Egy pár szóban: Az okokról, hogy miért is nem keresünk magunkban

Különböző jelenségek léteznek különböző szinteken, hogy miért is nem keresünk magunkban. Az ok az, hogy azokat az önző szemléleteket, melyeket meg akarunk őrizni, nem tudjuk levetni, nem akarunk semmit elveszíteni és félünk attól, hogy nem kapunk elismerést sehol.

Valójában a magunkban keresés nem kompromisszum, hanem egy értelmes viselkedési forma, mint egy jó kezdet a megvilágosodáshoz.

„Az igazi emelkedés nem a nyerés által történik, hanem a vesztés által.“ („Fa-magyarázat a philadelphiai Fa-konferencián 2002-ben, USA“) Ha valaki önmagában keres, akkor az nem azt jelenti, hogy valamit elveszít. Amiről lemondunk, az értéktelen, az ember piszkos felülete, mely téves szemléletekből és ragaszkodásokból áll. Ez nem jó, sőt, pont az ellentéte, bezár minket egy szintre, ahol az emberek találhatóak. Addig tart fogva, míg el nem pusztulunk.

Ha egy problémánál önmagunkba nézünk, az nem jelent lemondást. De ha valaki nem jól bánik velünk, azt nem tudjuk elfogadni. Mi rejlik a mögött, ha nem akarjuk elfogadni mások véleményét? Nem a hírnév, a gazdagság, a büszkeség és a hiúság kedvéért tesszük ezt?
A ragaszkodások tényleg hozzánk tartoznak? Ha nem bánnak velünk jól és mások úgy gondolják, hogy nem vagyunk jók, akkor a kozmikus testünk elveszhet-e? Elvehetik-e azt a művelési energiát, melyet mi műveltünk ki? Valójában semmi jót nem veszítünk el. Amit el kell dobnunk, az pont a terheléshez, a piszokhoz tartozik. De miért ragaszkodunk mégis hozzájuk, miért nem vagyunk tisztában evvel? Nem megmondta a Mester: „Az igazi emelkedés nem a nyerés által történik, hanem a vesztés által.“?

Az eredeti szöveg kínaiul:
http://www.minghui.ca/mh/articles/2003/2/16/44571.html