Tiantian a nevem és hét éves vagyok. 1999 szeptemberében néhány rendőr betört a lakásunkba és a szüleimet egy autóba tuszkolták. Az édesanyám szorosan magához szorított. Akkoriban 10 hónapos voltam. A rendőrség nem akart minket hazaengedni, mindhármunkat egy elhagyott házba zártak minket. Naponta váltották egymást az őrök, mindennap négy. A ház olyan borzasztóan hideg és düledező volt!
1999 októberében egy este hirtelen rendőrök törtek be a házba és elvitték édesapámat. A következő reggelen jött csak vissza. "Papi" - ordítottam az ablak és az ajtó felé és édesanyám szorosan tartott karjaiban. Két hónapig maradtunk a házban. Néha nem volt mit ennünk és édesanyámnak éheznie kellett. Olyan éhes voltam, hogy egy hideg, kemény zsemlébe haraptam. Akkoriban csak 8 kis fogacskám volt.
Egy novemberi estén egy csoport rontott be a házba és megkérdezték édesanyámat: "Jó a Fálun Gong vagy sem?" Anyám ezt felelte: "A Fálun Dáfá jó!" Erre ezt kérdezték: "Gyakorlod még a Fálun Gong-ot?" Édesanyám így válaszolt: "Igen." Annyira féltem, hogy nyakába kapaszkodtam és nem akartam elengedni. A rendőrök elrángattak tőle és csak kiabálni tudtam: "Mami!" Nagyon féltem, hogy el kell hagynom édesanyámat. A rendőrök berángatták anyámat a rendőrautóba és elhajtottak. A nagymamámhoz vittek. A nagyszüleim szakadatlanul sírtak ezekben a napokban.
2003 tavaszán hallottam, hogy édesanyámat olyan brutálisan megkínozták a kényszer-munkatáborban, hogy egy nagyobb operációt kellett rajta végrehajtani egy kórházban. Nagyszüleim siettek a táborba, hogy meglátogassák édesanyámat; de nem engedték be őket hozzá. Újból és újból odamentek és végül látták anyámat. Alig tudott mozogni és csak segítséggel tudott a lépcsőn közlekedni. Nagyszüleimet nagyon megviselte a látvány.
Mindig, ha szüleimről volt szó, nagyszüleim sírtak. Hiányoztak a szüleim, de nem mertem mondani. Attól féltem, hogy a nagyszüleim még többet aggódnának.
Tavaly nyáron végre hazajött édesanyám. Végre láttam, miután olyan sokáig vártam erre a pillanatra. Sápadt volt és csak nagyon lassan tudott járni, mintha meg lettek volna sebezve a lábai. Ágya mellett ültem. A nagyszüleim mesélték nekem, hogy az anyukámat ütötték a táborban. Teljesen meg voltam döbbenve: Hogy lehet valaki ilyen kegyetlen és miért ütötték meg az édesanyámat?
Az anyukám azt mondta nekem mindig, hogy jó gyerek legyek és hogy azonosuljak az univerzum tulajdonságaihoz: Zhen-Shan-Ren (Őszinteség, Jószívűség, Tolerancia). Azt is mondta, hogy meg kell bocsátani más embereknek. Úgy szeretném, hogy együtt éljek a szüleimmel egy boldog családi környezetben, mint más gyerekek; édesanyám azonban fél, hogy a rendőrség újra letartóztatja és ezért nem mer hazajönni. Mama, hol vagy? Van elég ennivalód és van ruhád is? Fázol?
Édesapám börtönben van. Vajon neki is ilyen nehéz? Csak annyit tudok, hogy a bal fülére süket lett, mert olyan brutálisan ütötték és hogy a veséje nem működik rendesen. Miért ilyen brutálisak a rendőrök? Édesapám jó ember. Vállalatánál minden évben a legjobb dolgozó címet érte el és jó apa is volt. Nem szabad így bánni édesapámmal.
Nagyon hiányzik édesanyám és édesapám ...
Annyira szeretnék egy igazi családot!
2006. szeptember 27.
* * *
tovább ...