A szexualitás kérdésének boncolgatása az ókori Kína szemszögéből

A „Szertartások könyve”-ben, egy ősi konfucianizmus doktrínában, ez olvasható: „Étel és szex a két legnagyobb kísértés az ember számára.” A konfucianizmus ezért azt a nézőpontot tartotta, hogy ellen kell állni az ilyen kísértéseknek. A bölcsek az ősi idők óta szintén keményen dolgoztak, hogy elengedjék az ilyen jellegű kísértéseket.

 

A taoizmus szerint, ha egy személy lemond az étel és a szex utáni vágyáról, annak hosszú élete lesz. Átadni magunkat a vágynak nemcsak azt eredményezi, hogy valaki elveszíti az esszenciáját, hanem megrövidíti az élettartamát és gyengíti az elméjét. A szexuális vágy elengedése nélkül egy taoista gyakorló belesüllyed a rossz karmába, és képtelen lesz visszatérni a mennybe.

 

Az emberek az ősi Kínában hagyományos értékekkel őszinték és szigorúak voltak, mikor az önfegyelemről volt szó. Long Zun, egy laikus buddhista a Ming-dinasztiában, írt egy könyvet „Shi Se Shan Yan” címmel, amely arról szólt, hogy az ősi emberek miként tekintettek az étel és a szex után való sóvárgásra, és hogy irányították magukat. Arra is bátorította az embereket, hogy ne öljenek le állítokat és őrizkedjenek a szexuális kísértésektől. A következőkben néhány példa olvasható a könyvből.

 

Császárok és királyok

Xiao Yan, Liang Wu császára lelkes buddhista volt. Egyszer azt mondta He Chennek, a császári tanács asszisztensének: „Harminc éven keresztül Nem foglalkoztam semmifelé szexuális tevékenységgel, és harminc éve nem aludtam nővel.” Érett öregkort ért meg, 85 éves koráig élt.

 

Ashabuhua a Yuan-dinasztia kancellára, Wuzong császárnak (Qayisang, a harmadik Yuan császár) azt tanácsolta, mikor észrevette, hogy a császár betegnek tűnik: Nem eszed a nyolc ritka tápláló ételt, és nem vigyázol az értékes testedre. Ehelyett inkább iszol és vágyakozásokat hajszolsz. Olyan, mint két fejsze egy karcsú fán, amely biztosan le fog esni.” A következő évben Wuzong császár valóban elhunyt, alig múlt 30 éves.

 

Volt egy király, aki gyakran engedett a szexuális vágyainak. Egy szerzetes énekkel próbált neki segíteni: „Felségünk elhanyagolta az állami ügyeket, mert nincs bölcs szeme és belemerül a test örömeibe.”

 

Tudósok

Xue Wenwing a szertartásokért felelős miniszter a Ming-dinasztiában, azt mondta: „Az alkoholfogyasztás és a szex elveheti egy ember akaratát, károsíthatja az egészségét és megronthatja az erkölcsét. Semmi sem lehet rosszabb ennél a két dolognál. A legtöbb ember élvezetként tekint rájuk, bár nem tudom miért, mi örömöt lelnek ezekben a dolgokban. Csak önmegtartóztatással lehet valaki nyugodt és fizikailag fitt. Ez az, ami az embereknek örömöt hoz!”

 

Cheng Yi filozófus az északi Song-dinasztiában azt mondta: „Mikor valakit meglátogat a szexuális vágy, a szertartásokra és igazságra való gondolással kell legyőznie.”

 

Zhu Xi a déli Song-dinasztiában azt a szót használta, hogy „mocsár” a kéjelgés és a vágy leírására: „Hogy legyőzzük a kéjelgést és a vágyat, nézzük úgy, mint a mocsarat. Mind a kettő szennyes iszap, amely könnyedén beszennyezi az embert. Ezeket a ’mocsarakat’ kell feltölteni és kiegyenlíteni.”

 

A jól ismert tudós, Fang Xiaoru a korai Ming-dinasztiából egyszer így sóhajtott: „A sóvárgás sokkal veszélyesebb, mint gondolnánk. Az emberek csak azon aggódnak, hogy megvédjék magukat a hidegtől vagy a melegtől, míg figyelmen kívül hagyják a veszélyt, amit a sóvárgásuk okoz az ételek és a szex felé.”

 

Liu Yuancheng császári tudós az északi Song-dinasztia késői éveiből azt mondta: „Mióta 30 évvel ezelőtt abbahagytam a szexuális tevékenységeimet a nőkkel, olyan erősnek és élesnek érzem magam, mit fiatalkoromban.” Az emberek abban az időben azt mondták neki: „Látjuk az ’őszinteség’ elemét a tudásában. Ez azért van, miért távol marad a kéjelgéstől.”

 

Yang Wanli költő egyszer azokon gúnyolódott, akik belemerülnek a kéjelgésbe: „A pokol királya nem hívott meg téged, és mégis kísérteted megad vele. Mire való?”

 

Xia Liangzuo egy híres tudós a Song-dinasztiában, ezt mondta: „Már több mint 20 éve elengedtem a szexuális vágyat. Az embernek bármi eléréséhez egészséges testre van szüksége. Ez az, amiért feladtam a kéjt és a vágyakat.”

 

A bírósági tisztviselő, Li Hao a késői Shu alatt az Öt Dinasztia időszakában azt mondta: Chen Shugu szexuális élvezetei meghívás a démonoktól. Hosszú ideje visszautasítottam a kéjelgést és a vágyat, és a démonok azóta nem merészelnek zavarni. Más mágikus trükkjeim is vannak.”

 

A kínai orvoslás ősi könyve, a „Huangdi Neijing” (A Sárga császár belső törvénye) azt mondja:

 

„Megőrizni a csendes nyugalmat, a teljes ürességet, a csi igazi folyását. Mikor az esszenciát és a lelket belsőleg őrzik, honnan jöhetne a betegség?” „Ezért az elme nyugodt és kevés vágya van. A szív békében van és nincs félelemben az ember.” „A sóvárgás és a vágyak nem adózhatnak a szemeknek. A ragyogó gonoszság nem tudná megzavarni a szívüket.” „Azok, akik képesek meghosszabbítani az élettartamukat száz évre, miközben a mozdulatok és az aktivitás sem gyengül, azért elérték, mert az erkölcsük tökéletes volt és nem találkoztak veszéllyel.”

 

A művelők elkerülik a szexuális vágyat

Volt egy kiemelkedő szerzetes, Wei a Jin-dinasztiában. Egyszer találkozott egy nővel, aki lakást keresett és azt állította, hogy ő egy tündér a mennyből. Azt is mondta a szerzetesnek, hogy őt jutalomként küldték neki. Wei szerzetes állhatatos maradt és nagyon nyugodt. Azt mondta a nőnek: „A szívem már olyan hideg, mint a hamu, ezért hagyd abba a vizsgáztatásomat a testeddel.” A nő akkor felemelkedett az égbe, és ahogy távozott, azt mondta Wei-nek: „Az óceán emelkedhet és egy arhát alapja elporladhat, a kiemelkedő szerzetes szívét mégsem lehet mozdítani.”

 

Yongjia híres, kiemelkedő szerzetes volt Wenzhou-ból a Gaozong időszak alatt a Tang-dinasztiában. Egyszer azt mondta: „A szexuális aktivitás csak fájdalmat hoz – nem örömöt. Egy test a felszínen illatos krémmel lesz befedve, miközben csak piszok van ott, ahol férgek és kukacok szaporodnak belül. Tartózkodnunk kell annyira, amennyire csak tudunk a szexuális kísértéstől, ahogy azt egy tolvajjal vagy banditával tennénk. Egy bölcs ember úgy néz a szexre, mint egy mérgező kígyóra, és inkább a kígyóval foglalkozik, mint egy nővel szeretkezik.”

 

A jól ismert taoista, Shangyagzi (Chen Zhixu) a Yuan-dinasztiában azt mondta: „A feslettség a legrosszabb minden bűn közül, s egy művelőnek elsőként és legfőképpen le kell mondania róla.” Changchunzhenren (egy másik híres taoista) azt mondta a császárnak, hogy a feslettség az első dolog, amiről le kell mondani, mivel a taoista klasszikusokban ez a legrosszabb példa a degenerált viselkedésre. Azt mondta: „Semmi sem alapvetőbb a taoista gyakorlatban, mint igazán feladni a kéjelgést és a vágyat – a többi valójában nagyon könnyű.”

 

Shangyangzi azt is mondta: „Az emberek úgy gondolják, nagyon nehéz feladni a szexuális vágyat, ami egy nagyon bolond nézőpont. A kezdők a taoista gyakorlatban megpróbálnak egy magányos helyet keresni, ezért egyedül csinálják a dolgokat, egyedül alszanak, ugyanakkor abbahagyják az alkoholfogyasztást is. A nap folyamán könyveket olvasnak az alkímiáról és éjjel csöndben tartják az elméjüket. A csöndes környezet el fog űzni mindenfajta képzelgést, és bármilyen akadályt állítanak fel a külső démonok a továbbiakban, megerősíti a hitét.”

 

Shao Guizi, egy császári tudós egyszer azt mondta egy szerzetesnek: „Ha egy személy, aki vallási gyakorlatot folytat, nem adja fel a kéjelgést és a vágyat, akkor nem lesz egy stabil esszenciaforrása és hiányozni fog az energiája. Az ősi csi termelése is csökkenni fog napról napra, míg mind elhasználódik és nem lesz képes tovább csi-t termelni.”

 

A szerzetes azt felelte: „Megpróbálni megvilágosodni a Zen buddhizmus alapelveivel a kéjelgés és a vágy megsemmisítése nélkül, olyan, mintha homokkal főznénk, és arra számítanánk, hogy végül rizs lesz belőle. A vallási gyakorlat folytatása érdekében keményen kell dolgozni a kéjelgés és a vágy megsemmisítésén.”

 

Egy másik császári tudós, Wang Changshou a déli Song-dinasztiából vissza tudta tartani a kéjelgést és a vágyát, de nem sokáig. Lu Jiuyuan (annak az időnek egy neves filozófusa és oktatója) egyszer azt mondta neki: „Ha csak erővel vagy képes elnyomni az érzéseidet ahelyett, hogy a probléma aljára kerülne benned, azt jelenti, hogy nem művelted magad eléggé. Ha egy személy érti, mi a megfelelő viselkedés, nem szükséges visszatartania magát. Ha egy gyönyörű nő hirtelen feltűnik, míg beszélgetünk, nem lennél zavart a kéjelgés és a vágy miatt, és ha fenntartanád azt az elmeállapotot, akkor nem lenne szükség erőfeszítéseket tenned, hogy kontrolláld magad. Ha aprólékos gondoskodással imádod istent, mikor isten feltűnik előtted, tisztelettel fogsz tekinteni az istenre, mindenféle másfajta gondolat nélkül.”

 

Leckék a mai embereknek

Azt mondják az ősik könyvek, hogy azok, akik belemerülnek a kéjelgésbe és a vágyba, mocskos csi-t birtokolnak a testükben. Ha találkoznak valakivel, aki műveli az elméjét és a testét, el kellene húzódzkodniuk tőle, így nem sérthetnék meg a létfontosságú csi-t, és nem ártanának maguknak ezzel. Az mondják a buddhista szentírások, hogy ha valaki megszüntette a kéjelgést és a vágyat, mindig egy kedvező mező fogja körülvenni.

 

Az árapály ellen vitorlázni, szorgalomra és erőfeszítésre van szükség, hogy elérjük a végállomást. Ellenkező esetben hátráltatva lesz. A mai társadalomban a kéjelgés és a vágy „divatosnak” tekinthető. A kommunizmus, az evolúciós elmélet és az ateizmus mind hozzájárult, hogy ez elfogadható legyen. Ha az emberek tisztességesek és egészségesek akarnak lenni, nemcsak ellenőrizniük kell a szexuális tevékenységüket, hanem fel kell ismerni a kéjelgés és a vágy igaz természetét és azt meg kell tagadni. Vissza kell állítaniuk a hagyományos értékeket, és tisztelni kell a megfelelő viselkedést. Csak így viselkedve lehet kijavítani a hibákat és a dolgok végére járni. Művelőként még jobban kell az árapály ellen menni. A mindennapi életben figyelmet kell szentelniük a részletekre és a magas célokra. Bár egy degenerált világban élnek, képesnek kell lenniük tisztának és makulátlannak maradniuk.

 

Forrás: Stories of Resisting Lust from Ancient China