Sun Simiao története: A szalmacipős varázsló

Sun Simiao a feljegyzések szerint - Kr. u. 541-682 - között élt, a korai Tang-dinasztiáig. Hét éves korában ment iskolába, és minden nap szövegeket memorizált, amelyeket több mint 1000 szó hosszúak voltak. Húsz éves korára élvezettel olvasta a taoista, buddhista szövegeket is. Dugu Xin, egy nagyra becsült tábornok egyszer találkozott Sunnal, és azt mondta: „Ez a gyerek tehetséges. Csak amiatt aggódom, hogy bár sokat tud, valószínűleg nem tudja megfelelően alkalmazni. Ezért nem válhat magas rangú tisztviselővé.”

 

 

Megfigyelte a földi emberek degenerált morális értékeit, harcolt a hírnév és a kapzsiság anyagi érdeke ellen, Sun kiemelte az erkölcs fontosságát. Az erény ápolásával valaki áldott lesz anélkül, hogy keresné az áldást, és törekvés nélkül eléri a hosszú életet.

 

A nyugati Zhou-dinasztiából Xuandi császár uralkodása alatt (Kr. u. 578-579) Sun elment, hogy magányosan éljen a Zhongnan-hegységben. A Sui-dinasztiából Wendi császár uralkodása alatt (Kr. u. 581-604) Sunt ki akarták nevezni a Birodalmi Akadémia orvosává, de visszautasította az egészségére hivatkozva. „Ötven évvel később egy szent fog jönni. Akkor segíteni fogok megmenti a társadalmat és az embereket” – mondta a körülötte lévő embereknek.

 

Később, a Tang-dinasztiából Taizong császár uralkodása alatt (Kr. u. 627-649) Sunt felhívták a fővárosba. Fiatalos megjelenésétől lenyűgözve, Taizong császár azt mondta: „Tőled tudom, hogy azokat, akik a taoizmust gyakorolják, tisztelni kell. És hogy az ősi istenségek történetei, mint a Guangcheng Zi, igazak.” Taizong császár ismételten pozíciókat ajánlott neki, de Sun határozottan elutasította őket.

 

A Tang-dinasztiából Xianqing időszakának negyedik éve alatt (Kr. u. 659) Gaozong császár hívatta Sunt, és felajánlott neki egy tanácsadói állást, amit ő ismét elutasított. A Tang-dinasztia Shangyuan időszakának első évében Sun kérte, hogy hazatérhessen, az egészségére hivatkozva. Gaozong császár adott neki jó lovakat és felajánlotta, hogy Sun egy hűbérbirtokon tartózkodjon, amelyik Poyang hercegnőhöz tartozott.

 

Egész életén át Sun orvoslást gyakorolt és gyógynövényeket gyűjtött. Számos hegyen megfordult, mint a Taibai-hegy és a Zhongnan-hegy (mindkettő Shaanxi-ban van), Taihang-hegy (Shanxi-ban), Song-hegy (Henanban) és Emei-hegység (Szecsuánban). Tanulmányozta az egységes rendszereket, receptek jóváhagyását és gyógynövények használatát.

 

Sun két könyvet írt, Qianjin Yaofang (Alapvető képletek vészhelyzetekre, és Qianjin Yifang (Kiegészítés az alapvető képletekhez vészhelyzetekre). Sun nagyon értékesnek vette az emberi életet, és úgy utalt ezekre a receptekre, mint amik ezer darab aranyat érnek. Mindkét szövet nagyszerű orvosi enciklopédia, amelyek kapcsolatban vannak az orvosi tudással a Han-dinasztiából és folyamatosan uralja a teret a Song- és Yuan-dinasztiákig. Qianjin Yaofang-ot Japánban is kiadták több alkalommal. Hogy megemlékezzenek Sun eredményeiről, az emberek elnevezték a Wutai-hegyet, ahol egyszer elvonultan élt, az Orvosságok királya-hegyének. Egy templomot is és egy szobrot is emeltek a hegyen, és minden évben 15 napig ünnepséget tartottak február 3-től kezdve a holdnaptárban.

 

Cipők, melyek 8,5 jint (vagy 4 kg) nyomtak

Sun fiatalkorában sok éven keresztül orvoslást tanult a hegyekben. Szorgalmas volt és jó etikát mutatott, ezért a mestere megtanított neki mindent, amit tudott. Mikor itt volt az ideje, Sun elhagyta a hegyet, és a mestere azt mondta: „A dolgoknak az emberi világban okai vannak. Kérlek, ne hagyd, a nehézségéket veszélyeztessék az akaratodat az emberek megmentésében és a társadalom segítésében. Tudom, hogy nem fogod megsérteni az embereket és nem fogsz szégyenteljes tetteket elkövetni. Mindig tartsd szem előtt az eredeti szándékodat az elmédben, és nagy eredményeket fogsz elérni.”

 

Könnyekkel a szemében Sun búcsút mondott a mesterének és elhagyta a hegyet. Követve mestere utasításait, teljes szívvel segített az embereknek az orvosi szükségleteikben. Várakozásaival ellentétben nem tudta meggyógyítani a betegségeket, nem számított, merre ment, és az általa kezelt emberek meghaltak. A falusiak megalázták és szidták őt. Később elkerülték, mint a pestist és elűzték. Sun nemcsak az élelemszerzési és utazásai nehézségek miatt szenvedett szükséget, hanem az emberektől sértéseket és megalázásokat is el kellett viselnie.

 

Egyik nap nem bírta tovább. Visszatért a hegyre, és könnyek között elmondta a mesterének a fájdalmat, amitől szenvedett. A mester nem okolta, csak ránézett kedvesen és lassan azt mondta: „Teljesen tisztában vagyok a fájdalmaddal. De ez egy folyamat, és a dolgok később meg fognak változni. Kérlek, ne add fel. Mikor a szalmacipő, amit viselsz 8,5 jin (4 kg) nehéz lesz, a dolgok jobbra fordulnak.”

 

Sun újra búcsút mondott a mesterének, és elhagyta a hegyet. A tapasztalatok, amikkel találkozott, ugyanazok voltak, de nem adta fel, helyette gyakran motiválta magát a nyomorúsága közepette. Egyik nap egy sáros tavon sétált át, és a cipője majdnem elszakadt. Miután kijutott a tóból, egy nagy fának támaszkodott, hogy még több szalmával felkösse a szalmacipőjét. A cipője most esetlen és nehéz volt; ennek ellenére nem volt más választása, mint hogy viselje.

 

Egy idő után egy csoport haladt el mellette, egy temetkezési koporsót vittek. Észrevette, hogy vér csöpög a koporsóból, Sun megvizsgálta és tudta, hogy a személy megmenthető. Ezért utánuk rohant és hangosan kiáltotta: „Állj! Állj! Meg tudom menteni ezt a személyt! Még nem halt meg!”

 

Az emberek figyelmen kívül hagyták, mert azt hitték, hogy őrült. Sun kérlelte őket, hogy álljanak meg és tegyék le a koporsót, de senki sem hallgatott rá, mivel a helyiek úgy ítélték meg, hogy a koporsó megállítása félúton balszerencsét jelent. Sunnak nem volt más választása, követte őket és folyamatosan kiabált: „Ennek a személynek vajúdási akadálya volt – a baba nem jött ki, és az anya vérzik és ájult, ugye? Folyamatosan vérzik most is, tehát azt jelenti, ezt a személyt meg lehet menteni. Kérlek, tegyétek le a koporsót most; különben túl késő lesz.”

 

Meglepődve az annyira pontos leíráson, mintha látta volna az egész esetet, az emberek megálltak. Letették a koporsót, és kinyitották. Sun egy tűt vett elő és beleszúrta a nő megfelelő akupunktúra pontjába. Nem sokkal ezután magához tért. Mindenkit meglepődött és örült, a csecsemő is felsírt. Mind az anya és a gyermeke megmenekült, és az emberek nagyon örültek.

 

Két élet egy tűvel való megmentésének csodája gyorsan ismertté ette az egész közösségben. A család meghívta Sunt az otthonába és nagyon hálásak voltak.

 

A következő napon Sun készülődött, hogy elmegy. A család szerette volna, hogy maradjon, de ragaszkodott hozzá, hogy indul. Nem fogadta el sem a pénzt sem az ajándékokat a családtól, kivéve egy új pár szalmacipőt. Ahogy a csecsemő apja félretette a régi cipőjét, Sun jelezte, hogy meg akarja tartani. Akkor megmérték a cipőket, és pontosan 8,5 jint nyomtak.

 

Sun akkor még inkább elhitte mesterének szavait. Folytatta az emberek betegségeinek kezelését. Érdekes módon, bárkit kezelt, most felépült. Az emberek így hívták: „varázsló orvos szalmacipőben”.

 

(Folytatása következik: 2. rész)

 

Forrás: Story of Sun Simiao: Medicine, Cultivation Practice, and Virtue (Part 1)