Fálun Dáfá a mindennapokban

Egy barátom mesélt nekem a Fálun Dáfáról (Fálun Gongként is ismert) 2008-ban. Ez volt az első alkalom, hogy valami pozitívat hallottam a gyakorlásról! A Kínai Kommunista Párt (KKP) álnok propagandájának következtében, és a sok éven át kapott ateista orientáltságú oktatásnak köszönhetően, nem volt jó benyomásom a Fálun Dáfáról. Később, ez a barátom javasolta, hogy olvassam el a Zhuán Fálun című könyvet. Aztán elolvastam mind a 40 publikációt Li Hongzhi mestertől, a Fálun Dáfá alapítójától.

 

Annak ellenére, hogy tanult ember voltam, teljesen meg voltam döbbenve, miután elolvastam a könyveket! Megértettem, hogy a szerző egyáltalán nem egy átlagos ember. Választ kaptam olyan kérdésekre, amelyben közel 20 éve tanácstalan voltam. Találtam egy irányt az életben, és a Fálun Dáfá művelése mellet döntöttem.

 

Nem a nyereség vezérelt

A Fálun Dáfá gyakorlása előtt, erős ragaszkodásom volt a hírnévhez, a profithoz, az érzelmekhez, a veszteség és nyereség kérdéséhez. Az első teszt a személyes nyereséghez fűződő ragaszkodásom eltávolítása volt.

 

Kormányhivatalban dolgozom és van némi befolyásom. Mielőtt elkezdtem a művelést gyakran jutottam extra bevételhez nem túlzottan legális módon. Körülbelül 17 leányvállalatot igazgattam. Készpénzt és ajándékkártyákat kaptam minden cégtől az ünnepek során. Ez valóban egy erős kísértés volt számomra!

 

Gyakorlóként tudtam, hogy a profithoz fűződő ragaszkodást el kell távolítani. A Fá tanulása során megértettem a „veszteség nélkül nincs nyereség” elvét (Zhuán Fálun). Igaz gyakorlóként, az Őszinteség, Jószívűség, Tolerancia alapelvekhez igazodva kellene viselkednem, nem a személyes nyereség által vezérelten.

 

Ezután gyakran udvariasan elutasítottam az „ajándékaikat”. Próbáltam lehetőséget találni arra is, hogy ajándékokat adjak vissza, melyek a fiókomban maradtak. Gyakran elmeséltem ezeknek a vezetőknek, miért nem fogadhatom el azokat. Boldogan fogadták a visszaadott ajándékokat, miután megismerték az álláspontomat. Az évek során nagy mennyiségű készpénzt és ajándékkártyát utasítottam el, és adtam vissza.

 

Jobb embernek lenni

A kollégáim többsége fiatal, és közülük sokan kapták az állásukat nem helyes utakon. Nem végeznek valami sok munkát, leszámítva az interneten böngészést, és a szappanoperák nézését a műszakjaik alatt. Nem megfelelő nyelvet használnak. Ez a viselkedés a norma.

 

Gyakorlóként tudom, hogy önuralmat kellene tanúsítani és nem hagyni a rossz hatásokat befolyást gyakorolni. Egyéni szabályokat állítottam fel, hogy nem internetezek munkaidő alatt, és nem figyelek oda a kollégákra, amikor lógnak és káromkodnak. Szabad időmben csak a Fát olvasom és tanulom.

 

Van egy ingyen büfé a munkahelyen. Az alkalmazottak gyakran vesznek extra adagokat otthonra, vacsorára. Van egy korlát, egy adag gyümölcs jár személyenként, de mindenki többet vesz mint a része, amikor senki nem figyel.

 

Nyolc ember van az irodában, és fel van osztva ki mikor takarít. Mégis az emberek túlnyomó többsége úgy tesz, mintha nem lenne tisztában azzal, hogy eleget kell tennie a munkavállalói kötelességének. A munkatársak félnek megbántani másokat, és nem figyelmeztetik egymást, hogy ő következne. Ezért, a felelős vezető nem tudja végrehajtatni a takarítás ütemezését, ismételt emlékeztetők után sem.

 

A gyakorlás megkezdésével folyamatosan igyekeztem jobb ember lenni. Semmi sem jelentéktelen a folyamatban. Gyakran csak egy adaggal töltöm meg a hasam. Időnként a kollégák javasolják, hogy vegyek többet a délutáni időszakra. Általában mosolygok, vagy mondok néhány szót, hogy megérthessék, miért nem teszem. Amikor rám kerül a sor, hogy feltakarítsam az irodát, gyakran korábban jövök, és alapos munkát végzek.

 

Az egyik leányvállalatnál, egy fiatal férfi volt felelős az üzleti adatok hozzám való eljuttatásáért. Az általa kiadott adatok gyakran pontatlanok voltak. Arra kellett kérnem, hogy csinálja újra, ami többlet munkát jelentett nekem. A részlegem vezetése többször kérte, hogy cseréljem le őt, de sokszor azt válaszoltam, hogy nem könnyű egy fiatalembernek állást találni, így adtam neki újabb esélyeket.

 

Egyik nap találkoztam ezzel az emberrel, és mondtam neki: „Nem végeztél jó munkát. Remélem, hogy még komolyabban fogod venni ezt a feladatot. Ha nem értesz valamit, kérlek, kérdezz engem, de jó munkát kell végezned. A részleg vezetése többször kérte, hogy cseréljelek le, de nem egyeztem bele. Megértelek, és remélem, hogy te is meg tudsz engem érteni.” Többször megköszönte, és megígérte, hogy keményen fog dolgozni.

 

Fejlődést ért el, de továbbra is gyakran hibázott. Amikor ezt történt, próbáltam nyugodt és türelmes maradni és megkértem, hogy javítsa ki azokat. Egy Dáfá gyakorló könyörületességét mutattam felé. Dáfá művelőként tekintettel kell lennem másokra, mindenkivel jószívűen kell bánnom a környezetemben, és meg kell bocsátanom a hibáikat.

 

Egyszer, egy utazás alkalmával. Azt mondta, hogy én vagyok a legjobb ember, akit valaha ismert, és a cégénél mindenkire mély benyomást tettem. Elmondtam neki az igaz tényeket a Dáfáról, és ő kilépett a KKP-ből. Azóta jobb mederbe terelődött az élete. Egy évvel később megházasodott, és gyermeke született.

 

Mindennapok

Nagyon tehetséges voltam fiatal koromban, és fokozatosan kifejlődött bennem egy felsőbbrendűségi viselkedés másokkal szemben. Az a hiányosságom, hogy képtelen voltam elfogadni a kritikát káros volt. Dühös voltam, amikor mások kritizáltak. De miután elkezdtem a művelési gyakorlatot, megértettem, hogy egy kifinomult ember általában szerény és toleráns, elfogadja mások véleményét.

 

Miután feltártam a problémáimat, kemény munkába kezdtem azokban a vonatkozásokban. Próbáltam mosolyogni, lassan beszélni, és figyelni másokra a szünet nélküli fecsegés helyett. A váratlan vádakkal és panaszokkal szemben, igyekeztem megőrizni egy nyugalmas és békés állapotot, és megfelelő magyarázatot adni a küzdelem helyett, hogy kinek van igaza és ki téved.

 

Egyszer, egy családtag veszekedett velem valami lényegtelen dolgon. Amikor azt tanácsoltam neki, hogy ne csinálja, dühös lett és a szidalmazásommal fejezte be. Nagyon mérges lettem, de azonnal felismertem, hogy ez azért történt, hogy el tudjam távolítani a ragaszkodásomat a kritika elutasításával kapcsolatban.

 

Tehát csendben figyeltem, ahogy lehordott, anélkül, hogy szóltam volna. Aztán, befejezte és rájött, hogy túl messzire ment, és elkezdett kedvesen beszélni hozzám.

 

Még azon az estén, amikor a meditációt gyakoroltam, megtapasztaltam a gyakorlás gyönyörűségét; minél többet gyakorlok, annál kellemesebben érzem magam. Megértettem, amit a Mester mondott, ”… amilyen magas a xinxing szintje, olyan magas a gong szintje is.” (Zhuán Fálun)

Egyszer, amikor mentem zöldséget venni munka után. Adtam az árusnak 100 juan-t és 96 juan-t kaptam vissza. Amikor hazaértem, találtam egy hamis bankjegyet. Nem mentem vissza, hogy megkeressem, mert minden okkal történik, semmi sem véletlen. Ez egy jelzés volt, hogy el kell távolítanom a ragaszkodásaimat.

 

Hamis pénzt kaptam, ami azt jelenthette, hogy a szavaim és a tetteim nem feleltek meg az őszinteség alapelvének. Ekkor visszaemlékeztem mit mondtam egy barátnak egy vacsora meghívással kapcsolatban. Bár csak egy alkalmi beszélgetés volt, nem gondoltam komolyan. Meg kell tartanom az ígéreteimet! A hamis pénz figyelmeztetésül szolgált, hogy készüljek erre a meghívásra.

 

Ezen kívül nincsenek igazságtalan sérelmek az emberek között. Néhányuk igen bonyolult. Talán tartoztam ennek az embernek az előző életemben, és most adtam meg neki. Így széttéptem a hamis 20 juanos bankjegyet.

 

Szavakkal nem lehet kifejezni, mennyire hálás vagyok a Fálun Dáfának és Li mesternek. Szorgalmasan fogok gyakorolni és megbecsülök minden lehetőséget a fejlődésre. Mindenkit jószívűen fogok kezelni a környezetemben, és egy Dáfá gyakorló jó tulajdonságait fogom megmutatni, őszinteséget, jóindulatot és türelmet.

 

Forrás: Government Officer Begins Practicing Falun Dafa; Saves Coworker from Losing His Job