A házasságról - 1. rész

A régi idők emberei hittek abban, hogy a két ember közti házasság előre el volt rendelve. Létezik egy kínai közmondás: "100 reinkarnáció kell ahhoz, hogy két ember ugyanabban a csónakban evezhessen; 100 reinkarnáció kell ahhoz, hogy két ember egy párnán osztozzon." Ez a mondás megmutatja, hogy milyen fontos is a férfi és a nő közti előre elrendelt sorskapcsolat. Az emberi világban két ember, akik amúgy nem ismerik egymást, az előre elrendelt sorskapcsolat miatt kerülnek össze.

Li Hongzhi úr ezt mondta a Fálun Buddha Fá-ban (Leckék az Egyesült Államokban):
„Az előző életben egy ember szívességet tett egy másik embernek és ez a személy nem tudta azt viszonozni - talán egy alacsony beosztású hivatalnok volt vagy szegény volt ebben az életében. Jelentős előnye származott a szívességből, ezért azt mindenképpen viszonozni szeretné. Ebből lehet, hogy egy előre elrendelt kapcsolat lesz férjként és feleségként. Az is előfordulhat, hogy egy korábbi életben egy ember szeretett egy másikat, vagy mindketten szerették egymást, de nem volt előre elrendelt a kapcsolatuk és nem tudtak családot alapítani; ebből is keletkezhet egy előre elrendelt kapcsolat férjként és feleségként ebben az életben."

A szeretet legegyszerűbb értelmezése a "férj és feleség közti szeretet". Az így kialakult "szerelem" szó egy modern nézet. Napjainkban az emberek kihangsúlyozzák a "személyiséget" és az "egyén" kapja a legnagyobb jelentőséget. Ez az alap: másokat szeretni és megkövetelni másoktól, hogy szeressenek. A "szeretetről" való elképzelésünk fejlődik.

Régebben az etikett szabályai és a magas erkölcsi értékek korlátozták a férj és feleség közti érzelmeket. Az úgy nevezett "szerelem" a házasságra épült. Így a házasság rendes, tartós és józan maradt; ezen kívül pedig az egész társadalom és a kormány is elismerte és dícsérte. A "szerelem" és a "vonzalom" meg volt tiltva házasság nélkül és illetlenség volt.

A házasság egy nagy kötelezettség az életben és nem gyerekjáték. A "Hat Szertartást" (a házassági ajánlat az ajándékkal; a menyasszony nevének megkérdezése; az elismerendő jövendölésre utalás; a házasságkötés időpontjának kívánsága; az a szokás, hogy a vőlegény találkozik a menyasszonnyal a menyasszony otthonában; és hogy a menyasszony elkíséri a vőlegényt otthonába) a Zhou dinsztia uralkodása alatt vezették be és olyan szokássá vált, melyet több ezer éven keresztül betartottak. Az ókori emberek tisztelték az isteni lényeket, tisztelték az embereket, akik az Ég akaratát követték és becsülték a gyereknemzés kötelességét. Ezért a vőlegénynek és a menyasszonynak az Ég és a Föld tiszteletét kellett megmutatniuk a házasságkötési szertartáson, hogy igazoltassák azt. A szülőkkel szemben tiszteletet mutattak és a szülők beleegyezését kérték.