(de.minghui.org) Úgy éreztem, hogy nem haladok előre a művelésemben. Bár minden nap olvastam a Fálun Dáfá írásait, nem jutottam új felismerésekre. Ráadásul a gyakorlatokat mindig néhány órával később végeztem el, mint terveztem. Ami még rosszabb volt, hogy elaludtam, miközben őszinte gondolatokat küldtem.
Tudtam, hogy valami nincs rendben a xinxingemmel. Szóval megnyugodtam, és megvizsgáltam a művelési állapotomat. Úgy gondoltam, hogy elég jól fejlődöm – akkor mi a baj? A legutóbbi konfliktusokban a feleségemmel (aki szintén gyakorló) képes voltam uralkodni magamon, és visszafogni magam, amikor kritizált. Azt is tudtam, hogy befelé kell néznem. Valójában haladnom kellett volna – miért nem történt meg ez?
Ebben a helyzetben beszéltem egy másik gyakorlónak a tapasztalataimról, és elég jól éreztem magam, amikor a feleségem hirtelen azt mondta: „Ez mind nagyon jól hangzik, de te nem azt gyakorlod, amit prédikálsz.” Azonnal megsértődtem. Miért mondott ilyet rólam? Akkor eszembe jutott, hogy ezt már korábban is mondta, és nem válaszoltam rá. Ezúttal azonban éreztem, hogy ez több volt, mint visszafogottság – ez nem volt véletlen. A Mester az ő szavait használta arra, hogy rámutasson valamire. Elkezdtem magamban keresni: miért mondta ezt? Ez azt jelenti, hogy nem igazán műveltem magam? Konfliktusok esetén magamba néztem – ez nem volt művelés?
Amikor aznap délután beszéltem a lányommal (aki szintén gyakorló), azt mondtam neki, hogy nem veszi elég komolyan a dolgokat, hanem felszínesen viselkedik. Ezt el kell művelnie. Hirtelen eszembe jutott, hogy a Mester azt tanítja nekünk, hogy mások hibáinak felismerésekor először magunkban kell keresnünk. Azon tűnődtem, hogy nekem nem volt-e ilyen problémám. Amikor mélyebben belegondoltam, közelebbről megvizsgáltam a feleségemmel való konfliktusokat. Rájöttem: mindig, amikor konfliktus alakult ki, és ő rámutatott a gyengeségeimre, a mélyen gyökerező félelmem és a túlzott aggodalom miatt hallgattam. Gyakorlóként a Fát használtam, hogy uralkodjak magamon. Amit azonban nem vettem észre, az az volt, hogy szívből kell így viselkednem. Nem igazán kerestem a saját hiányosságaimat. Mivel a másik személy is gyakorló volt, a Fát arra használtam, hogy feltárjam az ő hibáit, és utána mindig kiegyensúlyozatlannak éreztem magam belül. Ez nem emberi ragaszkodás volt a félelemhez? Ez nem azt jelentette, hogy nem műveltem magam igazán? Hamis művelő voltam? Ha nem azt gyakoroltam, amit prédikáltam, akkor ez nagyotmondás volt, nem voltam „nagyotmondó”? Ez nem a pártkultúra jelensége volt? Nem csoda, hogy a látszólag egyszerű konfliktusok folyamatosan ismétlődtek. A Mester lehetőségeket rendezett el nekem, hogy fejlődjek, de én csak mások javítására használtam fel őket.
Ennek felismerése után őszinte gondolatokat küldtem, hogy eltávolítsam a pártkultúra elemeit a saját mezőmből, és elműveljem a dicsekvést és a felületességet. Rájöttem, hogy többet kell tanulnom a Fát, át kell változnom a Fán keresztül, és meg kell szabadulnom a ragaszkodásaimtól, hogy fejlődjek. Nem elég a Fát csak önuralomra használni, ez csak a felszínen való művelés volt. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy megemelkedtem, és megváltozott a perspektívám, ahonnan a problémákat néztem. Szívből köszönöm a feleségemnek az önzetlen segítségét.
Mivel a pártkultúrát fiatal koromtól rám kényszerítették, továbbra is zavaró hatást fejt ki, annak ellenére, hogy rendszeresen őszinte gondolatokat küldök. Még több erőfeszítést fogok tenni, hogy tanulmányozzam a Fát, és megerősítsem az őszinte gondolataimat, hogy megszüntessem a pártkultúra zavaró hatását, és helyreigazítsam magam a Fában.
A szintem korlátozott, ezért kérlek, mutassatok rá mindenre, ami nincs összhangban a Fával.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: Sich wahrhaftig von Herzen kultivieren und nicht nur an der Oberfläche
* * *
tovább ...