A tolerancia és a megbocsátás történetei az ókori időkből

A tolerancia és a megbocsátás a hagyományos kínai kultúra része. Ezek megnyilvánulnak a mindennapokban és az élet minden területén.

 

Nincs védekezés, mikor igazságtalanság történik

Ahogy a közmondás tartja, a sérüléseket a fegyverektől viszonylag könnyű elviselni, míg a pletykák által okozott sérüléseket nehéz kezelni. Hogyan kezelték ezeket az ókori kínaiak az embereket, akik ezen a módon bántották meg őket? Nézzünk néhány történelmi alakot.

 

Cai Xiang híres tisztviselő volt az északi Song-dinasztiából. Egyszer elment inni egy baráti társasággal, mikor az egyikük véletlenül megsebesített egy járókelőt, miközben az íjász képességeivel dicsekedett. De a bűnös azt állította, hogy Cai nyila sebesítette meg, és a pletyka hamar elterjedt széltében-hosszában az egész városban. A császár is hallott róla, és a palotába kérette Cai-t, hogy megkérdezze tőle az igazságot. Cai csak letérdelt és bocsánatot kért. Nem védte magát, és nem is mondta el senkinek, hogy ártatlan, még miután visszatért a palotába, akkor sem.

 

Hasonló helyzetben volt Gao Fang, aki Chanzhou-ban, a keleti Jin-dinasztinál szolgált bíróként a védelmi kormányzó, Zhang Cong’en alatt. Duan Hongjin, egy katonatiszt ellopott néhány állami épületfát, hogy bútorokat készítsen magának. Zhangot feldühítette, mikor megtudta, hogy a meglopták, és ki akarta végeztetni Duant. Hogy védje magát Duan, azt állította, Gao mondta neki, hogy vegyen a fából. Zhang megkérdezte Gao-t, hogy igaz-e ez, és Gao elismerte, hogy az ő hibája. Duan életét így megkímélték.

 

Nem sokkal ezután Zhang kifizette Gao-t, adott neki egy lovat, és elbocsátotta az állásából. Gao csendben távozott, és sosem védte meg az ártatlanságát.

 

Azonban nem sokkal ezután Zhang küldött valakit, hogy hívja vissza Gao-t. Egy évvel később Zhang egyik megbízható bizalmasa elmondta neki, hogy Gao magára vette a bűnösséget, hogy megmentsen egy életet. Ez meglepte Zhangot, és Gao-t még nagyobb tisztelettel kezelte ezután.

 

Megbocsátás és nagylelkűség

Nem tűnik nehéznek elvenni a pénzt, de kedvesnek lenni azokhoz, akik ellopják a vagyonodat nem olyasmi, amit könnyű kivitelezni a hétköznapi életben.

 

Mikor Zhang Zhichang a császári főiskolán tanult, a családja megkért egy futárt, hogy vigyen neki 10 teals (500 gr) aranyat. Míg Zhang nem volt a szobájában, a szobatársa kinyitotta a bőröndjét és elvette az aranyat. A főiskola hivatalnokai kutatást végeztek és megtalálták az aranyat. Hogy elkerülje a szobatársa megaláztatását, Zhang tagadta, hogy az az ő aranya lenne.

 

A szobatársa, aki ellopta az aranyát, aznap este visszaadta Zhangnak. Tudva, hogy a szobatársa szegény családból származik, Zhang odaadta neki az arany felét.

 

Itt egy történet arról, hogy egy tolvaj jó állampolgárrá válik. Yu Lingyi Caozhou-ból egy őszinte ember volt, és sosem tett semmit személyes haszonért, ami megbántott másokat. A családja meglehetősen gazdag lett Yu későbbi éveiben. Egyik éjjel valaki besettenkedett a házába, hogy kirabolja. A fiai elkapták a betolakodót, akiről kiderült, hogy a szomszéd fia. Yu megkérdezte: „Sosem tettél semmi rosszat a múltban. Miért váltál tolvajjá?”

 

„Mert annyira szegények vagyunk” – mondta a tolvaj. Yu akkor megkérdezte, mire lenne szükségük. A tolvaj azt mondta: „Egy pár érme elég lenne, hogy vegyünk élelmet és ruhákat.” Így hát Yu adott neki pénzt, és elengedte. De gyorsan visszahívta. A tolvaj aggódott, gondolva, hogy Yu megváltoztatta a véleményét és feljelenti a hatóságoknál.

 

Yu azt felelte neki: „Nagyon szegények vagytok, de már későre jár, és most viszed ezt a pénzt magaddal. Félek, hogy a járőrök megállíthatnak, és megkérdezik, honnan van a pénz.” Yu elmondta a tolvajnak, hogy maradjon ott éjjelre, és a következő nap menjen haza. A tolvaj mélyen megbánta, amit tett, és ezután nem cselekedett ilyet. A szomszédok mint dicsérték Yu-t a kedvességéért.

 

Yu családja még sikeresebb lett a helyi térségben. Sok ember áldásnak tulajdonította, amelyeket a jó cselekedeteiért kapott.

 

Nagylelkűség felelőtlenség nélkül

A nagylelkűség nem egyenlő a merészséggel. Mikor az állam biztonsága és a jóléte a szempont, azokat kell figyelembe venni, akik őszinték és alkalmasak.

 

Zhang Qixian egy jólismert kancellár volt az északi Song-dinasztiában, egyszer előléptették, hogy legyen tranzit tisztviselő a Jangce folyótól délre. Egyik nap egy családi fesztiválon egy szolga ellopott néhány darab ezüst edényt, és elrejtette a ruhájába. Zhang látta, mit tett, de nem mondott semmit. Később, miután Zhang kancellár lett, sok szolgáját kinevezte hivatalnoknak, mindet, kivéve azt, aki ellopta az ezüstedényeket.

 

Egyik nap a szolga letérdelt Zhang elé és megkérdezte: „Én szolgállak a leghosszabb ideje, de azokat, akik utánam jöttek, már mind kinevezted. Miért?” – sírt. „Elfelejtettél engem?”

 

Zhang együttérzően válaszolt neki: „Nem akartam ezt mondani, de attól félek, bárhogyan is, megsértődsz rám. Emlékszel, mikor délen voltunk, egyszer elloptál néhány ezüstedényt. Megtartottam ezt a titkot közel 30 évig, és még akkor is, ha nem tudtad, hogy láttam, mit teszel. Most hogy én vagyon a kancellár, felelősségem van a hivatalnokok kinevezéseiért és az elbocsátásokért. Azokat kell kineveznem, akik erkölcsösek és el kell bocsátanom mindenkit, aki korrupt és kapzsi. Hogyan ajánlhattam volna egy tolvajt egy hivatali pozícióba?”

 

„Azonban mivel hosszú ideje dolgozol nálam, adok neked harmincezer érmét. Elmehetsz most és választhatsz egy helyet, ahol letelepszel. Mivel felfedtem, hogy tudom, mi történt a múltban, túlságosan szégyellheted magad, hogy tovább maradj.”

 

A szolga megdöbbent. Könnyekkel a szemében elbúcsúzott Zhangtól.

 

A történetek forrásai: a Yuan-dinasztiából származó Wun Liang könyve, a „Ren Jing”.

 

Forrás: Stories of Tolerance and Forgiveness in Ancient Times