Haláljelentés! Liu Fengmei belehalt a végtelen kínzásokba és zaklatásokba (vigyázat! sokkoló képek)

(minghui.org) 2014. december 18-án Cheng Hua Pekingből igyekezett haza délután 3 óra körül. Sírt, mikor hazaérve meglátta a felesége élettelen testét. Liu Fengmeit oly szörnyű módon üldözte a rendőrség, a kényszermunkatábor és a Kínai Kommunista Párt (KKP) börtönei, hogy belehalt az állandó kínzásba és zaklatásba. Aznap reggel 4 órakor hunyt el.


Oly sok kénytelen elszakítás után ez volt az utolsó búcsú.


Egykori boldogságuk
Liu asszony kicsi kora óta gyenge volt, sokat betegeskedett. Az esküvőjük után életet adott egy gyermeknek, de a saját egészségi állapota rosszabbodott. Gyakran volt betegállományban és teljes munkadiőben sem tudott dolgozni. Férje ugyanabban a gyárban dolgozott. Kevéske jövedelmükkel szegényesen és nehézkesen éltek.


Annak érdekében, hogy javuljon az egészségi állapota, Liu asszony 1995 novemberében belekezdett a Fálun Gong gyakorlásába és követni kezdte az Őszinteség, Jóság és Tolerancia elveket. Röviddel ezután eltűntek a betegségei és teljes munkaidőben dolgozott. Mindennap olvasta a Fálun Gong könyveket és végezte a gyakorlatokat is. Hamarosan egészséges és boldog lett. A kis család élete jóra fordult.

 
Liu Fengmei és férje

Amikor a férje észrevette a változásokat rajta, amelyeket a Fálun Gong gyakorlásának köszönhetett, támogatta a feleségét a gyakorlásban. Nem panaszkodott, akkor sem, miután többször letartóztatták és bebörtönözték, ami többszöri elválasztásukhoz vezetett.


Megkínozták, holott életveszélyben volt
Liu asszony élete drasztikusan megváltozott, miután a KKP megkezdte a Fálun Gong elleni üldözést 1999. július 20-án. Az elején több alkalommal is elutazott Pekingbe, hogy a központi kormánynál tiltakozzon, és hogy elmondja az embereknek, hogy a Fálun Gong nem tett semmi rosszat. Emiatt bezárták, börtönbe és kényszermunkatáborba vitték, ahol súlyosan megkínozták.


A 13 éves fogvatartása alatt a Shenyang-i 739-es kórház orvosai 2012 júliusában egy rosszindulatú tumort diagnosztizáltak a bal mellében, valamint további tumorokat találtak a petefészkében. Az ottani női börtön értesítette a férjét. Amikor megérkezett, felesége már kritikus állapotban volt, állandóan vérzett és komoly vérszegénységben szenvedett. Követelte, hogy engedjék szabadon orvosi kezelésre, a börtön igazgatója azonban megtagadta a követelését. Azt mondta, hogy ehhez a börtön igazgatásának engedélye szükséges.


A Shenyang-i tumor kórház megerősítette, hogy a mellrák utolsó stádiumában van, és hogy a rák tovább terjed. A petefészkében található tumorok szintén az utolsó stádiumban voltak. A vérszegénysége pedig rosszabbodott, és ugyan pont emiatt vitték a börtön kórházába, mégsem kapott kezelést, ezért visszavitték a börtönbe. Egy feltétellel szabadon engedték volna orvosi kezelésre: ha aláír egy papírt, amelyben lemond a Fálun Gong gyakorlásáról. Mivel megtagadta az aláírást, szétfeszítették az ujjait, hogy ujjlenyomatot vehessenek tőle. Mindezt az asszony törékenységének tudatában tették.


Néhány nappal később az igazgató irodájába vonszolták, ahol újból ujjlenyomatot vettek tőle – méghozzá azzal az indoklással, hogy az előző nem sikerült. Megragadták a hajánál fogva és a bal mellére ütöttek, ahol a tumora volt, majd lekötötték, ami erős vérzést okozott a nemi szervében. Több órán át kínozták így.


Minden egyes alkalommal, amikor a börtön kórházba vitette Liu asszonyt, értesítették a férjét, hogy fizesse a költségeket. A hozzátartozói, akik egész idő alatt megpróbálták kiszabadítani a fogságából, több mint 10.000 jüent fizettek.


A börtön alkalmazottai célozgattak, hogy nem zaklatnák tovább a halálos beteg asszonyt, ha szabadon eresztenék. Viszont két hónappal később újból felhívták a férjét, hogy fizessen 1.500 jüent, és hogy vigye a feleségét Shenyangba a bírósági igazolásért. Liu asszony azonban túl gyenge volt az utazáshoz. A börtön, a bírói iroda, a szomszédok egyesülete és a gyár biztonsági osztályának emberei továbbra is zaklatták és megfenyegették a családját.


2013 márciusában a Nuerher rendőrőrs emberei betörtek az otthonába és a férjének a munkahelyi telefonszámát és címét követelték tőle. Liu asszony kissé összeszedte magát előtte, de ez az újabb zaklatás erősen rontott az állapotán.


A szinte elviselhetetlen mentális és pénzügyi nyomás alatt egy nap összeesett a férje a munkahelyén. A kórházban megállapították, hogy beteg a szíve. Fiúk szintén kétségbe volt esve. „Az édesanyámnak rákja van a végső stádiumban és a rendőrség még mindig zaklatja“, mondta. „Az édesapám szíve beteg, én pedig csak húsz éves vagyok. Mit tegyek?“


1999: Kínzások a Masanjia kényszermunkatáborban
Liu asszony 1999 szeptemberében Pekingbe utazott, hogy kiálljon a Fálun Gong szabad gyakorlásának joga mellett. Két és fél évnyi kényszermunkára ítélték, és a Shenyang városi Masanjia kényszermunkatáborba zárták. Az elsők közé tartozott, akiket ebbe a hírhedt táborba vittek, ahol az őrök és a bűnöző foglyok megverték, mert nem hagyta magát „átnevelni“. Elektromos botokkal sokkolták és arra kényszerítették, hogy hosszú ideig a hóban térdeljen.

 
A kínzási módszerek illusztrációja: elektromos botokkal történő sokkolás

A Minghui weboldalon nyilvánosságra hozott egyik cikkben ez állt: „A Fálun Gongot gyakorló Cui Yaninget, Liu Fengmeit Jinzhou városból, valamint Lin Yant Shenyangból három őr hosszú órákon át elektromos botokkal sokkolt. Az őrök vasdrótokkal korbácsolták meg őket, emiatt a gyakorlók egész testét sérülések lepték be. Cui és Liu asszonyoknak 14 napon át guggolniuk kellett és nem aludhattak.“


Liu asszony 20 napra éhségsztrájkba lépett. A rendőrök egy kis szobában verték és csak akkor hagyták abba, mikor a többi gyakorló is éhségsztrájkkal fenyegetőzött. Olyan gyenge lett, hogy nem tudott az ágyba feküdni és a vérnyomása csupán 20 mm Hg volt. Infúziót kapott és erőszakkal megetették, hogy „újraélesszék“.


Liu asszony – mint más gyakorlók is, akik vele egy időben tartózkodtak a fogdában – 2000 júniusában az üldözés fő céljává vált, mivel nem adta fel a hitét. Újra és újra megkínozták, mert a munkatábor megpróbálta megemelni az „átnevelési arányt“. Az őrök arra kényszerítették más gyakorlókkal együtt, hogy naponta álljon egy helyben 18 órán át, és elektromos botokkal sokkolták. A nyaka tele volt sebekkel és befeketedett, a kezei is tele voltak sebekkel.


A rendőrök levetkőztették és összekötötték a lábait. Majd két magas feszültségű elektromos bottal sokkolták. Később pedig egy magánzárkába vitték.


2001 áprilisában az őrök Liu asszonyt és további húsz gyakorlót egy kis cellába vitték. Arra kényszerítették őket, hogy reggel 6 órától éjfélig egy kis széken üljenek. Ezalatt olyan felvételeket kellett hallgatniuk, amelyek rágalmazták a Fálun Gongot. Főleg a kis széken való ülés sebzett meg sok gyakorlót, a fenekük vérzett, a ruháikhoz kiszáradt vér tapadt.


Liu asszonynak öt napon keresztül kellett reggel 6 órától éjfélig a fallal szemben ülnie. Ezt két napi helyben állás követte. A gyakorló azonban továbbra sem adta fel a hitét. Wang Yanping és Zhou Qian őrnők erre megkorbácsolták vasdrótokkal, és sokkolták a felső testét és a talpát. A kínzások teljesen tönkretették Liu asszony fizikai és mentális állapotát.


Újból éhségsztrájkba lépett, hogy ezzel tüntessen az üldözés ellen, emiatt a rendőrök az orrán át egy csövön keresztül etették erőszakkal. Akkor sem hagyták abba, amikor az orra már erősen vérzett. Liu asszony ezen a ponton elérte türelme határát és kiugrott a harmadik emeleti ablakon.


Eltört és elferdült a gerince, az idegei pedig megsérültek. Szabadon bocsátották, hogy kezelhesse a baját. Az orvosok beültettek a hátába egy acéllapot.


Később így írta le a helyzetet: „Az üldözés annyira kegyetlen volt. A hosszú ideig tartó elektromos sokk mindannyiunkat eltorzított. Sok arcot eltorzítottak, felduzzadt szemek és szájak tanúskodtak az üldözés brutalitásáról. Nem ismertünk magunkra, és csak gyenge hanggal próbáltuk közösen kideríteni, hogy ki kicsoda, hogy ezzel bátorítsuk egymást. Az őröknek azt mondtam, hogyha továbbra is így bánnak a gyakorlókkal, akkor kiugrok az ablakon – ezzel azt akartam elérni, hogy ne kínozzák többé a gyakorlókat. Néhány nappal utána újból a gyakorlók kiáltásait hallottam, folytatták a kínzást.“


Mikor Liu asszony újból otthon volt, a Fálun Gong könyveket tanulta és végezte a gyakorlatokat is. Csodával határos módon rövid időn belül képes volt újra felállni és járni. Az őrök azonban újból hívták és fenyegették: „Senkivel se beszéljen. Ne vegye fel a kapcsolatot egy gyakorlóval sem. Ha mégis ezt teszi, azonnal letartóztatjuk.“


El kellett hagynia otthonát
2002. április 10-én, 6 hónappal a fent említettek után, Liu asszonyt újból letartóztatták, mikor éppen egy barátját látogatta. A rendőrség elvette a pénzét és a kulcsait, átkutatta a házát. Elkobozták a Fálun Gong könyveit és más személyes holmiját, még a kisfiának a játékait is elvitték.


Délután a Jinzhou város 1. számú vizsgálati fogdájába vitték, ahol éhségsztrájkba lépett. A hatodik napon erőszakkal megetették, aminek következtében erősen vérzett az orra. Az őrök különböző szerszámokat használtak, hogy erőszakkal kinyissák a száját. Amikor megpróbálták megetetni, kispriccelt az ennivaló. Utána nem is próbálkoztak tovább. A nyolcadik napon valami folyadékot akartak beinjekciózni neki, sikertelenül. A 12. napon elvitték a kórházba. A 13. napon a börtön felelősei kénytelenek voltak szabadon ereszteni Liu asszonyt.


Liu asszony erre elhatározta, hogy három évre elhagyja otthonát. Három évig nem látta sem a férjét, sem a kisfiát. 2005-ben megkockáztatta a letartóztatást és hazatért. A munkahelye kifizette az óvadékát és munkát adott neki takarítónőként.


Az olimpiai játékok előestéjén újból letartóztatták
A KKP kihasználta a 2008-as olimpiai játékokat és egy Fálun Gong gyakorlók elleni kampányba kezdett, amely számtalan gyakorló letartóztatását is magában foglalta. Wang Lijun személyes parancsára Jinzhou városban több mint 30 gyakorlót letartóztattak, köztük Liu asszonyt is. Wang Lijun akkoriban a Jinzhou városi rendőrség főnöke volt, később pedig a Bo Xilaijal való együttműködéséért került a nemzetközi címlapokra.


Li asszony jelentése a 2008-as eseményekről
„2008. február 25-én reggel a lépcsőn tartottam lefelé munkába menet. Kb. nyolc ember jelent meg előttem, mindenféle irányból és körülfogtak. Megkérdeztem: ‚Mit csinálnak?‘ Azt állították, hogy a rendőrőrségről jöttek. ‚Akkor mutassák meg az igazolványukat’, követeltem. Az egyikük meg is mutatta az igazolványát, amin ez állt: ‚Li Baoshan, Taihe állambiztonsági osztály.‘ Többen tartottak felém és a kezeimet a hátam mögött megbilincselték. Majd egy rendőrautóba tuszkoltak.


Elvették a kulcsomat és berontottak a házamba. A férjem és a fiam még aludtak. Felébredtek és a fiam elkezdett veszekedni velük. Belökték a fürdőszobába és átkutatták a szobákat. Még a rizses zacskót is felvágták. Elkobozták a Fálun Gong DVD-ket és könyveket, a mobiltelefonomat, egy DVD-lejátszót és egy MP3-as lejátszót, a bankkártyáinkat és 7.900 jüen kézpénzt. A férjemet és a fiamat a Nuerhe rendőrőrsre vitték.


Engem a Taihe rendőrőrsre vittek, ahol újból átkutattak és egy kis helységbe zártak. Egy órával később egy vasszékre ültettek és egy fekete csuklyát húztak a fejemre. Megkötözték a lábamat és a kezemet, és a székhez kötöttek.


Hallottam, amint az egyik férfi mondta, hogy megérkezett a százados. Valaki megütötte a fejemet egy kemény tárggyal. Kábult lettem és csöngött a fülem. Valaki ezt mondta: ‚Vegyétek le a ruháit.‘ Levették a kabátomat és a pulóveremet, csak egy szál ingben ültem ott. Az egyikük elcsavarta a jobb karomat, mire ezt kiabáltam: ‚A Fálun Dáfá jó!‘ Tovább csavarta és felhúzta a karom. Egy reccsenéssel kificamította a karomat, majd elájultam.


Nem tudom, hogy meddig voltam eszméletlen. A karom csak úgy lógott, mikor felébredtem. A mellettem lévő szobából hallottam az elektromos botok sergecését, a gyakorlók kiáltását és a rendőrök káromkodását. 23 óra körül a Jinzhou város 1. számú vizsgálati fogdájába vittek. Ezt mondta az őr: ‚Miért jön ma mindenki hordágyon?‘ és nem volt hajlandó felvenni. Egész nap semmit sem ittam és semmit sem ettem, a karom meg csak úgy lógott. Az acéllappal a hátamban nem tudtam felülni.


Azt hitték, hogy eltört a csontom, így a rendőri kórházba vittek. Éjfélkor érkeztünk oda. Megröntgeneztek, majd visszavittek a fogdába. Az oda vezető úton felhívták a főnököt és közölték vele, hogy eltört a csípőm és a karom. A főnök azt válaszolta, hogy ennek ellenére sem engedhetnek szabadon.


A fogdában nem tudtam sem enni, sem inni, hosszú ideig csak feküdni tudtam. Később a Taihe rendőrőrs emberei kihallgattak, miközben nagy fájdalmakkal a földön feküdtem.


Hetekkel később Dai Yong, a Taihe rendőrhivataltól és Dai Wei a fogdából egy hordágyra fektettek és elvittek a Dalian városi Yaojia fogdába.


A kihallgatás másnap kezdődött és több mint 40 napig tartott. Törött csontokkal feküdtem a földön. Egy tolókocsiba ültettek és a kihallgató szobába toltak a kihallgatásokra. Fenyegettek, trükköztek és hazudtak, hogy nyomást gyakoroljanak rám. Egy nap eljött a Liaoning tartomány rendőrhivatalának igazgatója is. Leszidott és fenyegetett, az asztalra csapott. ‚Megöljük’ – üvöltötte. ‚Beszélni fog, ha a halálára készül.‘ Miután órákon át sikertelenül kihallgatott, távozott.


2008 júniusában Jinzhou város 1. számú fogdájába vittek, ahol arról beszéltek velem, hogy ‚egy lehetnék közülük‘. Viszonzásul szabadon engednének, hogy orvosi kezelésben részesülhessek, ha ezt akarnám.“


Jogtalanul 13 évre ítélték
Jinzhou város Taihe megyei bírósága 2008. augusztus 27-én ítéletet hozott Liu asszony sorsáról. 13 évi szabadság vesztésre ítélték. Jinzhou köztes népbírósága elutasította a fellebbezését, és minden további eljárás nélkül átvette az ítéletet.


A fogda átszállította Liu asszonyt a Liaoning tartományi női börtönbe, 2008. október 20-án. Amikor a börtön kórházának igazgatója szemügyre vette az orvosi jelentést, ezt mondta: „Az összes vizsgálat rosszul sikerült. Az acéllap mindkét oldalon elhasználódott. Nem lehet itt tartani 13 évig. Talán bebörtönözhetik, ha kiszedték a lapokat.“ Tanácskoztak a Liaoning tartományi igazságszolgáltatási hivatallal, a kérelmet azonban elutasították.


Ezek után a II. osztályhoz vitték, ahol megbíztak két foglyot, hogy tartsák szemmel mindennap reggel 7-től este 7-ig. Ebéd nem volt. Esténként egy sötét cellába vitték. Az őrök megverték és megpróbálták rákényszeríteni, hogy írja alá a „három nyilatkozatot“*, amellyel feladná a Fálun Gong gyakorlását. Ebben az időben nem engedték meg neki, hogy üljön.


Az embertelen bánásmód elleni tiltakozás jeléül újból éhségsztrájkba lépett. A harmadik napon munka közben elájult, az őrök erre erőszakkal megetették. Kinyújtották a végtagjait és egy ágyhoz kötözték, miközben az adagolócső 14 napig a testében maradt.

 
A kínzási módszerek illusztrációja: erőszakos etetés

A börtön 2011 novemberében újból megpróbálta „átnevelni“. Liu asszonynak mindennap egy keskeny padon kellett ülnie és videókat kellet megnéznie, amelyek a Fálun Gongot rágalmazzák. Egészségi állapota rohamosan súlyosbodott, a vizelete és a széklete véres volt.


2012 júliusában mellrákot diagnosztizáltak nála, a végső stádiumban, és a csípőjében lévő acéllap elhajlott és elmozdult.


Egy magasabb célért hagyta az életét
Liu asszonyt 2012 augusztusában engedték szabadon. A helyi hatóságok azonban továbbra is zalkatták. A 28 hónapig tartó fájdalmas küzdés után Liu Fengmei 2014. december 18-án elhunyt.

 
Liu Fengmei röviddel a halála előtt

Liu asszony tanúja volt ennek a történelmi üldözésnek. Az élete több mint tíz éven át bemutatta a Fálun Gong gyakorlók véres üldözését Kínában. Az olyan gyakorlók odaadása, mint Liu asszony, felébresztette az embereket Kínában, akiket megtévesztett a kommunista rezsim.


A történelmi visszatekintés utólag mindenki számára a legjobb belátást nyújtja. Az emberek emlékezni fognak Liu asszony nagy tetteire és még sok más gyakorló tetteire, akik az életüket feláldozva állhatatosan kitartottak a hitük mellett.


Angol változat: Ms. Liu Fengmei Dies After Endless Torment and Harassment
Kínai változat: 遭劳教所、监狱摧残 刘凤梅离世


*A három nyilatkozat: A gyakorlókat erőszakkal akarják rávenni agymosás és kínzás alkalmazásával, hogy aláírják a  "bűnbánat nyilatkozatot", "a garancia nyilatkozatot" vagy "az elkülönítő nyilatkozatot" annak igazolására, hogy feladták hitüket. A nyilatkozatban a gyakorló kénytelen elismerni, hogy bűnbánatot érez a Fálun Gong gyakorlása miatt, ígéretet tesz, hogy feladja a Fálun Gong gyakorlását, és hogy soha többé nem lép kapcsolatba más gyakorlókkal és nem is megy fellebbezni Pekingbe a Fálun Gongért.