Magas hegy és folyóvíz (高山流水 知音难觅)

A Tavaszi és Őszi Időszak alatt (i.e. 770-221) élt egy zenetanár, akit Boya Yu-nak hívtak. Jól ismerte az emberi természetet, és kiválóan játszott különböző hangszereken.

Egy nyári éjszakán Boya nem tudott aludni, így kiment egyet evezni a csónakkal. A hold ragyogó volt, és a hűvös szél gyengéden fújt. A szép természettől megihletve megállt, és elkezdett zenélni. A dallamos zene gyönyörűen hangzott, a zenével megmutatta a természet iránti elismerését.

Boya zenélt a favágó sírjával szemben (Zhiching Chen, ET munkatárs)

Hirtelen valaki hangosan felkiáltott: „Brávó!” Boya abbahagyta a zenélést és körbenézett. Egy favágót látott a parton állni. Boya nagyon boldog volt, hogy ez az ember megérti a zenéjét, ezért meghívta a favágót a csónakjába, és zenélt neki.

Mikor Boya egy a magas hegyeket magasztaló zeneművét játszotta, a favágó azt mondta: „Csodálatos! A dallam olyan nagyszerű és méltóságteljes, mint a Tai hegy, melynek magassága szinte eléri az eget.”

Mikor Boya egy olyan darabot játszott, amely viharos hullámokat festett le, a favágó ezt mondta: „Óriási! A dallam olyan nagy és hatalmas, mint a nagy folyók!”

Boya nagyon izgatott volt és azt mondta: „Megérted a zenét, amit játszok, és megértesz engem!” Nagyon jó barátok lettek.

Mielőtt elváltak volna egymástól, úgy döntötték, hogy jövőre újra találkoznak ugyanezen a helyen, és ugyanebben az időpontban. A következő évben Boya ennek megfelelően elment arra a helyre. Várt és várt, de nem találta a favágót. Eldöntötte, hogy meglátogatja őt.

Az úton találkozott egy öregemberrel. Ő volt a favágó édesapja. Az öregember elmondta Boya-nak, hogy a favágó betegségben meghalt a múlt hónapban. Mielőtt meghalt, megkérte édesapját, hogy találkozzon Boya-val azon a helyen és azon a napon.

Barátja haláláról hallva, Boya nagyon elszomorodott. Követte az öreget a favágó sírjához, és eljátszott egy zeneművet drága, halott barátja emlékére.

Azt mondják, összetörte a hangszerét a sírkövön, miután befejezte a zenélést, és eldöntötte, hogy soha többé nem játszik.

Ez a történet eredetileg „A Lie Zi munkái” című könyvben található meg a Tavaszi és Őszi Időszakból. Később a „Magas hegyek és folyóvíz” kifejezést arra használták, hogy a megértő és méltányoló barátokra utaljanak vagy az igaz barátokra, akik megértik egymást.


Forrás: http://www.zhengjian.org/node/81198