Kínai szólás: Fejszével való tudását fitogtatja Lu Ban előtt (班門弄斧)

 
A közönséges kézműves fitogtatja a tudását egy fejszével az ácsmester ajtaja előtt. Ez azon az emberekre utal, akik szakértők előtt fitogtatják a szegényes képességeiket. (Zona Yeh, Epoch Times)

A Tavaszi és Őszi időszak (Kr. e. 770-476) alatt, Lu államban élt a fafaragás és szobrászat egyik tökéletes mestere: Ban. A munkái egytől egyig nagyon jók voltak, és széles körben ismerték Lu Bant. A kínai ácsok, a kínai építészek és kivitelezők védőszentjeként tisztelték.


Azt mondják, hogy Lu Ban egyszer faragott fából egy színes főnixet, amely annyira élethűre sikeredett, hogy három napon át valóban röpködött az égen.


Sok évszázad telt el. Egyik nap a Ming-dinasztia (Kr. u. 1368-1644) korában élő Li Bai költő meglátogatta a Caishi folyónál lévő sírját, hogy lerója tiszteletét a Tang-dinasztiából (Kr. u. 618-907) származó halhatatlan költőnek.


Meglepetésére mindenhol sok verset talált – a sírok falain, a közeli köveken és fákon – az emberektől, akik elmentek oda, és fitogtatták a költészetben való tehetségüket.


Miután mindegyiket elolvasta, a költő nagyon mérges lett, mivel úgy találta, hogy a versek ostobán és gyengén megírtak. Elővette a tollát, és írt egy verset azoknak, akik meglátogatták, és akik meg fogják látogatni a sírt:


Li Bai hírneve olyan magas, mint az ég.
Versek maradtak azoktól, akik jöttek-mentek,
Mintha a tudásukat fitogtatnák egy fejszével Lu Ban ajtaja előtt.


Arra használta ezt a verset, hogy leírja azokat, akik azokat a verseket írták, amelyek egyenértékűek a költői képességek fitogtatásával a mélyen tisztelt Li Bai előtt.


A 班門弄斧 (bān mén nòng fǔ) szólás ebből a versből ered, és utalt a korábbi Lu Banra. Szó szerint egy közönséges iparosra hivatkozik, aki tudását egy baltával fitogtatja Lu Ban ácsmester kapuja előtt.


Ma ezt arra használjuk, hogy megdorgáljuk azokat, akik csekély tehetségüket fitogtatják a szakértők előtt. Néhány angol megfelelője a szólásnak: „halat úszni tanítani” vagy „a tojás kifújására tanítani a nagymamát”.