(de.minghui.org) Immár 26 év telt el azóta, hogy 1999. április 25-én a Fálun Gong-gyakorlók Pekingben megtartották történelmi békés felhívásukat az igazságosságért. Rendőri egyenruhámban több tízezer gyakorlóval együtt vettem részt ezen a békés tüntetésen. Szemtanúja voltam annak, ami Zhongnanhai-ban, a központi kormányzati komplexumban játszódott le. Az teljesen más volt, mint ahogy azt a KKP propaganda bemutatta, amely ezzel a Fálun Gongot (más néven Fálun Dáfá) akarta rágalmazni.
1994-ben kezdtem el gyakorolni a Fálun Gongot, amikor a helyi igazságszolgáltatásban dolgoztam. Miután elkezdtem gyakorolni, szorgalmasan végeztem a munkámat, és sok éven át a legjobb voltam a régióban. A Mester azt kéri tőlünk, hogy minél többet tanuljunk, ezért beiratkoztam két egyetemre és előadásokat hallgattam.
A Dáfá mércéihez tartottam magam, az Őszinteséghez, Jószívűséghez és Türelemhez. Ezért senkitől sem fogadtam el kenőpénzt. Segítettem az embereknek, amikor csak tudtam. Emellett minden alkalommal népszerűsítettem a Fálun Gongot. Több mint egy tucat kollégám olvasta a Fálun Gong-könyveket. Még a rendőrfőnökkel is beszéltem erről a gyakorlási útról, és munka után gyakran más kormányhivatalok munkatársaival is.
1999. április 24-én reggel egy gyakorló elmondta nekem, hogy egy tianjini székhelyű magazin olyan cikket tett közzé, amely rágalmazta a Fálun Gongot. Amikor a tianjini gyakorlók a kiadóhoz mentek, hogy elmagyarázzák a helyzetet, a tianjini állambiztonsági szolgálat több száz rendőrt küldött, közöttük néhány fegyverest, hogy megverjenek és letartóztassanak 45 Fálun Gong-gyakorlót. Nem lepett meg a hír, mivel az elmúlt években több hasonló eset is történt, és mi magunk is folyamatosan zavarásokkal és beavatkozásokkal küzdöttünk a gyakorlóhelyünkön.
1996-ban a kormány betiltotta a Fálun Gong-könyvek kiadását. Ezt követően a Guangming Daily újság egy cikket tett közzé, amelyben rágalmazták a Dáfát. Később hallottam, hogy a rendőrség titokban nyomozott utánunk. Ezután a Pekingi Rádió és Televízió egy műsort sugárzott, amely rágalmazta a Dáfát. Ezúttal Peking fokozta az elnyomó intézkedéseit, és gyakorlókat tartóztatott le nyíltan Tianjinben.
Megbeszéltük egymás között, és arra a következtetésre jutottunk, hogy rosszindulatú emberek titokban nyugtalanságot szítanak, hogy szabotálják a művelési utat. Hogyan másként tilthatott volna be a kormány egy olyan jó művelési utat, amely segít az embereknek visszanyerni az egészségüket, emelni az erkölcsi színvonalukat és harmóniát teremteni a családjaikban? Mindez hozzájárult a társadalmi stabilitás fenntartásához és az orvosi kezelések költségeinek a megtakarításához.
Ezért úgy döntöttünk, hogy a legmagasabb kormányzati szintekkel is megosztjuk a Fálun Gonggal kapcsolatos megértésünket és tapasztalatainkat, és Pekingbe utazunk. Azt hittük, hogy országunk vezetői támogatni fognak minket, amint megismerik az igaz körülményeket.
Aznap este felszálltunk a Pekingbe tartó vonatra. Hogy megmutassuk, hogy minden társadalmi rétegből származunk, felvettem egy vadonatúj rendőri egyenruhát. A vonat aznap este nagyon tele volt, de nagyon csendes. Hány Dáfá-tanítvány lehetett az egész országból azon a vonaton?
Pekingben
Másnap reggel leszálltunk a pekingi pályaudvaron, és busszal mentünk Zhongnanhai-ba. A buszon szinte mindenki ugyanazon a megállónál szállt le, mint mi. Az egész országból érkeztek gyakorlók, hogy kiálljanak a Fálun Gong mellett. A Zhongnanhai felé vezető úton is csend volt a sok ember ellenére is.
Amikor megérkeztünk, láttuk, hogy mindenki a Zhongnanhai vörös falával szemben álló járdán áll. Mindenki gondosan hagyott körülbelül három méter helyet a járdán, hogy a járókelők elhaladhassanak. Miközben helyet kerestünk, észrevettem több gyakorlótársunkat, aki szintén rendőri vagy katonai egyenruhát viselt. Üdvözlésképpen bólintottunk egymásnak.
Egy idő után találtunk egy helyet, ahol megállhattunk. Már kezdett világosodni, és néhány helyi lakos is elhaladt mellettünk. Hallottam, hogy valaki azt mondja: „Ezek az emberek petíciót nyújtanak be a Fálun Gongért.” Amikor meglátta, hogy a gyakorlók a munkaruhájukat viselik, egy másik személy azt mondta: „Miért vannak itt rendőrök, katonák és bírák?” Egy másik személy azt mondta: „Annyi ember gyakorolja a Fálun Gongot, akkor természetesen mindenféle hivatásuk van.”
Az egész országból továbbra is özönlöttek a gyakorlók. A reggeli napfényben a kék ég, a fehér felhők, a zöld fák és a vörös falak háttere előtt a csendesen tiltakozó, több tízezer Dáfá-tanítványból álló tömeg látványos képet nyújtott.
10 óra körül hirtelen taps tört ki a távolban álló tömegből. Zhu Rongji, az Államtanács akkori miniszterelnöke jött hozzánk. Néhány perccel később két gyakorló szaladt oda és aggódva kérdezte, hogy ismeri-e valaki a törvényeket, mert a miniszterelnök néhány képviselőt kért, hogy beszéljen az Állami Levelezési és Látogatási Hivatal vezetőivel. Mivel rendőri egyenruhát viseltem, remélték, hogy én elmegyek.
Haboztam. Csak rendőr voltam, és egy találkozó a vezetőkkel Zhongnanhai-ban valóban nagy pszichikai kihívás volt számomra. Ennek a nehéz felelősségnek az elvállalása nagy nyomás alá helyezett. Ráadásul csak a büntetőjogban voltam jártas, más törvényekben nem ismertem ki magam.
Féltem, hogy elrontom a petíciót, és nem mertem beleegyezni. Ezért ajánlottam egy másik gyakorlót, aki bíró volt, és mögöttem állt. Ez a bíró gazdasági szerződéses viták szakértője volt. Nem volt biztos a polgári jogi törvényekben, ezért ő is elutasította.
Az idő szorított, és a két pekingi gyakorló nagyon aggódott. Hirtelen telefonhívást kaptak, hogy egy gyakorló, aki ismerte a vonatkozó törvényeket, már több másik gyakorlóval együtt belépett Zhongnanhai-ba.
Röviddel ezután sok rendőrautó érkezett. A rendőrök kiszálltak, szétoszlottak és elénk álltak. Mivel sem transzparenseket nem vittünk, sem jelszavakat nem kiabáltunk, hanem csak csendben álltunk ott, a rendőrök egyszerűen három-öt fős csoportokban álltak és beszélgettek. Ellenséges magatartást sem mutattak irántunk. A kezdeti feszült légkör gyorsan feloldódott.
Ekkor vettük észre, hogy időnként fekete vagy fehér kisteherautók haladtak el lassan mellettünk. A gyakorlók felfedezték, hogy ezekből a kisteherautókból videokamerákkal filmeztek.
Senki sem tudta, mit fog tenni a kormány, de tudtuk, hogy képes olyan bűncselekményekre, mint a diákok meggyilkolása a Tienanmen téren. Amikor idegesek lettünk, egy gyakorló a közelünkben azt mondta: „A rendőrség filmez minket, de a menny vigyáz ránk.” Miután ezt mondta, mindenkinek azonnal őszinte gondolatai támadtak. Azok, akik az első sorban álltak, felemelt fejjel álltak.
Rövid idő múlva a rendőrség parancsot kapott, hogy szólítson fel minket a távozásra. Ha nem megyünk, viselnünk kell a következményeket.
De a képviselőink az Államtanács petíciós irodájában voltak, és a vezetőkkel beszéltek. Nem mehettünk el csak úgy, ezért senki sem mozdult, bár a rendőrség felszólított rá minket. Később hallottam, hogy az Állami Petíciós Iroda több gyakorlót is meghívott a pekingi Fálun Gong Kutató Egyesületből a tárgyalásokra. Így még több okunk volt maradni és várni az eredményre.
Sötét lett, és nem volt semmi hír. Nem tudtuk, hogy lehet-e tisztázni a dolgot, vagy mennyi ideig kell még várnunk. Kicsit nyomottnak éreztem magam.
Ekkor már egész Pekingben elterjedt a hír, hogy gyakorlók mentek az Állami Irodába petíciót benyújtani. Jószívű pekingi lakosok sürgettek minket, hogy menjünk el. Azt mondták: „A párt könyörtelen. Velük nem lehet beszélni. Sötétedéskor kiüríthetik a területet. 1989. június 4-én is ezt tették.”
Amikor ezt mondták, a szívem összeszorult, és félelem fogott el. A szervezetünkben voltak olyan tisztviselők, akik június 4-én személyesen vettek részt a Tiananmen téri mészárlásban. Ők mesélték nekem, hogy a KKP szörnyű tud lenni, ha kell.
De amikor felnéztem, láttam, hogy más gyakorlók még mindig kitartottak. Ebben az őszinte energiamezőben a félelmem elszállt. Új döntést hoztam: mivel mármost itt voltam, nem fogok aggódni. Mindent a menny akaratára bízok.
Egész éjjel nem aludtam a vonaton, és miután egész nap álltam, hirtelen kimerültem. Találtam egy szabad helyet, ahol leülhettem, és észre sem vettem, hogy elaludtam. A gyakorlótársak 21 óra körül ébresztettek fel, és azt mondták, hogy az összejövetel véget ért. Az illetékesek utasították a tianjini rendőrséget, hogy engedjék szabadon a Fálun Gong-gyakorlókat. Nekünk azonban azt mondták, hogy a többi követelésünk további megbeszélést igényel. Arra kértek minket, hogy azonnal hagyjuk el Zhongnanhai-t. A békés tárgyalások véget értek. Ezért az éjszaka folyamán mindannyian visszatértünk a szülővárosainkba.
Hazatérésem után a rendőrség behívott. Fogalmam sem volt, honnan tudták, hogy Pekingben jártam. Az egységem vezetői bírálatban részesítettek, és azt mondták, hogy nincs politikai érzékem, mert rendőri egyenruhában mentem Pekingbe, hogy kiálljak a Fálun Gong mellett. De a bírói kar tagjaként felelősségem és kötelességem volt, hogy segítsek az embereknek hallatni a hangjukat, amikor igazságtalanul bántak velük.
Fegyelmi eljárás nem indult ellenem.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Angol változat: Participating in the “April 25th” Peaceful Petition in Police Uniform
Forrás: In Polizeiuniform am friedlichen Appell vom „25. April“ teilgenommen
* * *
tovább ...