Xiao He, az egyik a „Han dinasztia három nagyszerű alakja” közül

Liu Bang volt a Han dinasztia (Kr.e. 206 – Kr.u. 220) első császára. A trónra lépését nagyrészt az alárendeltjeinek köszönhette , és Xiao He (Kr.e. 260-193) volt az egyik legfontosabb közülük.

Xiao He a Qin dinasztia (Kr.e. 221-206) idején kezdett el dolgozni alacsony rangú hivatalnokként, és jó volt a hatósági ügyvitelben. A bonyolult ügyekkel mindig érthető és tisztességes módon foglalkozott, ezért előléptették. Fiatal kora óta ismerte Liu Bangot, mivel azonos szülővárosból származtak. Xiao He mindig nagylelkűen segített Liu Bangnek, aki akkor alacsonyabb hivatalnok volt.

Xiao He, az elszánt miniszterelnök a Han dinasztiában, illusztrálta: Blue Hsiao, ET munkatárs

A Qin dinasztia végén sok hős felkelt a rezsim atrocitásai ellen. Liu Bang volt az első, aki meghódította a fővárost. Mikor belépett a városba, ellentétben mindenki mással Liu csapatában – akit lefoglalt az értékek és kincsek fosztogatása –, Xiao He-nek sikerült összegyűjteni és megőrizni számos jogi, földrajzi és népszámlálási dokumentumot. Később, mikor Liu Bang más seregek ellen harcolt a trónért, azok a dokumentumok, amiket Xiao He őrzött, nagyon értékesnek bizonyultak a részletes információkkal a várak telepítéséről, a népességről és a helyi körülményekről.

Ezen kívül Xiao He meggyőzte a tehetséges embereket, hogy dolgozzanak Liu Bangnek. Egyik közülük Han Xin volt, aki ritka katonai tehetség volt. Kezdetben Liu Bang nem értékelte Han Xint, így hát eldöntötte, hogy elhagyja Liu Banget. Meghallva, hogy Han Xin távozott, Xiao He azonnal utána ment, és rábeszélte, hogy menjen vissza, mivel tudta, hogy Liu Bang nem tudná megnyerni a csatákat Han Xin segítsége nélkül. Xiao He azután mindent megtett, amit tudott, hogy meggyőzze Liu Banget arról, hogy léptesse elő Han Xint tábornokká. A tábornokká nevezett Han Xinnel Liu Bang megnyerte a csatákat és végül császár lett.

Liu Bang azonban gyanakvó és féltékeny ember volt. Röviddel a császári cím megszerzését követően, a seregét vezetve levert egy lázadást. Miután visszatért a fővárosba, Liu Bang kinevezte Xiao He-t miniszterelnökének, ami a második leghatalmasabb beosztás az udvarban, és ötszáz katonát rendelt hozzá, hogy megvédjék őt. Xiao He egyik vendége figyelmeztette őt Liu Bang jellemével kapcsolatban. Xiao elmondta: tudja, hogy a katonákat azért küldte, hogy felügyeljék őt. A vendég tanácsa szerint Xiao He udvariasan visszautasította Liu Bang jutalmát, és pénzt adományozott a hadseregnek annak érdekében, hogy kifejezze hűségét. Az erőfeszítése nem vált be, mivel Liu Bang nem volt boldog Xiao He emberek közötti népszerűsége miatt. Mikor Liu Bang elhagyta a fővárost, hogy leverjen egy másik lázadást, újra elküldte a katonáit, hogy figyeljék Xiao He-t.

Xiao He-nek nem volt más választása, mint elfogadni többi vendégének javaslatát, és szándékosan tönkretette a saját hírnevét azáltal, hogy elkobozta az emberek földjeit. Azonban az emberek büszkék voltak rá, hogy Xiao He-nek adhatták a földjeiket. Hamarosan Liu Bang visszatért a fővárosba, és ahogy látta a helyzetet, a féltékenysége tovább nőtt. Xiao He megkérte Liu Banget, hogy nyissa meg a királyi kertet, és hagyja, hogy a szegények élelmet termesszenek ott. Liu Bang mérgesen visszautasította, mivel nem tudta elfogadni Xiao He népszerűségét. Továbbá elítélte Xiao He-t lopásért és a nemzeti földek eladásáért, és bebörtönözte őt.

Egy katonai hivatalnok kifogásolta Liu Bang döntését, azt kérdezve, mi a bűne Xiao He-nek. Liu Bang elmondta, hogy Xiao He összejátszott néhány kapzsi üzletemberrel, és megpróbált földet sikkasztani, és kenőpénzt adott. Liu Bang akkor azt mondta, hogy Xiao He korrupt miniszterelnökként megérdemli az életfogytiglani büntetést. A katonatiszt ekkor azt mondta: „A lázadások alatt a hadseregedet vezetve elmentél a fővárosból, és a miniszterelnök itt maradt a fővárosban, hogy rendben tartsa a dolgokat. Ha el akarta volna ragadni a hatalmat, számtalan lehetősége lett volna rá akkor, de nem tette meg. A hűsége bebizonyosodott, és nem volt oka rá, hogy kenőpénzt adjon. Mindezen vádak teljesen alaptalanok.” Liu Bang tudta, hogy a katonatisztnek igaza van, és nagy vonakodva szabadon kellett engednie Xiao He-t.

Xiao He az életét a nemzetének szentelte. Igazságtalanul kezelték, de sosem felejtette el a kötelességét miniszterelnökként. He-t a jövő generációi mind nagyra becsülték.