2012. április 14-én a spanyolországi, madridi Fálun Gong gyakorlók egy fotókiállítást és aláírásgyűjtést szerveztek a Callao Plaza-n, felfedve a Kínai Kommunista Párt 12 éve tartó, Fálun Gong elleni üldözését Kínában.
A Callao Plaza Madrid legnyüzsgőbb kereskedelmi területén helyezkedik el, ahol emberek ezrei járnak minden nap számos kereskedelmi épületbe és boltba. A gyakorlók megállító táblákat és aláírásgyűjtő asztalokat állítottak fel közel a metrómegálló kijáratához, így az emberek könnyen észrevehették az eseményt.
Számos turista Spanyolország különböző városaiból (mint Zaragoza, Alicante és Ciudad Real) jöttek megnézni a kiállítást és aláírni a petíciót. Sokan közülük érdeklődést mutattak a Fálun Gong gyakorlatok iránt, ezért a gyakorlók elmondták nekik, hogyan találják meg a helyi gyakorlóhelyeket.
A belföldi turisták mellett sok külföldi is értesült a Fálun Gong elleni üldözésről Kínában a kiállításon keresztül.
Egy pár Görögországból nem értette, mikért akar üldözni a Kínai Kommunista Párt (KKP) egy mozdulatokat gyakorló utat, amely előnyös mind a szellemnek, mind a testnek. A gyakorló elmondta nekik, hogy a KKP hazugságokkal és erőszakkal tartotta fenn az uralmát. Nem volt toleráns kínaiak millióival, akik hisznek az Őszinteség-Jószívűség-Tolerancia alapelvekben, és így elindították ezt a brutális üldözést. A pár megtudta az igazságot és érdeklődést mutatott a Fálun Gong gyakorlatok megtanulása iránt is.
Egy asszony elmondta, hogy nagyon felháborodott a Fálun Gong gyakorlók Kínában folyó kínzásán. Több szórólapot akart, hogy megmutassa a barátainak és elvigye az otthonához közeli kínai boltokba. Elmondta, hogy még többet akar tenni az üldözés befejezéséért: „Bárcsak még háromszor leírhatnám a nevemet, hogy az üldözés hamarabb befejeződjön. Sok szerencsét kívánok és remélem, hogy még több ember megtudja az igazságot. Az önök akciója nagyon tiszteletreméltó.”
Egy főiskolai hallgató aláírta a nevét és leírta a személyi igazolványának a számát és nevét. Aztán elmondta egy gyakorlónak: „Sosem írtam alá ezelőtt petíciót, mert egy előadás általában nem elég arra, hogy meggyőzzön engem, és nem fogom aláírni a nevemet anélkül, hogy ne látnám a problémát a saját szememmel. De a mai beszéd megérintett. Már az elejétől kezdve megdöbbentett. Bízom [a Fálun Dáfá gyakorlókban, amit elmondtak] az üldözésről [Kínában]. Ez az első nyilvános aláírásom.”
Néhány kínai turista jött a kiállításra és megnézték a megállító táblákat. Egy lány és egy fiatalember gyorsan kilépett a KKP-ből, a Fiatal Ligából és a Fiatal Úttörőktől. De egy lány nem akarta meghallgatni és azt kántálta izgatottan: „Tudom, hogy a Kínai Kommunista Párt rossz. Tulajdonképpen mindenki tudja, hogy a kommunista párt rossz. De amit ti itt csináltok, attól az emberek azt fogják gondolni, hogy Kína, az ország rossz.” Egy gyakorló beszélt vele: „A kommunista párt nem egyenlő Kínával, az országgal, és a párt önmagában nem tudja bemutatni az összes kínai embert. Például mikor a világ elítéli a náci brutalitást, senki sem érti úgy, hogy ez Németország, vagy hogy a német emberek brutálisak.”
Azonban a lányt nem győzte meg. Akkor a gyakorló ezt mondta: „Hadd tegyek fel neked egy kérdést: ha egy a megkínzott gyakorlók közül a fényképeken a rokonod lenne, mit gondolnál akkor?” Erre csendben maradt. A gyakorló folytatta: „A Kínai Kommunista Párt brutális uralma alatt a rokonod, a családtagod ugyanúgy üldözve lehetne.” A lány bólintott, de nem mondott semmit. A gyakorló az igazság tisztázásáról szóló szórólapokat és egy CD-t adott át neki. Elfogadta őket. Mielőtt elment, vett egy példányt „A pártkultúra széthullása“ című könyvből és azt mondta: „Tisztelem a kitartó és önzetlen törekvéseteket. Köszönöm!”
* * *