Arcán veríték csillog
mint vízen tükröződő csillag
Kopott szürke ruhája,
mint szélben az út pora
Suhan előre kis csónakja
Miként evezőjét hajtogatja
Igazat szól, jót tesz és elfogadja
…mit kap érte…
Névtelen Senki - ahogy mondja
…az ő neve…
Nem híres ő, nem nagy ember
A világ dolgaival törődnie nem kell
Nem egy nagy király, nem hatalmasság
Sajátja csupán az állhatatosság
Evez rendíthetetlen kis csónakján
Szeli a habokat nap nap után
Ki a partra érkezik, nem kérdezi
Csak a túlpartra átviszi
Az út hosszú és fáradságos
Váltja egymást sötét és világos
Vihar tombol, vízcseppek zúgnak a szélben
Könny, veríték és víz keveredik ekképpen
Az óceán démonjai támadják csónakját
De sosem éri bántódás utasát, s magát
Azonban az ő útja sem tart végtelen
Egy nap hiába várja majd ki át akar kelni tengeren
Többé nem csak egy kis csónak a világa
Kopott szürke porruháját aranyra váltja
Ki keresi többé nem találja
A révész
Többé nem e világot járja
Mint könnynek és verítéknek a szélben
Új helye van az égi rendben
Csónak és tenger már nem kenyere
Égi Király
…az ő neve…
* * *
tovább ...