Népmese: A gonoszságot jósággal viszonozni

Az ősi Kínában volt egy elbizakodott lovag, aki magas rangú hivatalnoknak tekintette magát. Öntelt volt és gyakran terrorizálta a szomszédjait.

Az egyik szomszédja egy ősz szakállú öregember volt, aki három fiával élt együtt. Egyik nap az öregember azt mondta a fiainak: „Mindig vigyáztam a családra. Egész életemen át gyakran terrorizáltak, és mindegyikőtök szenvedett ezektől az inzultusoktól. Öregszem, és itt az ideje, hogy egyikőtök mostantól gondoskodjon a családról. Ma mindegyikőtöknek adok tíz tael ezüstöt (ősi kínai pénzegység). Menjetek, és vigyetek véghez egy erényes tettet. Aki a legjobb munkát végzi, az lesz felelős a családért.”

Miután eltelt egy kis idő, mindannyian hazatértek. Az öregember megkérdezte, hogy mit tettek.

A legidősebb fiú azt válaszolta: „Egyik nap láttam egy terhes asszonyt, aki beleugrott a folyóba, hogy öngyilkos legyen. Azonnal utána ugrottam a folyóba, és kihúztam a partra. Két életet mentettem meg, mivel az asszony terhes volt.” Az idős apa bólogatott anélkül, hogy egy szót is szólt volna.

A második fiú azt mondta: „Mikor egy falunál haladtam el, láttam egy égő házat. Nagyon szeles volt az idő aznap. A tűz átterjedhetett volna az egész falura. Egyedül oltottam el a tüzet. Megmentettem a család életét és tulajdonát.” Az idős apa elmosolyodott, de nem mondott semmit.

A legfiatalabb fiú ezt mondta: „Sajnálom, édesapám. Én egy nagy butaságot csináltam. Megmentettem egy ellenséget. Egyik nap a szomszédunk, a lovag, aludt egy szikla szélén. Dermedtre itta magát, így ünnepelte meg a győztes csatát. Ha megfordult volna a sziklán, leesett volna és darabokra törte volna magát. Mikor először észrevettem őt, nem érdekelt, mi történik vele, mivel úgy gondoltam, megérdemli a büntetést. De aztán megváltoztattam a véleményemet, és utána megértettem, hogy a mi országunknak még szüksége van rá, hogy megvédje a határokat és harcoljon az ellenségeinkkel a csatamezőkön. Felébresztettem őt. Nagyon zavarba jött. Meghajolt előttem, aztán ellovagolt a lován.”

Az öregember nevetett és a legfiatalabb fiát tette meg a család fejének. Mikor a másik két fiú nem értett egyet a döntésével, az apa elmagyarázta: „Az asszony vízből való kimentésével egy életet mentettél meg. A ház eloltásával csak egy család életét mented meg. Az emberek csak akkor élhetnek békében és elégedetten, mikor az ország békében van és virágzik. A legfiatalabb testvéretek az ország érdekeit helyezte a személyes ellenszenv elé. Ez a legmagasabb erény.”

A legfiatalabb fiú aztán a család fejévé vált. A lovag elismerte a helytelen tetteit, amit az öregember családja ellen vétett. Nagyra értékelte, hogy a legfiatalabb fiú megbocsátott neki. A két család jól kijött egymással, és jó szomszédok lettek.

Habár a történet rövid, nagyon inspiráló. Az öregember és a fiai tisztességesek voltak, különösen a legfiatalabb fiú. A hatalmas együttérzése és elnézése megváltoztatta a harcias szomszédot.

Az erények, amelyeket csodáltak és dicsértek a múltban, ritkán látottak a mai Kínában. Mivel a Kínai Kommunista Párt (KKP) átvette a nemzet irányítását, a hagyományos kultúrát és az erkölcsöt szándékosan megsemmisítette. Számos félelmetes politikai mozgalom után az emberek óvatossá váltak. Úgy tűnik, hogy szinte mindenki mindenkiben ellenséget lát, és a bizalom nem létezik az emberek között. A társadalom korrupt, és burjánzik a megvesztegetés. Az emberek belefáradtak ebbe a fajta életbe.

Azonban vannak emberek, akik csendesen gyakorolják az Őszinteség-Jószívűség-Tolerancia univerzális alapelveit. Együttérző és toleráns tetteket visznek véghez a mindennapi életükben. A 13 éve tartó Fálun Gong gyakorlók elleni üldözés alatt békésen és racionálisan tisztázták az igazságot. Elmondták az embereknek, hogy a KKP koholta a „Tiananmen téri önégetési incidenst”, hogy lejárassa a Fálun Gongot. Elmagyarázzák, hogy az emberek áldottak lesznek, ha emlékeznek, hogy a „Fálun Dáfá jó” és az „Őszinteség-Jószívűség-Tolerancia jó”. Azt tanácsolják az embereknek, hogy lépjenek ki a KKP-ből, így nem fognak a párttal együtt alámenni, mikor jön a katasztrófa. Nem neheztelnek azokra, akik nem tudják az igazságot, és akik utálják, feljelentik vagy megverik őket. Ehelyett kedvesen kezelik őket. Nem igaz, hogy hatalmas erkölcsi erénnyel bírnak? Mint a legfiatalabb fiú a történetben, ők sem adják meg magukat a személyes haragjuknak, és másokra gondolnak először. Csak egy önzetlen ember teheti ezt meg. Csak az igaz Dharma művelői képesek erre.

Barátaim, ha az a rendeltetésük, hogy találkozzanak egy Fálun Dáfá gyakorlóval, kérem, emlékezzenek a szavaimra: „Ha meghallgatják és elhiszik, amit mondanak, kedvező lesz a jövőjük. A jó szerencséjük most kezdődik, és örökké tart majd!”


Angol változat: http://en.minghui.org/html/articles/2013/5/25/140121.html