Zhuang Zi – Lao Ce-vel együtt a Taoizmus legnagyobb pátriárkája

Zhuang Zi (i.e. 369-286) vagy Chuang Tse sosem szolgált kiemelkedő kormányhivatalnokként életében, csak egy kisebb valaki volt a szülővárosában, egy rövid ideig. Egyszer felajánlotta neki a miniszterelnök pozícióját az állam királya, de ő visszautasította. Elhíresült, ahogyan Zhuang Zi összehasonlította a szabadságának áruba bocsátását egy kormányhivatalnoki szerep kedvéért, azzal, ahogy egy isteni teknős eladja a páncélját, hogy imádják azt.

Zhuang Zi – Lao Ce-vel együtt a Taoizmus jelentős pátriárkája; illusztrálta: SM Yang, Epoch Times munkatárs

Akkoriban különcként tekintettek rá, ugyanis Zhuang Zi nagyon szegényen élt, de sosem volt pesszimista. Elhatárolta magát a lobbikban résztvevőktől, akik élvezték a luxust, és nem volt kellemetlen számára a foltozott ruha vagy az üres rizses tál, néha még a segélyekből való megélhetés sem. Támogatta a megvilágosodást a világi gondok feloldása útján, és a Tao természetes szabályát követte. A Taoizmus legnagyobb pátriárkájaként tartották számon Lao Ce mellett.

Mivel a taoisták nem törekedtek a hírnévre, gazdagságra vagy karrierre, a nyilvános figyelem sem érdekelte őket, Zhuang Zi élettörténete kevéssé ismert. Azonban a nevét – „Zhuangzi” – viselő könyv „a tiszta klasszikus nan-hua”-ként ismert, generációkon keresztül széles körben csodálták, és több ezer kutatást és értelmező irodalmat váltott ki. Bölcs és fantáziadús ember volt, ezért Zhuang Zi számos metaforát és humoros szarkazmust használt a könyveiben. Hitt benne, hogy a természetet érintetlenül kellene hagyni, és az emberiségnek a környezettel való harmóniát kellene keresnie. A „Zhangzi” könyv a társadalmi osztályok széles skálájáról vonzotta az embereket, és a gondolatai mély hatást gyakoroltak az emberek mindennapi életére. A könyvet a világ minden táján sok nyelvre lefordították.

A “Zhuangzi”-ban elmélkedett az úgynevezett civilizáció negatív hatásairól, és kifejezte a lelki szabadságra való törekvését. E filozófia később megtalálta az útját a világi irodalom és képzőművészet fejlődésében. Javasolja, hogy legyünk mentesek a világi ragaszkodásoktól, és erősen ellene van az olyan embereknek, akik életüket világi dicsőség vagy anyagi kincsek megszerzésével töltik.

Zhuang Zi úgy véli, hogy a legnagyobb eredmény a társadalomban a „cselekedni cselekvés nélkül, kormányozni kormányzás nélkül” (wu-wei). Ez a cselekvés annyira tökéletes, hogy minden a természetes módon folyik, így nincs látható nyoma a szerzőnek, és ez teljes mértékben illeszkedik a világ eredeti természetéhez, a Taóhoz. Így a társadalomban az uralkodónak szándékos beavatkozás nélkül kellene uralkodnia, és az uralkodótól származó nyomás nélkül, mindenki követi a természetét spirituális szabadsággal, és a társadalom harmóniába jut.

Szemben az intézményes Konfucianizmussal, mely a társadalom tagjainak felelősségvállalásával foglalkozott, Zhuang Zi filozófiája inkább az egyén magánéletét és a spirituális bölcsességét hangsúlyozza ki. Később, a dinasztiaváltások zavaraiban sok kínai értelmiségi fordult ehhez a filozófiához.