Ha nem lennék gyakorló, nem lennék ennyire becsületes sem

A jellem nemesítése

Az édesanyámmal gyakoroltam a Fálun Dáfát gyerekkorom óta. A 90-es években születtem, és gyerekként elkényeztettek. Rossz természetű lettem. Még miután elkezdtem gyakorolni sem javult a természetem.


Li Hongzhi Mester (a Fálun Dáfá alapítója) azt mondta:

„Én mondom neked, ha felmérgelődik az ember, az valóban és igazán démon-természet. Miért? Némelyek azt gondolják: Azért gerjedek csupán haragra, hogy valami jót érjek el és mivel másokat meg akarok tanítani, hogy a jó felé forduljanak; csak azért gerjedek haragra, mivel szeretném, hogy mások jól végezzék el a munkát. Ennek ellenére az démontermészet, az azt is jelenti, hogy a gonosz ellen gonosszal jársz el. Mert te a démontermészetet használod, hogy valakit arra ösztönözz, hogy jót tegyen. Ha te jóságos szívvel kezeled, ha te jószívűséggel beszélsz vele és azt mondod, hogy jól kellene csinálja, úgy azt gondolom, hogy az meg fogja érinteni. Ő saját magától valóban jól fogja csinálni, akkor nem úgy lesz, hogy csupán azért csinálja jól, mivel rá lett kényszerítve általad; így még jobban fogja csinálni. Ezért a művelés közben fokozatosan el kellene távolítsátok azt a gyengeséget, hogy felmérgelődtök. Nektek gyakran van az az érzésetek, hogy csak nagyon nehezen lehet elérni, hogy ne izgassa fel magát az ember, valójában ezt nem olyan nehéz elérni.” (Fá-magyarázat a Fá-konferencián Új-Zélandon)


Ha most találkozom valamivel, ami felidegesít, emlékezem a Mester fentebb említett utolsó mondatára.


Hogy kontrolláljam a vérmérsékletem, emlékeztetem magam, hogy ne keveredjek a hétköznapi emberek ügyeibe. Ha bármiért hibáztatnak, bocsánatot kérek anélkül, hogy visszatámadnék. Mindig emlékeztetem magam, hogy Dáfá tanítvány vagyok, és nyugodtan kezelek bármilyen helyzetet.


Megértettem, hogy néha türelmesebbnek kell lennem másokkal, de mégis elvesztem az önmérsékletemet a családtagjaimmal szemben. Nem mindig vagyok türelmes a szüleimmel, amikor segítséget kérnek tőlem.


Azt is észrevettem, hogy rosszabb a kedvem, mikor sok időt töltök a számítógépemmel vagy a mobiltelefonommal. Eldöntöttem, hogy bölcsebben használom az időmet és a Mester Hong Yin-jét ismétlem az internet való böngészése helyett. A ragaszkodás a számítógépemhez és a mobiltelefonomhoz alapvető hétköznapi emberi érdeklődés, és ez az emberi érzelgősség visszatükröződése.


Mikor magamba néztem, láttam, hogy önző vagyok. Tisztelnem kell az időseket és türelmesebbnek kell lennem velük. Az édesanyám mobiltelefont használ a Dáfá projektekhez, ezért a kötelességem, hogy segítsek neki a használatában.


Volt egy időszak, mikor nem érdekeltek a hétköznapi emberek beszélgetései. Míg tanultam a Fát, rájöttem, hogy meg kell becsülnöm a művelési környezetemet, emlékezve, hogy minden ami körülöttem történik, a javulásomért van.


A Mester azt mondja:

„Mi meg kellene tudjuk becsülni az embervilágban való művelést és állhatatosan (folytonosan)kellene haladjunk előre a Fá-alapelvekben. A művelők számára a hétköznapi emberek között semmi sem rendelkezik többé vonzerővel, ez onnan ered, hogy a művelőknek a szintje magasabb, mint a hétköznapi embereké. Az ember nem akar itt maradni az embereknél és nem találja érdekesnek, egy ilyen állapot fog felbukkanni. Ha viszont te felismerted, milyen értékes egy alkalom a művelésre ez az időszak és hogy ez egy esély, hogy visszaemelkedhess; ha te a Dáfá művelés megvizsgálásának egy picikét több súlyt tulajdonítasz, nem lesz többé ez az érzésed.” (Fá-magyarázat a Fá-konferencián Új-Zélandon)


Beszélni a Dáfáról

A nagynéném boltjában dolgozom. A nagynéném és a lánya nem szeretik, ha a vevőkkel a Fálun Dáfáról beszélgetek.


Egyszer beszéltem egy vásárlóval, akinek negatív benyomása volt a Dáfáról. Elmondta, hogy van egy ember a szülővárosából, aki gyakorolja a Dáfát, és lusta. Elmondtam a vevőnek a saját tapasztalatomat a fizikai és a mentális egészségem javulásáról a gyakorlattól. Elmagyaráztam, amit a Dáfá tanít, és elmondtam neki, hogy egy igazi gyakorló a Dáfá tanításait követi. Több mint egy órán keresztül hallgatott engem, és később megváltoztt a véleménye a Dáfáról.


Az unokatestvérem barátja egyszer eljött látogatóba. A 20 perc alatt, mikor az unokatestvérem nem volt ott, a Dáfáról beszélgettem a barátjával, és egyetértett, hogy kilép a Kínai Kommunista Pártból (KKP).


Egy másik vásárló elmondta nekem, hogyan élt túl egy komoly közlekedési balesetet egy évvel korábban. A délután nagy részében velem beszélgetett. Mikor kérdeztem tőle, kilépne-e a KKP-ből, azt mondta már megtette, mikor korábban valaki felajánlotta ezt a lehetőséget. Tudtam, hogy ez volt az oka, amiért sértetlenül megúszta a balesetet. Beszélgettem vele a Dáfáról, és azt mondtam neki, emlékezzen arra, hogy „A Fálun Dáfá jó”.


Habár a nagynéném és a családja nem igazán érti a Dáfát, most már van néhány pozitív gondolatuk róla.


Egyik nap véletlenül valami romlottat ittam. Az unokatestvérem rádöbbent a hibámra, és aggódott, hogy meg fogok betegedni. Kérdezte, fáj-e a gyomrom, de elmondtam neki, hogy jól vagyok. A nagynéném azt mondta: „A Fálun Dáfá gyakorlók különbözőek!”.


Ezt a lehetőséget felhasználtam, hogy még többet elmondjak az unokatestvéremnek arról, hogyan javította az egészségemet a Dáfá gyakorlása.


Egy művelési vizsga

Rájöttem, hogy az üzleti bankszámlámon van 300 jüan plusz. Nem tudtam, honnan van. Azt terveztem, hogy veszek néhány könyvet és egy új audio lejátszót. Ez az újonnan felfedezett pénz pontosan fedezné a költségeket. Tudtam, hogy nem az én pénzem, ezért nem használtam fel.


Ellenőriztem az előző néhány hónap bolti számláit, és láttam egy tételt, amely egyezett a számlámon lévő összeggel. Azonnal átutaltam a pénzt a nagynénémnek. Nem kérdezett a részletekről, de azt mondta nekem: „Teljesen megbízunk benned a pénzügyekben.”


Tudtam, ha nem gyakorolnám a Dáfát, nem lennék ennyire becsületes. A nagynéném és az unokatestvérem nem ellenőriz minden számviteli tranzakciót, és valószínűleg sose vették volna észre a hiányzó pénzt.


Sok éve gyakorlom a Dáfát, de csak most kezdem igazán megérteni a művelés jelentését. Ilyenképpen érzem, hogy jobban megértem, amit a Mester mond: „…mindig úgy kell művelődni, mintha most kezdtél volna,…” (Fá-magyarázat a 2009-es New York-i nemzetközi Fá-konferencián)


Őszintén köszönöm a Mesternek a lehetőséget a művelésre!


Forrás: A Young Practitioner's Account of Cultivation

* * *

Örömmel vesszük, ha kinyomtatják és terjesztik az összes cikket és azok tartalmát, mely a Clearharmony oldalon jelent meg, de kérjük, jelöljék meg a forrást.