Kibeszélni másokat a hátuk mögött

Észrevettem, hogy egyes gyakorlók nem mutatnak rá konkrétan mások ragaszkodásaira, hanem ehelyett kibeszélik őket a hátuk mögött. Ti is tapasztalhattatok ilyet. Ez, úgy tűnik számomra, még több embert von be az adott szituációba, és félreértéseket okozhat, konfliktusokat és fájdalmat. Az ilyen viselkedés általában a beszédművelés sikertelenségének vagy egyéb emberi nézeteknek az eredménye lehet.


Saját magunk kijavítása, amikor rámutatunk mások hiányosságaira


Én is csináltam ilyet. Ha valaki nem fogadta meg a tanácsomat, kibeszéltem. Nem gondoltam, hogy ez rossz lenne. De, ha megtudtam, hogy valaki rólam beszélt, akkor ingerült lettem.


Azt gondoltam: „Nem is így csinálom. Hogy teheti ezt velem a gyakorlótársam? Ha van valami problémája, akkor velem kellett volna megbeszélnie! Most még rosszabbá tette a helyzetet azzal, hogy pletykákat terjesztett.”


Azt terveztem, hogy beszélek ezzel a gyakorlótárssal, de miután lenyugodtam, azt kérdeztem magamtól: „Nem beszéltem én ugyanígy másokról?” Azt gondoltam, azért csináltam, hogy segítsek nekik emelkedni. Amikor magamba néztem, láttam, hogy rosszul kezeltem a helyzetet!


A Mester az írta:

„Néhányan talán ezt mondják: „Hallottam valamit Li Tanártól”, máris mindenki körülötte áll és hallgatja, hogy mit beszél, és saját megértésével kiszínezve terjeszti a szóbeszédet. Mi a célja? A magamutogatás. Néhányan nagy érdeklődéssel továbbadják a szóbeszédet egymás közt, mintha jól tájékozottak lennének, és mintha többet értenének és tudnának, mint a többi gyakorló. Természetessé vált náluk, és talán nem is realizálják, csak a tudatalattijukban hivalkodnak.” (Zhuan Falun 6. Fejezet)

„Például vannak ellentmondások az emberek között, „te jó vagy”, „ő nem jó” vagy „te jól művelted magad” és „ő nem művelte jól magát”, stb. – ezek már önmagukban is ellenmondásnak számítanak.” (Zhuan Falun 8. Fejezet)


A Mester szavai nem mutattak rá nekem mindenre, amikor olvastam őket. Nem vonatkoztattam magamra, amit olvastam, ehelyett továbbra is szóbeszédeket terjesztettem. Elfeledkeztem róla, hogy amit ebben a dimenzióban látunk az csak egy illúzió. A gyakorlótársaink a művelés folyamatában vannak és folyamatosan fejlődnek. Amikor magamba néztem, rájöttem, hogy amiket látok nem a gyakorló hibái, hanem az emberi nézetek, amiknek éppen az eltávolításán van.


Onnantól kezdve nem beszéltem másokról. Ha bárkit hallottam mások hibáiról beszélni, emlékeztettem őket, hogy nézzenek magukba, nincs–e saját maguknak ugyanaz a hiányossága.


Pletykálnak rólam

Mindig tanácstalannak éreztem magam, amikor halottam a többieket rólam pletykálni. Sértve éreztem magam, akit nem értenek meg. Annak ellenére, hogy tudtam, amit mondanak nem igaz, nem akartam még rosszabbá tenni magyarázkodással. Csak azt tudtam csinálni, hogy tanultam a Fát és korrigáltam magam.


A Mester azt tanította nekünk,

„Ezért ne légy olyan, mint ő vagy ne legyél mérges rá, akkor sem, ha olyan szörnyű helyzetbe hozott téged, hogy már fel sem tudod emelni a fejed. Nemcsak, hogy nem szabad mérgesnek lenned rá, hanem még meg is kell neki köszönnöd, őszintén meg kell neki köszönnöd.” (Zhuan Falun 4. Fejezet)

„Hogy miért kell még köszönettel is tartoznod neki? Gondolj bele: mit fogsz kapni? Világegyetemünknek van egy alapelve: „Aki nem veszít, az nem is nyer.” Ha valaki nyer, annak muszáj valamit veszítenie is. A hétköznapi emberek között rettenetes helyzetbe hozott, nyertesnek számít és hasznot húzott a károdra. Minél rosszabb lesz a helyzet, és minél nagyobb feltűnést kelt, annál többet kell elviselned, és ő annál több dőt veszít el. Ez a dő mind hozzád kerül. Miközben mindezt eltűröd, talán kevésbé törődsz vele, és nem veszed a szívedre.”(Zhuan Falun 4. Fejezet)


A Fából megértettem, hogy amikor mások azt mondják rossz vagy, az nem jelenti azt, hogy valóban rossz vagy. Ha megsértenek az egy teszt, hogy látni lehessen valóban el tudod-e viselni.


Ha visszavágsz azoknak, akik megsértettek, akkor lényegében ugyanazon a szinten vagy, mint ők. Elhatároztam, hogy nem esek ebbe a csapdába. Tudom, hogy el kell engednem az igazságtalanul megvádoltságtól való félelmemet, és el kell távolítanom.


Továbbra is úgy fogom kezelni azokat a gyakorlókat, akik rólam pletykáltak, mintha semmi sem történt volna, és magamban fogok kutatni ragaszkodások után. Ha nem találok semmit, az Őszinteség, Jószívűség, Tolerancia alapelveket fogom követni, és nem leszek dühös, nem fogok haragot táplálni. Nem fog zavarni, hogy milyen jól, vagy rosszul bánnak velem mások.


Forrás: Talking Behind Others' Backs