Kínában a kormány álláspontjától eltérően gondolkodókat nemcsak kivégzik, de hasznot is húznak belőlük!

Kína összegyűjti a másképp gondolkodókat és barbár módon kiveszi a szerveiket, miközben jelentősen profitálnak a folyamatban a jelentések szerint. (Getty Images)

 

Zheng Qiazhi-nak – nevezzük őt George-nak – még mindig rémálmai vannak. Internálták a kínai Shenyang hadsereg általános kórházba, mikor besorozták egy szerveltávolító csapat tagjának.

 

A foglyot behozták, a keze és a lába meg volt kötve, de még életben volt. A szolgálatban lévő katonai orvos felvágta a mellkasától a köldökéig és kivette a két veséjét. „Vágjuk a vénákat és artériákat” – mondta a megdöbbent gyakornokának. George azt tette, amit mondtak neki. A vér mindenfelé fröcsögött.

 

A veséket egy szervtranszplantációs tartályba helyezték.

 

Aztán az orvos megparancsolta George-nak, hogy távolítsa el a férfi szemgolyóit. A haldokló fogoly ezt hallva, még egy pillanatra belenézett a felette álló férfi szemébe, és George megdermedt. „Nem tudom megtenni” – mondta az orvosnak, aki aztán gyorsan, saját maga kivájta a férfi szemgolyóit.

 

George annyira elgyengült attól, amit látott, hogy ahogy csak tudott, kilépett a kórházból és sokkos állapotban hazament. Később attól való félelmében, hogy ő lehet a következő áldozata Kína erőszakos szerveltávolítási üzletének, Kanadába menekült és új személyazonosságot szerzett.

 

Az első kézből származó beszámolók, mint George-é, érthető módon ritkák. A „transzplantációs turistáknak”, akik Kínába mennek, természetesen semmit nem mondanak az új szívük, májuk vagy veséjük „donoráról”. És azok, akiket kivégeznek a szerveikért, szintén nem mesélnek semmit.

 

Szakértők becslése szerint 60.000 és 100.000 közötti szervet ültetnek át évente Kínában. Szorozzuk meg ezt a számot a májtranszplantáció (170.000 USD) vagy egy vesetranszplantáció (130.000 USD) költségével, és az eredmény egy szemkápráztató 10 és 20 milliárd USD közötti összeg.

 

És honnan jön ez a több százezer szerv? George-nak nem mondtak semmit a fiatalember hátteréről, akinek a veséit és szemgolyóit eltávolították, kivéve, hogy „18 év alatti volt és jó egészségnek örvendett”.

 

De a szakértők, mint Ethan Gutmann, aki több könyv írója a témában, úgy vélik, hogy a szervek túlnyomó többségét a lelkiismereti foglyok kivégzésével nyerik.

 

Egyik különösen gazdag forrása a friss szerveknek a kínai transzplantációs ipar számára az elmúlt években a Fálun Gong gyakorlók voltak, akiket 1999-ben Csiáng Cö-min, az akkor párttitkár eretnek buddhista szektának nyilvánított. Több százezer – talán több millió – Fálun Gong gyakorlót tartóztattak le, és tűntek el a titkos börtönök hatalmas hálózatában, sokan sosem bukkantak fel újra – legalábbis egy darabban.

 

Messze nyugaton, Kína muszlim kisebbsége nyilvánvalóan a következők a sorban. Az elmúlt pár évben egy és hárommillió közötti ujgur és kazah férfit tartóztattak le és küldtek koncentrációs táborokba – Peking „szakképző központoknak” nevezi – a régióban.

 

Magától értetődik, hogy ezektől a lelkiismereti foglyoktól nemcsak vért vesznek a belépéskor, hanem a szerveiket is megvizsgálják, feltehetőleg hogy még gyorsabban összeegyeztethetők legyenek azokkal, akik hajlandóak fizetni a szerveikért. Még baljósabb, hogy a szerveltávolítási vonalaknak szánva nyitottak meg reptereket a régióban, miközben krematóriumokat építenek a közelben.

 

Mindez arra utal, hogy az ujgur, kazah és tibeti szervek begyűjtési vonala már folyamatban van. Kína nemcsak megszabadítja magát a zavaró kisebbségtől, hanem rendkívüli hasznot is hajt a folyamatban.

 

A Kína állításával ellentétben, a transzplantációs üzlet virágzik. És a nyugati technológiának köszönhetően, amit ECMO-nak hívnak – extracorporeal membrane oxygenation (testen kívüli membrán oxigénellátás) – sokkal jövedelmezőbbé vált.

 

Húsz évvel ezelőtt csak az volt lehetséges, hogy egy vagy két szervet távolítanak el sikeresen – két vesét, mondjuk, vagy egy szívet – egy transzplantációs áldozatból. A többi szervet, mint a tüdő és a máj, el kellett dobni, mert túl hosszú ideig nem jutottak oxigénhez ahhoz, hogy használhatóak legyenek.

 

Most az áldozatokat egy ECMO gépre rakják, amely egy mesterséges szív és tüdőként működik, és minden szervet elég frissen tart, hogy el lehessen távolítani. Az ECMO előtt az áldozatok kimentett szerveinek értéke talán 250.000 USD volt. Most az ECMO-val minden szervet ki lehet venni – még a bőrt is – és az áldozatok így könnyen kétszer vagy háromszor többet érnek. Az ECMO-nak, amely számtalan életet mentett meg nyugaton, ellenkező hatása van Kínában: felgyorsította az ártatlan emberek meggyilkolását.

 

Shutterstock

 

Az elmúlt években Kína egyre nagyobb dolgokat csinált, hogy lefedje ezeket a bűncselekményeket a nemzetközi, alapos vizsgálatok elől. 2015 januárjában a kormány bejelentette, hogy csak önkéntes, civil szervdonorokat használnak, és hogy kivégzett foglyoktól származó szervek használatát betiltották.

 

Bizonyítékként még statisztikákat is közzétettek. Ezek azt mutatják, hogy egyenes vonalban nő az „önkéntes” szervadományozás, ez annyira tökéletes képet mutatott, amely csak kitalált lehet. A kínai „hivatalos” önkéntes donorok száma 6.000-re emelkedett 2018-ig, ez a szám sokkal kisebb annál, mintsem ellássa a sok tízezer szervet, amelyet abban az évben valójában átültettek.

 

A bizonyíték, hogy a „donorok” lemészárlása folytatódik, felfedte az ország elképesztően rövid várakozási ideje a szervekre. A normál országokban a beteg embereknek sok hónapot vagy éveket kell várniuk egy szervre, hogy rendelkezésre álljon. A várakozás az Egyesült Királyságban három év. A várakozási idő Kanadában ennek a duplája. Csak Kínában történik az, hogy a szervturistáknak adnak egy vesét, szívet vagy májátültetést napokon vagy heteken belül az érkezésüket követően. Valójában néhány esetben a betegek beszámoltak róla, hogy a transzplantációs műtétjeiket beütemezték mielőtt még megérkeztek volna Kínába – ez olyasmi, ami csak az erőszakos szerveltávolítás eredményeként történhetett meg.

 

A világ elkezd felébredni a ténytől, hogy gyakorlatilag minden szervátültetés Kínában egy ártatlan emberi lény életébe kerül. Ezért az országok, mint Izrael, Spanyolország, Olaszország és Tajvan már betiltotta a transzplantációs turizmust.

 

A múltban a primitív emberek gyakran mutattak be emberi áldozatokat az istenek védelme érdekében.

 

De Kína hivatalosan ateista kommunista pártját legkevésbé sem érdekli egy magasabb lény kedvelése vagy elégedetlensége. Az emberi áldozat gyakorlata két nagyon praktikus okból támadt fel: hogy megszabaduljanak a zavaró kisebbségektől és hatalmas profitot szerezzenek.

 

Kína szervátültetési összegyűjtési vonala nemcsak pénzért történő gyilkosság, hanem egyfajta lehetséges népirtás is.

 

Steven W. Mosher a Population Research Institute (Népességkutató Intézet) elnöke és a „Bully of Asia: Why China’s Dream is the New Treat to World Order” című könyv szerzője.

 

Forrás: Chinese dissidents are being executed for their organs, former hospital worker says