Az egó elengedése

Üdvözlet Mester! Üdvözlet gyakorlótársak!

 

2003 júliusában kezdtem el a Fálun Dáfát gyakorolni, amikor végzős diák voltam. A „The Epoch Times” újság éppen akkor indult. Úgy tűnt, hogy az a sorsom, hogy a The Epoch Times-nak és a médiának dolgozzak, és ez az a művelési út, amelyet a Mester elrendezett számomra.

 

Különböző munkákat végeztem, riporterként és szerkesztőként kezdtem, majd a hirdetések biztosításában segítettem. Miután lediplomáztam teljes munkaidőben csatlakoztam az újsághoz. Értékesítési menedzser és üzletvezető lettem, fokozatosan részt vettem az újság működésének minden területén. Később elindult az angol nyelvű Epoch Times. Én lettem az igazgató. A tördeléstől, a sokszorosításon és publikáláson át a pénzügyi adminisztrációig számos feladatot nekem kellett vinnem, mivel én voltam az egyetlen teljes munkaidős tag. Minden nap nagyon elfoglalt voltam, de egyben nagyon boldog is.

 

Mivel a napi ügyekkel nagyon el voltam foglalva, elhanyagoltam a Fá tanulást és a gyakorlatok végzését. Hamarosan egy sereg problémám adódott a művelésemben. A munkában felszínre került a ragaszkodásom dolgokhoz, illetve a saját érvényesülésemhez. Úgy éreztem fiatal vagyok, rátermett és összességében figyelemre méltó. Igen erős ragaszkodásaim voltak. 2005 augusztusában megsérültem egy súlyos autóbalesetben, és majdnem meghaltam.

 

A balesetben majdnem elvesztettem az életem. A bal tüdőm összeesett és a bal vesém szétzúzódott. Eltört a medencém, öt bordám, a lépem leszakadt, és sérültek a belső szerveim, valamint belső vérzésem is volt.

 

A sérüléseim olyan súlyosak voltak, hogy a kórház majdnem feladta. Azonban Li Mester áldásával és a helyi gyakorlók segítségével, valamint a feleségem törődésével, aki szintén gyakorló, műtét nélkül rendbe jöttem. A felépülésem csodával határos volt, ami a kórházi személyzetet is meglepte. 2006 elején visszatértem az újsághoz dolgozni.

 

Egy ilyen súlyos megpróbáltatás után tudtam, hogy magamba kell néznem, és meg kell vizsgálnom a művelésem állapotát. A munkámat tartottam művelésnek, és elhanyagoltam a Fá tanulást és önmagam művelését. A Mester azt mondja:

 

„Ha te jól tanulod a Fá-t, semmid sem fog kárt szenvedni a műveléstől, éppen ellenkezőleg, a munkánál vagy tanulásnál feleannyi ráfordítással dupla sikert célozhatsz meg (kétszer akkora eredményre számíthatsz).” (Fá-magyarázat a Fá-konferencián az USA nyugati partján, a kínai lampionünnep idején 2003-ban)

 

Miután a Fá tanulást és a gyakorlatok végzését tettem az első helyre, úgy láttam, hogy a munkában is még hatékonyabb lettem. Folyamatosan emlékeztettem magam arra, hogy nem számít milyen elfoglalt vagyok, nem hagyhatom figyelmen kívül a személyes művelést. Időt kell biztosítanom a tanítások olvasására és a gyakorlatok végzésére.

 

Itt az idő a változtatásra

A környéken kevés kínai volt, így csak néhány ezer példány kelt el az ET -ból hetente. Én voltam az egyetlen teljes munkaidős eladással foglalkozó személy, és kettő vagy három részmunkaidős volt még a helyi csapatban. A havi hirdetésekből származó bevétel az első évben csak néhány ezer dollár volt. Mivel az egyetemen is tanítottam részmunkaidőben, valamint az autóbaleset után kaptam kártérítést, illetve a feleségem fizetésének is köszönhetően a pénzügyi helyzetem stabil volt. Úgy éreztem, hogy a helyi kínai médiának nincs lehetősége további növekedésre, és amolyan „eldöcögünk” mentalitással álltam hozzá. 2006 és 2009 között az éves hirdetésekből származó bevételünk 30.000 és 50.000 dollár között mozgott. Amikor erre gondolok, ezek a számok viccesnek tűnnek. Ám akkoriban nem éreztem úgy, hogy valami rosszul menne.

 

2004-től a Mester elkezdett előadásokat tartani a médiák működtetésével kapcsolatban, és bátorított minket,

 

„A Dáfá-tanítványok által előállított médiák biztosan fő médiák fognak lenni. (taps) Nemcsak fő médiák, a jövőben ezek fognak lenni a legnagyobb médiák a világon. (taps) A tétel szempontjából ez tulajdonképpen már így van.” (Fá-magyarázat az ázsiai-csendesóceáni vidék tanulóinak az ülésén)

 

A Mester arra is ösztönzött, hogy tanuljunk a hétköznapi emberek vállalkozásaitól, bízva abban, hogy így egy pozitív ciklusba tudunk kerülni, és csatlakozhatunk a média főáramlatához, amilyen gyorsan csak lehetséges.

 

Egyik éjjel, álmomban egy csodálatos, magasan tornyosuló épület előtt álltam, amely a felhők közé nyúlt. Az gondoltam, hogy „Ez a jövőbeli központja az Epoch Times-nak!” Még akkor is izgatott voltam, amikor felébredtem. Azonban a valóságban az újság működtetésében nem történt áttörés. Nem csak a mi helyi csapatunknál, de az újság minden más csapatánál általánosságban ugyanaz az állapot állt fenn 2009 és 2010 között.

 

2009-ben a Mester említette a Fá-magyarázat a The Epoch Times ülésén, hogy, „A jelenség a saját szívből következik”. Amikor a Mester ezt az előadást tartotta, úgy éreztem, hogy sok zavarást kitisztított más dimenziókban. Számos dolog előnyösen változott meg.

 

2010 őszén az Epoch Times központja San Franciscóban volt. A koordinátorok a világ minden részéből összegyűltek, hogy megvitassák, hogyan ismerkedjenek meg sikeres vezetési módszerekkel, hogy az újság áttörést tudjon elérni, amilyen gyorsan csak lehet. A találkozó során a vezérigazgató kitűzte a célokat: „1 millió dolláros havi bevétel a napilapok számára, és 100.000 dolláros havi bevétel a heti újságoknak.” A legtöbben úgy gondolták, hogy a vezérigazgató hibázott, és azt akarta mondani, hogy „éves cél” nem pedig „havi cél”. Miután megerősítették, hogy valóban „havi célokról” van szó, az emberek sokkot kaptak, és azt gondolták, hogy ez egy „lehetetlen küldetés”. Azonban ez gondolkodásra késztette őket, felmerült a kérdés: „Miért lehetetlen?”

 

Én is feszült voltam, miután ezt meghallottam. Végül is az éves bevételünk 2009-ben kevesebb, mint 60.000 dollár volt, ami a huszad része volt a célnak! Azonban a Fá helyreigazítás erőteljes hulláma vezetett mindannyiunkat, és a Mester is erősítette az őszinte gondolatainkat. A konferencia után beszélgetve úgy döntöttünk, hogy nem problémázunk tovább azon, hogy „a cél vajon megvalósítható-e”, hanem inkább azt beszéljük meg, „hogyan érjük el a célt”.

 

Az intenzív nyomástól elakadt a lélegzetem. Olyan volt, mintha egy erő tolt volna előre. A helyi vezető csapat elkezdett olyan módszereket alkalmazni, mint a helyi gyakorlókkal való kommunikáció, menedzsment rendszer kialakítása, az értékesítéssel foglalkozó csapat bővítése, üzleti képzések szervezése és az emberek szaktudásának fejlesztése.

 

Ezzel egy időben számos külső tényező is megváltozott. A központ erős támogatást nyújtott. A helyi ingatlanpiac fellendült. Több ember csatlakozott a médiához, beleértve a feleségemet is. Két egyetemen kiléptem a fakultatív pozíciómból, és teljesen az újságna szenteltem magam. Abban az időben három tényező állt össze: jó volt az időzítés, a földrajzi és a társadalmi feltételek kedvezőek voltak, valamint az egész értékesítő csapat egy felfelé ívelő művelési állapotban volt. A teljesítményünk erős javulást ért el, és a bevételünk ötszörösére nőtt a 2009-esről 2011-re. Az elmúlt évek változásai a gondolkodásmód és a Mester tanításainak megtestesülései voltak, „… A jelenség a saját szívből következik” (Fá-magyarázat a The Epoch Times ülésén).

 

2012 elején a feleségemmel New York-ba költöztünk, hogy részt vegyünk egy másik projektben. 2015-ben visszatértünk és újra azt tapasztaltuk, hogy az újság éves bevétele 300.000 dollárról 610.000 dollárra nőtt három év alatt. Ezek a számok elképzelhetetlenek voltak azelőtt. A Mester áldásával és a helyi gyakorlótársak erőfeszítéseivel elértük ezt. A havi 100.000 dolláros bevétel többé nem egy „lehetetlen küldetés”.

 

Minden bölcsességünk és képességünk a Dáfától kaptuk

Miután csatlakoztam a médiához éreztem, hogy a Dáfá fokozatosan bölcsességhez juttat engem. Számos pozíciót töltöttem be az évek során. Úgy tűnt, hogy bármilyen feladatot el tudok látni. Az eredményeimet mások is elismerték, beleértve az ügyfeleket, az újság vezetőjét és a kollégákat is. A fülemben a dicséretekkel kialakult bennem az önteltség ragaszkodása.

 

Valójában már nagyon korán észrevettem, hogy mindig erős „elitista” érzéseim vannak. Pontosan, ahogyan a Mester mondta, „Tegyük fel, hogy egy ember azt hiszi, hogy senki sem olyan jó a cégnél, mint ő; bármit tesz, azt jól végzi. Rendkívülinek tartja magát.” (Zhuán Fálun, 7. előadás). Bár nem éreztem úgy, hogy mások alacsonyabb rendűek lennének nálam és nem voltam irigy, de tényleg azt gondoltam, hogy nagyon rendkívüli vagyok.

 

Elkezdtem ezt elnyomni magamban. Ám nem távolítottam el ezt a mély ragaszkodást, így továbbra is felszínre került. Nemrég részt vettem egy nagyszabású projektben. Mindig emlékeztetem magam, hogy légy alázatos és visszafogott. Azonban egy másik koordinátor nyersen azt mondta, „Magasan hordod az orrod!” Meglepődtem és örültem is egyben. A szavai elgondolkodtattak. Kell lennie valaminek, amit nem jól csináltam, ami arra késztette, hogy ezt mondja nekem.

 

A következő még erősebb figyelmeztetés volt számomra. Néhány gyakorló kiemelkedő, de ragaszkodásuk van a képességeikhez. Kérkednek és lenéznek másokat. Fokozatosan problémákba ütköznek a művelésükben. Sokuk elhagyta a projektjét, és néhányuk még a gyakorlást is abbahagyta. Emlékeztettem magam arra, hogy minden bölcsességünk és képességünk a Dáfától kapjuk. Nem szabad saját érdemünknek tekinteni azt, amit a Mestertől kaptunk. A Mester azt mondja,

 

„…az én szememben egyik sem jobb a másiknál, hiszen én egyidejűleg húztalak ki benneteket mind. (taps) Némelyeknek ebben a tekintetben valamivel több van, némelyek más szempontból valamivel erősebbek, te viszont emiatt nem kell álmodozzál. Te úgy véled, hogy neked olyan nagy képességeid vannak, és ilyen és olyan lennél, ezt azonban a Fá adta neked! Sőt még nem is megy, ha te nem éred el ezt. A Fá-helyreigazítás szükségessé teszi, hogy a bölcsességed elérje azt a lépést, ezért nem kell arra gondolj, milyen ügyes is vagy te. Némely tanulók meg akarják mutatni nekem a képességeiket, de elvben én úgy gondolom, hogy ezek mind általam lettek adományozva, többet nincs szükségem rá, hogy megnézzem magamnak ezeket.” (Fá-magyarázat a Fá-konferencián az USA nyugati partján, a kínai lampionünnep idején 2003-ban)

 

Eltávolítani az egót, és együttműködni a koordinátorral

Gyakran különbözik a véleményem a vezetőjétől vagy a koordinátorétól néhány üzleti kérdésben. Az reális, hogy különbözőek a megértéseink az újság üzemeltetésével kapcsolatban, mivel különbözőek a tapasztalataink, eltérő személyiségek vagyunk, különböző szintjein állunk a művelésnek, más felelősségi köreink vannak és különböznek a perspektíváink.

 

Amikor úgy gondolom, hogy a vezető vagy a koordinátor valakit vagy valamit helytelenül kezelt, akkor megmondom a véleményemet. Azzal, hogy vajon elfogadják vagy figyelembe veszik-e a véleményemet, nem törődöm, és nem vitatkozom miatta. Ha a vezető megkér, hogy csináljak meg valamit, akkor megcsinálom, annak ellenére, hogy esetleg nem értek egyet vele gondolatban. Lehet, hogy titokban még mindig ragaszkodok a saját véleményemhez. Ennek eredményeképpen kifejlődött nálam a panaszkodás mentalitása.

 

Követem a megértéseimet, hacsak nem kapok direkt instrukciókat a koordinátortól. A megértéseim néha nem egyeznek a koordinátor elképzeléseivel. Egyik alkalommal a koordinátor nyersen megkérdezte tőlem: „Én vezetlek téged, vagy te akarsz vezetni engem?” Rájöttem, hogy bár ragaszkodtam a saját elveimhez, nem lett volna szabad egyetértenem vele a felszínen, miközben titokban ellentmondtam neki.

 

Gyakran azt gondolom, „Nekem van igazam, és nem neki. Az én módszerem segíthet jobban fejlődni a projektnek.” Az ilyen fajta panaszok negatív tényezőket formálhatnak más dimenziókban és hátráltathatják a projektet. Más gyakorlóknak is átadtam a nézeteimet, akik osztották a véleményemet. Panaszkodtunk a koordinátorra. Ez később megszokássá vált. Ez negatívan érintette a koordinátort, és erősítette a ragaszkodásomat is.

 

Néhány hónappal ezelőtt elkezdtem beszélgetni egy gyakorlóval és automatikusan elkezdtem panaszkodni a koordinátorra. Ő félbeszakított és azt mondta, „A főnöködről beszélsz a háta mögött. Ez nem tűnik jónak.” Belepirultam, és egy figyelmeztetés ugrott be! Azt gondoltam, „Hogyan csinálhatok ilyet? Kibeszélni valakit a háta mögött!? Viselkedhet így egy gyakorló?” Megköszöntem neki, hogy figyelmeztetett. Hirtelen rájöttem, hogy van egy ilyen mélyen gyökerező ragaszkodásom!

 

Szeretnék őszintén elnézést kérni attól a koordinátortól! Tényleg sok rossz dolgot mondtam róla. Azután a nap után befejeztem a kritizálását. A Mester látta bennem az akaratot, hogy eltávolítsam ezt a ragaszkodást. Most már meg tudom érteni és el tudom fogadni a koordinátor döntéseit. Úgy tűnik, nincs is sok panaszkodni valóm.

 

Bár továbbra is eltér a véleményem néhány dologban, a ragaszkodásom az egóhoz és a panaszkodás mentalitása gyengébb lett. Most már simábban együtt tudok működni a koordinátorral. Azt hiszem ez az amit a Mester látni szeretne, és ennek pozitívabb hatása is van a média projektjeinkre.

 

A fentiek a saját felszínes megértéseim. Kérlek, mutassatok rá, ha valami nem megfelelő!

 

Köszönöm Mester! Köszönöm gyakorlótársak!

 

Forrás: Letting Go of Ego While Working in Media