A ragyogó lótusz

Az emberi civilizáció már eltávolodott azoktól a tulajdonságaitól, hogy őszinte, vagy akár egyenes lenne. Tele van nagy tehetségekkel és innovációkkal, melyek azonban csökkentik az erkölcsi értékeket, a normát és megértésük nem világos arról, hogy mi a jó és mi a rossz. Nos, a fent említett állítás hála Istennek nem száz százalékos. Még mindig léteznek olyan arany-szívű emberek, akik képesek a kis piszkos világunk fölé emelkedni. Valamint akadnak olyan helyzetek is, melyek mintha a semmiből bukkannának fel és eszünkbe jutattják, hogy létezik még a jóság sugara és még van kedvesség ebben a világban.

Ne értsen félre, nem akarom kiöteni a szívemet. Az egész fenti bekezdés csupán kiemelően tükrözi, ahogyan a kínaiak a lótuszvirágra tekintenek és ahogyan éreznek iránta, mint egy jelképrendszer iránt ebben a világban.

A lótuszvirág (蓮花 lián huā) egy ázsiai vízi liliom, ami nem csak finom szépsége, terjengő illata és lélek-tisztító hatása miatt ismert. Hiszen mindezek mellett elmondható róla, hogy ez az egyetlen egy mágikus (nem mitikus, ne feledje) virág, mely azzal a képességgel bír, hogy kiemelkedik a sáros vízből a tavakon és kis tavacskákon, hogy egy csodálatos lélegzetelállító virággá alakuljon át. Egyszerre csak egy szirmot bontakoztat ki, és csak akkor virágzik ki teljesen, ha finoman megérinti a napfény a virágokat, és alkonyatkor bezárul. Az is ismert, hogy rendkívül erős a gubója, ami messze a növény forrásától plántálja el magát, mindenfelé elterjesztve a lótuszvirág jóságát és szépségét.

Csakúgy, ahogyan a nyugati kultúra a rózsát a szépség tárgyaként használja, a lótuszvirág nem csak a költészet és a festészet tárgya, hanem a kecses táncokra is nagy befolyással van a kínai kultúrában. Motívumát könnyen megtalálhatjuk különböző dekorációs díszeken, az építészeti szobrászatban, sőt, még a hímzett ruhákon is.

Visszatérve a lótuszvirág jelképre, úgy tűnik, hogy nincs még egy ilyen virág Kína gazdag kultúrtörténetében, ami olyan nagy szimbolikus erővel bírna, mint a lótuszvirág. Spirituális szinten a buddhizmusban úgy vélik, hogy a megvilágosodást jelképezi. Rengeteg képet láthatunk, melyeken egy Buddha ül egy lótuszvirágon, aminek egyszerű jelentése a megvilágosodás és az emberi világból való felemelkedés, pont úgy, mint ahogy a szerény lótusz cserje kezdte életciklusát a sárban és ahogy felemelkedett a víz felszínére és végül kecsesen ül, makulátlanul.

Egy további jelentés, amit a lótuszvirág magában hordoz, talán az örök szeretet lehet. Ha megnézzük a kényes virágot, akkor látjuk a hosszú szárakat, melyek könnyen kétfelé hajlanak. De hihetetlenül nehéz ezeket a szárakat ketté törni, mert nagyon erősek a szálaik. A költők ezt a tényt felhasználva megalakították a szerelmesek hitét, akiket talán szétválasztottak, vagy messze vannak egymástól, de mindez nem számít, mert igazán semmi nem tudja elválasztani a szívüket egymástól. Na, ezt nevezem romantikának.

Mese a lótusz egy szerelmeséről

Sok szeretetre méltó virág és fa létezik, a vízen és a szárazföldön egyaránt. A Jin-dinasztiában, Tao Yuanming nagyon szerette a krizantémot. A Tang-dinasztiában a bazsarózsát szerették az emberek. Én a lótuszvirágot szeretem, mert a sárból kinőve teljesen tiszta, a tiszta víz tisztította meg, de nem csábító; a közepe üres; egyenesen növekszik és nem kúszónövény, nincsenek ágai; illata enyhébb a távolból, a szára egyenes, karcsú és tiszta; élvezzük a távolból, de nem túl bensőségesen.

Szerintem a krizantém olyan, mint egy remete, míg a bazsarózsa olyan, mint egy magasrangú és jómódú ember; a lótusz viszont olyan, mint egy úriember. Ó, jaj! A krizantém iránti szeretetről ritkán hallani, kivéve Tang Yuanming-nél; hol vannak azok, akik hozzám hasonlóan a lótuszt szeretik? Ami azokat illeti, akik szeretik a bazsarózsát, természetesen nagyon sokan vannak!

írta: Zhou Dunyi, 周敦頤 (1017–1073)