Egy szent pillanat

2003. március 17-én részt vettem a genfi felvonuláson. Fényképezni akartam a menetet, így nagy szerencsém volt, az egészet kívülről tekinthettem. Amint elindult a menet Genf utcáin, én pont a legvégén voltam. Mivel szerettem volna képeket készíteni a menet elejéről, a menet szélén haladva próbáltam előre evickélni. Elmentem a tarka transzparensek mellett, addig, míg egészen az elejére nem értem, ahol női gyakorlók fehér ruhában az elhunyt gyakorlók képeivel, akik a szörnyű üldözés által életüket vesztették, meneteltek. Amint a menet e része mellett elhaladtam, hirtelen egy szent hangulatot éreztem tele irgalmassággal és méltósággal, komoly szomorúsággal keverve. Ez az erős, hatalmas energiamező teljesen váratlanul ellepett és mély benyomást hagyott hátra bennem. Amint az asszonyokat, akik a képeket vitték, néztem, láthattam, hogy a képeket nem csak egyszerűen vitték, hanem teljes tisztelettel fogták az elvesztett életért. Komoly arckifejezésük és lassú, kis lépéseik nagyon meghatottak. Amint még tovább előre értem, kis időre megállt a menet. Kihasználtam az alkalmat, hogy pár fényképet készítsek. Amint egy lábon guggoltam, az volt az érzésem, hogy tulajdonképpen sokkal inkább találó lenne, térdre állni, ez a gondolat is a mély tiszteletérzésből fakadt, e értékes életekért. Mélyen megtisztelve éreztem magam, e szent pillanat személyes megélhetőjeként, és az volt az érzésem, akkor tudok újból felállni, ha a bensőmben teljes, mély tiszteletemet is kifejeztem.

Még valami mást is éreztem a levegőben. Egy icipici harag volt az, ami a felszín alatt mocorgott. Mégis, nem az emberi méreghez hasonlított, hanem inkább az istenek haragjához, ami csak arra várt, hogy lecsaphasson. Nekem ebben a helyzetben vált tudatossá egy Dafa gyakorló halálának a jelentősége. Egy ortodox parancsolat művelőjét halálra kínozni, az isteneket sokkolja, és haragossá teszi és megsérti az Eget és Földet. A Világegyetem egy nagy parancsolatának a tanulóját halálra kínozni, azzal az ürüggyel, hogy tesztelniük kell, ez a Világegyetem mindennemű őszinte elvének legrosszabb, leggonoszabb és legszégyentelenebb megsértése.

Mélyebben értettem meg, mint bármikor azelőtt, hogy egy Dafa-gyakorló halálát sohase fogom tudni könnyen venni. Nem, mint híreket kell tekintenem a haláleseteket. Teljesen mindegy, hány halálesetről is hallok, minden szégyentelen tett jelentőségét komolyan kell vennem és a legszerényebb, és legünnepibb tiszteletemet kell, hogy mutassam a jövőbeni megvilágosult élőlények áldozattételéért.

Angol verzió: http://www.clearharmony.net/articles/200303/11131.html