Vélemény: A szólásszabadságot még az elvileg szabad országokban is féltve kell őrizni

Interjú Anastasia Linnel
 

A kanadai szépségkirálynő és színésznő, Anastasia Lin ismert emberi jogi aktivista. Tizenhárom éves korában emigrált Kínából Kanadába. 2015-ben megtagadták, mint nemkívánatos személy belépését Kínába, amikor részt vett a Miss World versenyen, amelynek a döntőjét Kínában rendezték meg. A szokatlan fordulatra felfigyelt a magyar és a nemzetközi média is.

 

Anastasia Linről röviden:

  • Színésznő és emberi jogi aktivista.
  • 2015-ben Miss World Kanada, 2016-ban megkapta a legjobb színésznőnek járó Leo-díjat.
  • 1990-ben, Kínában, Hunanban született, és a Toronto Egyetemen diplomázott.

 

Fuji: Először is, mi motiválta a tevékenységeidet?

Lin: Minden akkor kezdődött, mikor az édesapámat fenyegették a kínai kommunisták, ami arra késztetett, hogy még jobban próbáljam felhívni a figyelmet a Kínában fennálló emberi jogi problémákra. Egy idő után rájöttem, mennyire fontos ez valójában, mivel egyre több áldozat jött hozzám, és elmondták a történeteiket. A történeteiket valójában sosem hallotta senki azelőtt. Ha senki sem szólal fel, egyszerűen örökké tart, és nem lesz jobb. A dolgok nem lesznek jobbak saját maguktól. Úgy éreztem, ez az egyetlen választásom van.

 

Fuji: Beszélnél arról, amit átélt a családod Kínában?

Lin: Úgy éreztem, hogy nem számít, hol vagyok addig, amíg a családom Kínában van, mert nem érezhetem teljesen szabadnak magam. Folytatták a nagyszüleim és édesapám zaklatását. A rendőrség rutinszerűen ment be az otthonaikba. Reflektorfényben kell maradnom, hogy hangom legyen. Ha valami történik a családommal, van hatalmam felszólalni értük. Ellenkező esetben csak elvegyülnék a homályban, és akkor senki sem fog meghallani engem. A családomban senki sem szólal fel értük. Ez az egyik ok. Valamint rájöttem, mennyire fontos számomra a szabadság és a megőrzése. Úgy gondolom, az emberek a szabad világban még most sem értik, mennyire jelentőségteljes a szabadság.

 

Amit megtanultam, hogy Kínában nincs igazságszolgáltatás

 

Fuji: Miután emigráltál Kanadába, mit éreztél egy másik világban?

Lin: A különbségre valójában akkor jöttem rá, mikor az édesanyám bemutatott nekem sok újságot és olyan dolgokról beszélgettünk, amiket nem hallani Kínában. És elkezdtem még többet olvasni az interneten böngészve. Minél többet csináltam, annál jobban érdekelt, és megértettem, hogy amit Kínában tanultam, többnyire nem igaz. Ahogy pontok összekapcsolódnak egy vonallá, rájöttem, hogy volt a világ, amit felfedezhetek. Ettől a ponttól kezdve, nagyon szkeptikus voltam bármelyik párt vagy kormány által írt szavakkal kapcsolatban, és elkezdtem saját magam kutatni. Kimentem és beszélgettem Fálun Gong gyakorlókkal, tibetiekkel és ujgurokkal. Csatlakoztam a felvonulásaikhoz és láttam őket közösségként és még a parlamenti képviselők is felszólalnak értük. Ez volt az, mikor először megismertem a demokrácia nyugati elképzelését.

 

Fuji: Miért döntöttél úgy, hogy színésznő leszel?

Lin: Mikor először felléptem színésznőként, 18 éves, színi iskolai növendék voltam. Egyik nap egy kínai producer odajött hozzám, és beszélt egy filmről. Néhány nagyon érzékeny téma volt benne, amit a kínai kormány nem szeretne, ha napvilágra keülne. A kínai színésznők többsége nem akart részt venni a produkcióban. Mivel ha visszamennének Kínába, nem kapnának vízumot, és a családjaikat is fenyegetnék – mint az enyémet –, ezért nem találtak színésznőket a filmhez. Lecsaptam a lehetőségre. Így kezdődött. Ezen a filmen keresztül meginterjúvoltam áldozatokat, és hallottam a történeteiket. Ez valóban arra késztetett, hogy emberi jogi aktivista legyek, akár a Miss World verseny pódiumán is.

 

A kulturális forradalom eljön Észak-Amerikába

 

Fuji: Miért aggódsz a szólásszabadság miatt most?

Lin: Kanadának, Ausztráliának, az USA-nak és más országoknak, akiket nem is gondolnánk, de a kínai kormány nyomást gyakorol rájuk. Nemcsak a napilapokat, hanem a filmeket is cenzúrázzák. Még Hollywoodban is meg kell változtatni a forgatókönyvet, hogy bejuthassanak Kínába. És az egyetemek kampuszain nem tudsz beszélgetni Tajvanról, Hong Kongról és az utóbbi időben kényes kérdésekről. Mivel sok kínai diákjuk van, akiket Kína pénzel. Egy egyesült királysági egyetem a térképen eltávolította önálló országként Tajvant, mint független országot a kínai diákok ellenreakciója miatt. Ez közvetlen fenyegetés a szólásszabadságunkra itt, nyugaton. Ha a diákok nem tanulnak emberi jogi kérdéseket az egyetemen, nem tudnak róluk. Még harcolni sem tudnak ellene nyugaton, és senki sem fog felszólalni a Kínában elnyomott emberekért.

 

Fuji: Április 7-én a „Wall Street Journal” megjelentette a véleményed egy cikkben, melynek címe „A kulturális forradalom Észak-Amerikába jön”

Lin: A kínai kulturális forradalom kezdetekor az emberek továbbra is csendben maradtak, és cenzúrázták magukat. Nem válik jobbá semmi, ha az emberek nem szólalnak fel. Csak rosszabb lesz. Szóval ez késztetett, hogy írjak egy cikket. Most itt van szabadságunk. De meg kell őrizni, nem pedig magától értetődőnek tekinteni.

 

Fuji: Mit gondolsz a mostani helyzetről Kínában?

Lin: Amiért többet aggódom mostanában, az a társadalmi kreditrendszer. Az átlag kínai embereket elnyomják. Ha valami rosszat mondanak, a társadalmi kreditük csökken, még repülőjegyet sem foglalhatnak. Csak azt tudják, hogyan engedelmeskedjenek. Ez nagyon veszélyes Kína jövőjére nézve.

 

Fuji: Úgy is ismernek téged, mint Fálun Gong gyakorlót.

Lin: A kínai autentikus vallások a taoizmus, buddhizmus és a konfucianizmus. A kulturális forradalom miatt az összes hagyományos hit földalatti mozgalom lett, és az embereknek el kellett hagyniuk néhány hagyományos hitet. Ezért van spirituális vákuum a kínai emberek elméjében. Sok kínai, ha látja a Fálun Gongot, látja a hagyományos hiteket, ami neki is volt egyszer. Ezért 1999-ig 70-100 millió ember volt, ez a kínai népesség egytizede, akik gyakorolták.

 

A Tiananmen téri mészárlás összetörte a kínai nép szívét

 

Fuji: Ebben az évben van a 30. évfordulója az 1989-es Tiananmen téri eseménynek.

Lin: A Tiananmen téri mészárlás olyasmi volt, amiről sosem hallottak Kínában, mert sosem tanították. Még csak nem is suttognak róla. Az emberek nem beszélnek erről, ezért a fiatal generációk, mint én, sosem hallottunk róla. Csak onnan tudom, hogy megnéztem egy videót, mikor Kanadába jöttem, és úgy gondoltam abban az időben, hogy a kínai nép még mindig nagyon reménykedik a reformokban. De a kínai diákok meggyilkolása és az azt következő megtorlás, összetörte a szívüket és a reményüket.

A Tiananmen téri mészárlás után úgy gondoltam, hogy a kínai emberek nagyon materiálisak. A filozófiájuk és a lelkük megtört, és reménytelenségben vannak. Az emberek elkezdték a pénzt imádni, mindenféle erkölcsi aggály nélkül. Elvesztették az együttérzésüket. Nagyon szomorú. A Tiananmen téri mészárlás videójában bátor kínai diákok voltak, akik kiálltak a kommunista párt ellen. Megindított a szellemük, és nagyon büszke voltam rájuk. Valóban másokra gondoltak. Remélem, hogy újra fogok ilyen szellemet látni Kínában. Reméljük, hogy a dolgok jobbak lesznek és folytatják a harcot.

 

Fuji: Március 3-án a Happy Science alapítója és ügyvezető igazgatója, Ryuho Okawa arról beszélt Tajpejben, hogy „egyfajta ’szabad Kína párt’-ot kellene alapítani Kínában, mert az embereknek Kínában legalább kétpárt rendszer szükséges” (Hivatkozás: Taiwan Must Spread Freedom, Democracy and Faith Into Mainland China

Lin: Kellene, hogy a kínai emberek, akik ott élnek, eldönthessék a saját jövőjüket. És a gondolat, hogy legyen ellenzéke a kommunista pártnak, egy kicsit naiv, mert totalitárius állam létezett ott az elmúlt 70 évben. Úgy gondolom a legalapvetőbb változás a kínai emberek számára, hogy először el kell különíteni a kommunizmust Kínától. A kommunista párt nem képviseli Kínát. A mi kultúránk egy ötezer éves történelemmel rendelkezik, és nagyobb gyökerei vannak, mint az ateista kormánynak. A kínai nép újra meg fogja találni a gyökereit, és ki fognak állni magukért. Ebben reménykedek.

 

Fuji: Mondanál egy üzenetet a japán emberek számára?

Lin: Úgy gondolom, az emberek, akik szabad világban élnek, nem tudják, milyen érzés egy autoriter rezsimben élni. Sajnos a kínai emberek sok éve kommunizmusban élnek. A japánok nagyon szerencsések, hogy megőrizték a kultúrájukat, ellentétben a kínai néppel. Az ő kultúrájukat megsemmisítették. Ezért az egyik dolog, amit mondani akarok, hogy gondosan őrizzék a szabadságukat, ahogy őrzik a kultúrájukat. Ez az emberek ékszere a földön. Mikor valaki kinyitja a szemét és látja, mi folyik a szomszédos országban, megijed. De azt kell mondanom, maradj igaz ahhoz, aki vagy japánként, az országodhoz és az értékeidhez.

 

Forrás: My Hope Is to Revive True Chinese Spirit