

Hamarosan visszatért a rossz közérzet is miután visszamentem dolgozni, és hazaküldtek, hogy meggyógyuljak. Az orvos elmondta, hogy „A betegséged egy hosszútávú egészségügyi probléma. Olyan kevesen gyógyulnak fel belőle, hogy gyógyíthatatlannak tartják. Az orvosságok csak fenntartani tudják az állapotod. Az egészséged javulását a Fálun Dáfával történt megismerkedésed okozta. Ha elutasítod a művelést, akkor a betegség visszatér hozzád. A betegséged csak akkor lesz megoldva, ha valóban elkezded a Fálun Dáfát gyakorolni.”

 

Elkezdtem komolyan gyakorolni a Fálun Dáfát és az egészségem javult. 2009-ben visszatértem a munkába. Az alacsony szintű művelési állapotomnak köszönhetően kerültem a sok munkával járó, nehezebb feladatokat. A szabadidőmben pedig a hétköznapi emberek szórakozásait kerestem. Továbbra is szedtem gyógyszereket. Mivel a művelést félszívvel végeztem, nem épültem fel teljesen a betegségből.

 

2013-ban az orvos bevezetett két Fá tanuló csoportba és azt javasolta, hogy velük együtt olvassam a tanításokat. Elkezdtem másokkal együtt olvasni a Fát és végezni a gyakorlatokat. A többi gyakorlóval történt tapasztalatcseréken keresztül ráébredtem, hogy a Dáfával kapcsolatos megértésem nagyon felszínes. Most már nagyom méltányolom Li Mester (az alapító) által értünk hozott hatalmas áldozatokat!

 

Nem sokkal azután, hogy elkezdtem az igazi gyakorlást, az egészségem ugrásszerűen javult. Első alkalommal éreztem magam újra igazán egészségesnek és fájdalmaktól mentesen. Abbahagytam a gyógyszerek szedését. Amikor vizsgálatra mentem a kórházba, az eredményeim mind normálisak voltak! A családom nagyon örült, és bátorítottak, hogy folytassam a gyakorlást.

 

Elkezdtem magam igazán művelni

Azelőtt nagyon hirtelen természetű voltam és nem fogattam el semmilyen kritikát. Dühös lettem, ha valaki nem értett egyet velem. Nem segítettem az otthoni munkában, és ragaszkodtam ahhoz, hogy én vagyok a családban a vezető. Nagyon versengő típus voltam.

 

Miután elkezdtem a Fálun Dáfát gyakorolni, segítettem a ház körüli munkákban. A padló felmosástól, a bevásárláson át a főzésen és a hétvégi reggeli készítésen keresztül mindenben. Dáfá gyakorlóként igyekeztem őszinte, jószívű és toleráns lenni, próbáltam tekintettel lenni a többiekre és jól bánni másokkal. Most már könyörületességgel fordulok a családhoz és a barátokhoz, és nem hajszolom már a hírnevet és a gazdagságot.

 

Az egészségem nagyszerű! Próbálok mindent megtenni, mindegy milyen munkát szabnak ki rám, és élvezem a szoros kapcsolatot a családommal. Tényleg nagyon hálás vagyok a Mesternek és a Dáfának a jó sorsom miatt! Elkötelezett vagyok a Mester elvárásai szerint művelni magam, és jól csinálni a három dolgot.

 

Forrás: I Recovered from Incurable Nephropathy