Valójában ki ellenőrzi a kínai emberek elméjét? – Első Rész

A kínai diktátor Csiáng Cö-Min rezsimje már öt éve vezeti a Falun Gong üldözését. Az üldözés kezdetén a nemzeti méretű propaganda hadjárat megrágalmazta a Falun Gong-ot. Majd később, Csiáng nagyméretű „átneveléses” programokat tartott Falun Gong-gyakorlóknak és arra kényszerítette őket, hogy írjanak alá személyes nyilatkozatokat, melyben lemondanak a Falun Gong műveléséről. Ez zajlott az elmúlt öt évben. Egész idő alatt az üldözők avval vádolták a Falun Gong-ot, hogy tudat-módosítást hajtott végre. Ez az állítólagos „tudatmódosítást” arra használták, hogy bebizonyítsák, hogy a Falun Gong egy „gonosz kultusz”. Sok ember, aki nem tudja az igazságot, még mindig elfogadja a téves információkat, melyeket a propaganda terjeszt.

De ki ellenőrzi az emberek elméit valójában, Kínában? Ki az, aki tényleg bűnös a „tudatmódosítás” végrehajtásában? Ebben a cikkben megszeretném osztani személyes véleményemet erről a témáról. Remélem, hogy sok ember ki fogja fejezni aggodalmát és segíteni fogja azokat, akik meg volt tévesztve, hogy azok jobban megérthessék az igazságot.

I. Mi a tudatmódosítás?

Ahhoz, hogy tisztán megállapíthassuk, aki is ellenőrzi az emberek tudatát, először tisztában kell lennünk avval, hogy pontosan mi is az a tudatmódosítás.

A médiák uszító propagandájában láthatjuk, hogy Csiáng Cö-Min rezsimje és szócsövei igen gyakran használják ezt a kifejezést. Egyikőjük sem hajtott végre komoly kutatást ezen a téren és senki nem adott tudományos magyarázatot ezen elméletre. Pontosan mi az a tudatmódosítás? Hogy erre a kérdésre választ adhassuk, először tekintetbe kell vennünk a következő két elméletet: a „gondolatterjesztés” és a „tudattágítás oktatáson keresztül” elméleteket.

Pszichológiai szempontból a „gondolatterjesztés” arra utal, hogy egy ember (vagy egy csoport) gondolatának befolyása van másokra. Az, akinek befolyása van másokra, a terjesztő és azok, akikre a befolyás hat, az alanyok. A terjesztés lehet szándékos, illetve nem szándékos. A szándékos gondolatterjesztésnek pedig két fajtája van. Az egyik az oktatásra való. A másik arra való, hogy ellenőrizzen – tudatmódosítás.

Az oktatás célja nem az, hogy megvakítsa az embereket és hogy azok kövessék a terjesztőt, vagy hogy a terjesztő ellenőrizze az alanyokat. Épp ellenkezőleg arra való, hogy elősegítse az egyéni gondolkodást, és az egyéni döntéshozást. Ezáltal a terjesztő elősegíti az alany individuális gondolkodását.

Viszont a tudatmódosítás folyamatában a terjesztő minden lehető módszert arra használ, hogy az alany feladja vagy teljesen elveszítse individuális gondolkodását és végül a megvakult alanyok gond-nélkül követik és teljesen a terjesztő hatalma alatt állnak.

Tudatmódosítást fel lehet osztani további két kategóriába. Az egyik az, melyben a kontrolláló nyíltan és erőteljesen úgy teszi, hogy alanyai feltétlen elfogadják gondolatát és egyáltalán ne tagadjanak (ezt más néven „agymosás”-nak nevezzük). A másik az, mikor a terjesztő kényszer-nélkül eléri a célját. Szelíden, de biztosan próbálja ellenőrizni a közösséget tudatalatt és felismerhetetlenül.

Tehát az alapvető különbség a tudatmódosítás és oktatás közt a terjesztő szándékától függ.

De mi az individuális gondolkodás? Én úgy hiszem, hogy a legfontosabb dolog az individuális gondolkodásnál az, hogy valaki teljesen tisztában van a saját függetlenségével. Mikor valaki individuálisan gondolkozik, az individuális gondolatai aktívak és kreatívak, és gyakran különböznek másokétól. De amikor valaki elveszti képességét arra, hogy individuálisan gondolkodjon, gondolatai passzívak és robotosak lesznek, mint egy másolat a terjesztőkről és csak a terjesztő gondolatait ismételgeti.

A független gondolkodás a tudatmódosítás ellensége. A tudatmódosítás mindig ellentéte a független gondolkodásnak. A tudatmódosítók szótárában egyáltalán nincs helye a független gondolkodásnak. Ez a tudatmódosítás legevidensebb tulajdonsága.