Egy kém története: Fálun Gong üldözőből, Fálun Gong gyakorlóvá válni

Mielőtt a Kínai Kommunista Rezsim hivatalosan elkezdte üldözni a Fálun Gongot, azt a feladatot kaptam, hogy megfigyelő legyek a gyakorlók között. Akkoriban csak azért olvastam a Fálun Gong könyveket, és végeztem a gyakorlatokat a gyakorlóhelyen, hogy megfigyelhessem őket. Habár megismertem számos alapelvet a könyvből, nem műveltem magam, és továbbra is a Kínai Kommunista Párt (KKP) utasításait követtem.

1999. július 20. után, amikor a rezsim elindította a Fálun Gong üldözését, parancsba kaptam, hogy vezessem az „átnevelést”, és a Fálun Gong bemocskolását, annak érdekében, hogy minél többen adják fel a Fálun Gong gyakorlását.

A gyakorlóhelyen, ahova jártam, kilenc ember volt. Ez volt az egyik legbefolyásosabb gyakorlóhely a környéken, amely befolyásolta a többi hat vagy hét gyakorlóhelyet a közelben – összesen így már több, mint száz gyakorlót foglalt magába.

Itt szeretném felfedni, hogy mit tettem kémként, és a megtorlásokat, amelyeket elszenvedtem minden egyes kínzásért.

Megtorlás azt követően, hogy „átneveltem” a gyakorlókat az agymosó központban

1999 augusztusában elküldtek az átmeneti központba, hogy segítsek a fogvatartott Fálun Gong gyakorlók agymosásában. Úgy tettem, mintha én lennék az első „gyakorló”, akit „átneveltek”, hogy ezzel másokat is lemondásra csábítsak, fordított Fá-elveket használtam ehhez. A csábításom és az üldözés óriási nyomása alatt a gyakorlók egymás után mondtak le a hitükről, és néhányuk még rágalmazó nyilatkozatot is tett a Fálun Gong ellen.

Augusztus végén három „átnevelt” gyakorlóval Fálun Gongot rágalmazó cikkeket olvastunk fel egy színpadon 500-600 ember előtt.

Megtorlás, amelyeket elszenvedtem:

1. A munkatársaim furcsán néztek rám, és még a családtagjaim is cinikusan beszéltek velem. Abból, ahogyan rám néztek, tudtam, hogy úgy érzik, nem bízhatnak meg bennem.
2. Övsömör lett a derekamon, amely nagyon viszketett, és csak hosszú idő eltelte után gyógyult meg.
3. A feleségem tíz nappal a szülése előtt ételmérgezést kapott. Az éjszaka közepén elkezdett hányni és hasmenése lett, nagyon legyengült. Felhívtam a sürgősségi forróvonalat, hogy sürgősségi ellátást kapjon a kórházban. A vizsgálat után az orvosok azt mondták, hogy nem találtak magzati mozgást, és rátettek egy elektródát. Később az orvosok azt mondták, hogy már észlelhető a mozgás, de ha kicsivel később érkeztünk volna, a baba már nem élne.

Elmélkedésem: Miért történnek velem ilyen különös dolgok? Valóban igaz lenne, hogy az ember megtorlást kap, ha rossz dolgokat tesz? Hibáztam volna, amikor segítettem a feletteseimnek a Fálun Gong gyakorlók „átnevelésében”?

Valójában a szívem mélyén nem akartam ezt tenni. Úgy éreztem, hogy az embereknek joguk van ahhoz, hogy azt csinálják, amit szeretnének. Semmi közöm ahhoz, hogy ők mit tesznek és a feletteseimnek is a saját dolgukkal kellene foglalkozniuk. Kifogásokat gyártottam magamnak, amivel megmagyarázhattam, hogy miért kényszerültem megtenni ezeket a dolgokat. Hiszen a családomnak és nekem is élnünk kellett valamiből. Úgy éreztem nem volt választásom.

Megtorlás, miután agymosást végeztem a gyakorlókon az egyik fogva tartó központban

Később egy másik város fogolytáborába küldtek. Egy tucat Fálun Gong gyakorló volt azon a helyen. A hetes cellába kerültem, amelyet megosztottam öt Fálun Gong gyakorlóval. Ismételten úgy jártam el, mint az első Fálun Gong gyakorló, aki lemond a hitéről, és rágalmazó beszédeket írtam.

A hatásomra öt vagy hat gyakorló olvasta fel az „átalakulásának” beszédét a hangszórón keresztül.

Találkoztam két nagyon határozott gyakorlóval a cellában. Ezek a kedves emberek megpróbáltak meggyőzni, hogy ne adjam fel, ne hagyjam, hogy „átneveljenek”. Hazudtam, és azt mondtam, hogy ha kijutok, akkor újra elkezdem a művelést. Nem tudták, hogy kém vagyok. Tiszteletben tartottam őket, és nem akartam megpróbálni „átalakítani” őket, de nem csak azért, mert nagyon kedvesek voltak, hanem azért is, mert a viselkedésük nem volt negatív hatással másokra. Ezt mondtam nekik, „Vigyázzatok magatokra!”

Észrevettem, hogy az „átnevelt” gyakorlókat lenézték még az elítélt foglyok is, de azokra, akik kitartottak felnéztek a foglyok és a börtönőrök egyaránt. Ez volt az, ami miatt elkezdtem gondolkodni, hogy mit is csinálok.

Megtorlásaim:

1. Az immunrendszerem legyengült. Két héttel később volt egy álmom, amelyben megbilincselve bebörtönöztek. Az álom nagyon valóságosnak tűnt! Nagyon féltem, és remegtem, amikor felébredtem. Hamarosan nagyon kellemetlen szaga lett a leheletemnek, hullott a hajam és álmatlanságtól szenvedtem.
2. A feleségemnek egy különös betegsége alakult ki, amely miatt nagyon fájt az egész teste, különösen éjjel. Fájtak az ízületei és emiatt alig tudott aludni.
Az újszülött fiúnknak kiterjedt övsömör volt a szája körül. Nem tudott enni, és sírt minden éjjel. Nem volt béke a családunkban.

Elmélkedésem: Ezúttal nem csak én szenvedek el megtorlást, hanem az egész családom is. Szembeálltam a Mennyei elvekkel azáltal, hogy követtem a parancsot: „átalakítani a Fálun Gong gyakorlókat”.

Elkezdtem mélyebben elgondolkodni. Mivel az általános iskola óta már belénk nevelték az ateizmust, vajon az emberek tényleg a majmoktól származnak? Miért indította a KKP a Kulturális Forradalmat 1966-1976 között? Miért ölték meg a diákokat 1989. június 4-én a Tiananmen téri mészárlás alatt?

Azt gondoltam, „Miért üldözik a Fálun Gongot?”

Megtorlás a gyakorlók „átnevelése” miatt a munkatáborokban

Miután kijöttem a fogolytáborból, szabadságot vettem ki. Később a felettesem azt mondta nekem, hogy áthelyeznek. Ezzel megsértett, de ennek ellenére nem ellenkeztem az utasításával.

Néhány nappal később munkatáborba küldtek, ahol Fálun Gong gyakorlónak adtam ki magam. Ott ismételten az volt a feladatom, hogy segítsek „átnevelni” a gyakorlókat. Ugyanazt a cselt alkalmaztam, hogy „lemondok” a Fálun Gong gyakorlásáról, és hogy aláírom a „három dokumentumot.” Ezúttal több, mint 100 ember esett bele a csapdába.

Megtorlásom: beteg voltam egy hónapig, vért köhögtem fel, és nagyon hullott a hajam. Gyengébbnek éreztem magam, mint valaha, mind mentálisan, mind fizikailag.

Az elmélkedésem: sokat gondolkodtam, amíg beteg voltam. Ez a munka valóban szégyenteljes, piszkos és alattomos. A Fálun Gong üldözését nem azért indították el, hogy állami érdeket vagy gazdasági fejlesztést szolgáljon, hanem a KKP korábbi vezetőjének a féltékenysége miatt. Nagyon ostoba és irracionális volt. Jószívű embereket üldöztetett. Nem akarom szolgálni ezt a kormányt. Nem akarok ilyen munkát.

Ezt követően elkezdtem emlékeztetni azokat, akiket már „átneveltek”, hogy csak saját magukra hallgassanak, és ne kövessék azt, amit mások mondanak. Mindazonáltal ekkor már nem sokan voltak képesek megérteni a tanácsomat.

A kényszermunkatáborok Kínában nagyon sötét helyek, tele vannak különféle romboló, gonosz üzenetekkel. Nagyon nehéz a Fálun Gong gyakorlóknak tiszta fejűnek maradni.

Szeretném elmondani azoknak a gyakorlóknak, akiket „átneveltek”, hogy csapdába csalták őket.

A lelkiismeretet választani

Összeszedtem a még megmaradt lelkiismeretemet, és eldöntöttem, hogy nem segítek többé a KKP-nek a Fálun Gong üldözésében. Összeszedtem a lelkierőmet, és megpróbáltam a jó oldalra állni, és távol maradni a gonosztól.

Rádöbbentem, hogy a KKP úgy viselkedett, mint egy bohóc, egy piszkos, gonosz bohóc, és én nem akartam kéz a kézben együttműködni vele, és nem akartam többé ezt a hitvány munkát végezni. Hamarosan elhagytam a kényszermunkatáborokat. Később egy másik osztályon kezdtem el dolgozni.

Amikor nem voltam nagyon elfoglalt, arra emlékeztem, hogy valaha tanultam a Fát és végeztem a gyakorlatokat közösen a gyakorlókkal kémként. Valójában azok nagyon boldog napok voltak a számomra. Nagyon békésnek éreztem magam, amíg velük voltam, és nem gondoltam hírnévre és versengésre a társadalomban.

Meg volt az összes Fálun Gong könyvem. Egy nap, amikor egyedül voltam, elővettem a Zhuán Fálunt, és elkezdtem figyelmesen olvasni. Miután elolvastam az első részt, hirtelen úgy éreztem, hogy én is magas szintről jövök. Azután, hogy befejeztem az első fejezetet, nagyon erős vágyat éreztem, hogy visszatérjek az igazi önmagamhoz.

Mélyen megérintődtem, amikor befejeztem a könyvet. Úgy éreztem, hogy a lelkem és a testem is csillog, olyan volt, mintha már megtisztította volna a magas energiájú anyag.

Később olvastam a Mester Fá tanításait, és sok alapelvet megértettem. Felismertem, hogy a hivatásom azért volt elrendezve nekem, hogy megismerhessem a Fálun Gongot, és egyáltalán nem azért, hogy együttműködjek a KKP-vel a Fálun Gong gyakorlók üldözésében. Elhatároztam, hogy elkezdem művelni magam, és tudtam, hogy soha többet nem fogok együttműködni a KKP gonoszságaival.

Elolvastam a Kilenc Kommentár a kommunista pártról 2005-ben, és kiléptem a KKP-ből az Epoch Times weboldalán.

A Mester több Fá tanításában is beszélt arról, hogy még a kémeket is megmenti. Ezért elhiszem, hogy művelhetem magam a Beteljesedésig.

Az „Atlanta-i eset” után a Mester ultimátumot adott azoknak a kémeknek, akik fenntartották a rossz cselekedeteiket, és figyelmeztette őket, hogy ha nem hagynak fel ezekkel, bizonyára a pokolba jutnak. Eszembe jutott az a sok rossz dolog, amit tettem, és a megtorlás, amelyeket elszenvedtem.

Leírtam mindezt, mint egy őszinte vallomást a rossz tetteimről. Ezen tettek felfedésével nem csak vezekelni akarok a bűneimért, hanem mindezt az Őszinteség-Jószívűség-Tolerancia elvek szerint tettem, ahogyan azt a Mester tanította.

Elmondom az igazságot és felfedem a KKP valódi természetét. Ugyanakkor le akarok mondani a gonoszságról, és messze maradni a KKP-től, és erényt kovácsolni. Hű akarok lenni a lelkiismeretemhez és az igazságszolgáltatás oldalára szeretnék állni.

Megtűrni a gonoszt olyan, mint megölni a jót. Nem hallgathatok, mert azzal még mindig a KKP mellett állnék. Ezáltal teljesen elveszíteném a lehetőséget a megváltásra, és a fájdalmas, gyötrelmes megtorlás várna rám a végtelenségig.

Tudom, hogy néhány évvel ezelőtt sok kém volt, akik részt vettek a Fálun Gong üldözésében. Néhányuk már megismerte az igazságot, de vannak, akik még mindig a KKP ellenőrzése alatt állnak.

Remélem, hogy a tapasztalataim felébresztik az emberek lelkiismeretét.

Valójában sokan mások is szenvedtek el megtorlást, de nem értik, hogy miért. Őszintén remélem, hogy hamarosan ők is felismerik az igazságot - vagyis, hogy a gonosz KKP árt az embereknek, míg a Fálun Gong megmenti az embereket. Bízom benne, hogy nem tétováznak sokáig, és megragadják a lehetőséget, hogy megmenekülhessenek. Remélem, hogy megszakítják a kapcsolatot a gonosz KKP-val, és ezáltal szert tesznek egy szép jövőre.

Szeretném elmondani a Mesternek, hogy az elmúlt néhány évben, miután megtudtam az igazságot, elkezdtem figyelmesen tanulni a Fát. Valamint kimenni és a szabadidőmben tisztázni az igazságot az embereknek, és bátorítani őket, hogy lépjenek ki a KKP-ből és a hozzá kapcsolódó szervezetekből.

Mostantól jól fogom művelni magam és segítek megmenteni még több embert. Úgy érzem, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy visszafizessem a Mester és a Fálun Gong hatalmas kegyelmét a megváltásomért. Még egyszer, köszönöm Mester!


Angol változat: http://en.minghui.org/html/articles/2013/11/24/143365.html